A vacsora, amely státuszszimbólummá vált a gazdagok körében: a Billionaire-sztori

Még a leggazdagabbaknak is be kell vállalniuk, hogy Doha új vigalmi negyedébe, a mesterséges Al Maha-szigetre lassacskán lehet csak bearaszolni, úgy feltorlódik a kocsisor. Az óriáskerékkel és egyéb vidámparkos attrakcióval is ellátott, a tavalyi világbajnokság előtt kiépült földdarab ugyanis esténként a város legmenőbb szpotja az itt nyílt új éttermeknek köszönhetően. Többek közt itt található a helyi Nammos, Zuma és LPM is – mindhárom, Londonban is ultramenőnek számító hely kiugró népszerűségnek örvend a kiváltságos helyiek, expatok és turisták körében.

Hát még a Flavio Briatore nevével fémjelzett Billionaire, a láncolatnak ugyanis ez csupán a negyedik egysége a Porto Cervó-i, a dubaji és a rijádi után. Nagy kiváltság, hogy a katari fővárosnak is jutott egy, hiszen egy fogalomról, egy igazi trendszetterről beszélünk.

A kívülről fekete doboznak kinéző étterem előtt tagbaszakadt biztonsági őrök strázsálnak – ezen a szinten, ilyen vendégkörrel ez persze alap. A recepció mögött hosszú, mindkét oldalán bordó bársonyfüggönnyel borított folyosó vezet a vendégtérbe, amelynek pazar panorámája van az öböl túlpartjára, a katari jólétet szimbolizáló felhőkarcolókra és a gigantikus, klasszikus párizsi architektúrájú Place Vendome plázára, a város új luxuscsakrájára.

Pont a megbeszélt időpontra érkeztünk, még azelőtt, hogy elkezdődött volna a főfogás, a show. Az asztalunk éppen szemben a még elfüggönyözött színpaddal, helyet foglalván tökéletes rálátásunk van ekképp a szállingózó vendégekre is. A meghívóban kiemelték a dresszkódot, az étterem elegáns viseletet vár el, sportcipő kizárva, hölgyeknek a magassarkú ajánlott. Kicsíptük hát magunkat: bársonyzakó és loafer, ropogós fehér ing, hogy aztán pont abban a példázatban érezzük magunkat, amelyet egy Andrássy úti luxusüzlet vezetőjétől hallottunk egyszer, amely szerint

Minél egyszerűbben öltözött valaki, annál biztosabb azonban, hogy sokat hagy majd a kasszánál, hiszen neki nem különleges alkalom ott vásárolni, az a mindennapok része. Szóval öltözködési előírás ide vagy oda, jöttek a sportcipők és a pólók – igaz, Louis Vuittonok, Diorok és McQueenek. A helyi tápláléklánc csúcsán lévő született katariak persze az ikonikus, földig érő fehér ingükben és fejkendőjükben érkeztek. Hamar telt ház lett, ami azért más helyi éttermekről nem mondható el – pedig szinte minden híres brand itt van a városban, az arabok pedig imádják is őket, hiszen Mayfair luxusát idézi meg számukra.

Olaszországból importálva

Flavio Briatore 1998-ban nyitotta meg a Billionaire éjszakai klubot a szardíniai Smaragdparton (Costa Smeralda), Olaszország egyik legelőkelőbb részén, az Európa legdrágább négyzetméteráraival büszkélkedő Porto Cervo luxusvároskában. A Naomi Campbell-lel és Heidi Klummal is viszonyt folytató nőcsábászt lehet szeretni vagy sem, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy a márkaépítéshez bizony nagyon ért. Sokáig volt a Benetton kereskedelmi igazgatója, ő volt a katalizátora lényegében a híresen provokatív reklámkampányoknak is, amelyek világsikert hoztak a ruházati óriásnak.

A terve az volt, hogy újra feldobja a kissé már megkopott nimbuszú Porto Cervót egy olyan mulatóval, ahol az étel kifogástalan és a világ legjobb, legdrágább alapanyagaiból készül, falatozás közben pedig sokszínű show szórakoztatja a vastag pénztárcájú vendégeket. Azért maga is elismeri, hogy „Milliárdosnak” elkeresztelt éttermének neve picit pökhendi, a cél azonban az volt, hogy emlékezetes legyen.

