Komolyabb erőfeszítés nélkül beleshetünk a csernobili atomerőműbe

Az internet megjelenésével néhány másodperc leforgása alatt juthatunk hozzá több ezer információhoz, mégis mindig akadnak emberek, akik olyat fedeznek fel a világhálón, amelyet korábban eddig senki sem – vagy legalábbis nem vertek soha nagydobra. 

A Google Earth és a Google Maps szolgáltatásainak köszönhetően szinte nem telik el úgy nap, hogy az emberek ne vennének észre valami különöset az utcaképek között, amelyeket aztán a különböző közösségi felületeken, így a Facebookon, Twitteren vagy Redditen meg is osztanak másokkal. 

Nem volt ez másképp most sem, egy Redditen közzétett bejegyzés alapján ugyanis mindössze néhány kattintással bárki felfedezheti belülről is a csernobili atomerőmű épületeit, emellett pedig az 1986-os katasztrófa miatt kiürített Pripjaty városának iskoláját és uszodáját is megtekinthetik az internetezők. 

Természetesen ezek a helyszínek is már a technológia megjelenése óta elérhetők voltak, eddig mégsem jutott el széles körben az emberekhez, hogy akár az atomerőművet a korábbi képeken kívül a 360 fokos funkciónak köszönhetően is megtekinthetjük – ráadásul belülről. 

A joshkukosh22 nevű Reddit-felhasználó nemrég közzétett videója bemutatja, hogyan lehet ráközelíteni az egyik reaktorra a helyszínen, ahol a temérdek vezérlőpanel mellett több fehér köpenyt viselő, ott dolgozó férfit is láthatnak. 

Az eredmény valóban elképesztő: az utasításokat követve egy tudósokkal teli szobába jutunk az erőművön belül, mintha csak a Csernobil című HBO-sorozat egyik jelenetének forgatásán találnánk magunkat.

Bár az 1986-ban felrobbant négyes számú reaktort egy szarkofággal vették körül, a Google segítségével ide is betekintést nyerhetünk, ahogy a többi reaktor belsejébe is, ahol a fenti videón látható vezérlőkkel és ottani munkásokkal találkozhatunk.

A hivatalos utcaképeket ugyan valóban a Google készíti, de a felületen a legtöbb kép olyan, amelyet más felhasználók tesznek közzé a nyilvánosság számára, így ebben az esetben is arról van szó, hogy az üzemeltetők egyike készítette a felvételeket, és töltötte fel azokat – amelyek a Google Mapsen és a Google Earthön egyaránt láthatók. 

Hiába most lett újra felkapott, egyes képek már 2017-ben elérhetők voltak a felületen, míg sok képhez 2021 óta lehet hozzáférni, eddig keveseknek jutott eszébe, hogy a térképet vizslatva, az utcakép funkciót kihasználva belessenek a katasztrófa sújtotta területre. 

A reaktor mellett természetesen a street view funkciónak köszönhetően szinte az egész környéken végigsétálhatunk virtuálisan, így láthatjuk a korabeli híradásukból megismert pripjatyi uszodát, iskolát vagy óriáskereket is, illetve az elhagyatott lakótelepek épületeit is láthatjuk belülről. 

Az Index most néhány érdekesebb helyszín linkjét is összegyűjtötte. Az alábbiakra kattintva ön is betekinthet az atomkatasztrófa sújtotta területre:

• Tűzoltóság az atomerőműben
• Vezérlőterem
• A felrobbant négyes reaktor vezérlője
• Tornaterem
• A szarkofág kívülről
• A szarkofág belülről 
• Atomreaktor
• Az atomerőmű és környéke madártávlatból
• Pripjatyi óriáskerék
• Pripjatyi uszoda
• Pripjatyi kultúrház

Sorozatos emberi hibák vezettek a katasztrófához

1986 áprilisában esedékes volt a négyes blokk szokásos karbantartása, ezért le kellett állítani a reaktort. Az erőmű vezető üzemeltetői úgy döntöttek, kihasználják ezt a lehetőséget egy vészhelyzet-szimulációs kísérletre: arra voltak kíváncsiak, hogy ha egy feltételezett vészleálláskor megszűnik a külső áramforrás, akkor az azt pótló dízelgenerátorok beindulásáig elegendő áramot tud-e adni a leállás után lassuló gőzturbina-generátor.