No de vissza a jelenbe! Az előadás-sorozat körülbelül kétórásra van elhúzva – azért hagyják az embert enni is két fellépés között. A menüben hangsúlyos az olasz irány, a mi nápolyi felszolgálónk nagyon ajánlgatta például a pestós tagliatellét homárral, mert mintha csak a nagymamája készítette volna – a délolasz anyagi viszonyokat jól ismervén abban nem vagyunk persze egészen biztosak, hogy a kedves mama is pont ezt a tengeri ízeltlábút használja hozzá, amely bő 50 ezer forinttal dobja meg egyébként az önmagában is remek, ámde 20 ezres pasta árát.

Menü horror áron

A 70 ezer forintos, első fogásnak szánt tésztaételek mellett hadd borzoljuk még egy-két árral az idegeket! Az étteremnek van egy olasz és egy új-ázsiai menüje, előbbin a sókéregben sült tengeri sügér a csúcstartó a köret nélküli csaknem 100 ezer forintos árával (vessük nyugodtan össze azzal, hogy ugyanez a halfaj mennyiért lapul a Lidl hűtőpultjában), utóbbin a szusi- és szasimiválogatás, amely 75 ezer forintot kóstál, egyetlen falatnyi szusi tehát közel 3000 forintba kerül. A csúcstartók mégis a kaviárok, a legdrágább, 125 grammos Beluga kaviár kikérése több mint 700 ezer forintot tesz hozzá a számlához. (Így van, ezt ugye értelemszerűen nem kóstoltuk.)

Mivel az Arab-félszigeten kis túlzással szinte semmi sem terem meg a homokon, így az élelmiszerek – kvázi a datolyán kívül – mind importból származnak, a farmról az asztalra koncepció már a földrajzi adottságok miatt is értelmezhetetlen errefelé. De az is biztos, hogy az utóbbi évek magyar irányzatára – amikor az ember méregdrágán ehet a fine dining égisze alatt zellergumót, fehérrépát, karalábét és egyéb, egy tisztességes általános iskolás által mérnöki pontossággal a menzás tányér peremére rendezett zöldségféléket – itt egyáltalán nincs kereslet.

Ha az utolsó kékúszójú tonhal is lubickol a világóceánban, itt annak is jelenése van egy tányéron. Az alapanyagnak a leghíresebb lelőhelyéről kell származnia. A magyar szarvasgombát például nyugodtan együk csak meg mi, a Közel-Keletre umbriai vagy périgord-i kell, mit nekik a plusz 1000-2000 kilométernyi benzin/kerozin és holmi ökológiai lábnyomon való morfondírozás.

Artisták, szexi táncosok és hangulatfelelős pincérek

A többiben ugyan nem voltunk, de a dohai Billionaire show-ja tényleg káprázatos – ami annak fényében talán nem meglepő, hogy a rendezésért a világhírű Cirque de Soleil egykori művészeti igazgatója felelt. A katari popénekesek jóvoltából felcsendülő nemzetközi slágerek mellett van flamencoszám, újcirkusz, artista, a fénypont pedig a dubaji Billionaire vendégszereplő görkoris sztárduója volt, akik egy egészen hihetetlen produkcióval ejtették le a vendégek állát. A hölgy haja férfi partnere nyakához lett hozzákarabinerezve, így adtak elő egy duplán pörgős számot. A férfi is pörög a tengelye körül, és a nő is a sajátja körül a levegőben. Az olasz pincérek ehhez pedig pörgetik az asztalkendőjüket a fejük felett, füttyögnek és „braváznak”, fokozva az egyébként is tetőfokára hágott hangulatot.

Merőben más így elkölteni egy vacsorát, mint szép csöndben végigenni 11 fogást egy fine dining helyen, nemde? A fiatal, részint szüleik pénzéből verető fogyasztók, úgy néz ki, újabban inkább erre szavaznak – Katarban mindenképp, hiszen ettünk a város egyetlen fine dining éttermében is, szinte teljesen egyedül a főműsoridőben. De a show-elemek elengedhetetlenek más koncepcióban is, gondoljunk csak a híres török szakácsra, Nusret Gökcére, aki a mémmé lett mozdulatával sózza meg az éttermében kapható méregdrága, akár teljesen aranypehelybe forgatott steakeket, vagy teszi tőrre szúrva szánkba az első falatot.

A Kiosk Lakatos Márk művészeti vezetésével állította színpadra True Colors nevű show-műsorát bizonyos vacsorái mellé, a Matild Café & Cabaret revüshow-s vacsorakoncepciója pedig igazán hiánypótló ebben a műfajban idehaza, hetente három estén idézik meg a fellépők az art deco világát, gatsbys hangulatot teremtve strucctollas legyezőikkel. Még sok ilyet, mert a nemzetközi példák alapján úgy látszik, ez lesz a jövő legmenőbb vendéglátási trendje!

A szerző luxusszakértő.