A kísérletet április 25-ére tervezték, nem sokkal hajnali egy után el is kezdték csökkenteni a reaktor teljesítményét, délután egyre pedig leállították a két turbina közül az egyiket. Kettőkor a zóna üzemzavari hűtőrendszerét is lekapcsolták, ez volt az első a súlyos biztonsági hibák sorában. Szintén kettő körül befutott a hír a villamos elosztóközponttól, hogy a vártnál nagyobb a fogyasztók energiaigénye, ezért a további teljesítménycsökkentést elhalasztották. Csak este 11-kor folytathatták a kísérletet, addigra a kisebb teljesítmény miatt erős neutronelnyelő anyagok kezdtek felhalmozódni a reaktorban, így a blokk manőverező képessége csökkent.

Éjfélkor műszakot váltottak az erőműben, a négyes blokkhoz olyan operátorok is érkeztek, akik nem voltak felkészítve a tesztre. Az erőmű személyzetének nagy részét – köztük a vezetőség több tagját – egyébként sem képezték ki rendesen RMBK-erőművekhez.

Éjfél után pár perccel a reaktor teljesítménye már 25 százalék alatt volt, beindult az öngerjesztés. Fél egyre a reaktor instabillá vált, a teljesítmény gyorsan lezuhant – hogy a kísérlethez szükséges szintre növeljék, a mérnökök szabályozórudakat húztak ki a reaktorból. Mivel ezzel az engedélyezettnél kevesebb szabályozórúd maradt a zónában, ez volt a második jelentős biztonsági hiba.

Egy órakor a reaktor hétszázalékos teljesítményen stabilizálódott, ezután az operátorok – a kísérlet kedvéért – további biztonsági hibákat vétettek: kikapcsolták az üzemzavari automatikus vészleállítást, majd további szabályozórudakat húztak ki a zónából. A kísérletet végül hajnali egy óra 23 perckor kezdték el, ekkor választották le a turbinát a reaktorról.

A gőz nem tudott kijutni a reaktorból, a nyomás növekedni kezdett, emiatt a gőztartalom csökkent (összeroppantak a gázbuborékok), ami a teljesítmény eséséhez vezetett – ezt ellensúlyozandó az automatika újabb szabályozórudakat emelt ki. Ennek hatására a gőzfejlődés és a teljesítmény másodpercek alatt rohamosan fokozódott, amíg 40 másodperccel a kísérlet megkezdése után az operátor meg nem nyomta a vészleállítót. A szabályozórudak ekkor visszakerültek a zónába, de a már említett tervezési hiba, a rudak grafitvége miatt a teljesítmény a következő másodpercekben még tovább nőtt. A kezelhetetlenné vált blokkban harminc gigawattra ugrott a teljesítmény, hirtelen nagy mennyiségű gőz keletkezett, a fűtőelemek tárolói felhasadtak, a hűtőcsövek megrepedtek.

Egy óra 24 perckor gőzrobbanás rázta meg a négyes blokkot, ötven méter magasra repítve a háromezer tonnás reaktortetőt. A vízgőz a grafittal reakcióba lépve gyúlékony hidrogént és szén-monoxidot termelt, ezek a gázok a szabadba jutva oxigénnel keveredtek, és pillanatokkal az első detonáció után berobbantak. Ez a második robbanás gyújtotta meg a grafitmoderátort, ami ezután napokig égett. A blokkban levő radioaktív anyagok egy része akadálytalanul a környezetbe került, a grafittűz által felmelegített levegővel magasra jutott, a délkeleti szél pedig Skandinávia felé fújta a radioaktív felhőt. Később a szélirány megváltozott, és délkeletre hordta a csernobili szennyeződést.

(Borítókép: A csernobili atomerőmű 4-es számú reaktora és szarkofágja 10 évvel az atomkatasztrófa után. Fotó: Anatoli Kliashchuk / Sygma / Getty Images)