Újabb részletek derültek ki a wacói ostromról, megszólaltak a szekta egykori tagjai

A wacói ostrom a szekták történetének egyik legszörnyűbb esete, amikor a hit a kormány ellen fordult, és automata gépfegyverekkel védték volna meg Istent. David Koresh híveivel egy elzárt birtokon várta a világvégét, ami elképzeléseik szerint a kormány ellenük irányuló támadásával kezdődött volna, és még az sem érdekelte őket, hogy a magát Messiásnak aposztrofáló Koresh gyerekeket ront meg a hit nevében. 

Egy eltévedt fotóssal kezdődött

Texas szívében, a Dallas és Austin között fekvő Waco város határában van a Mount Carmel Center nevű birtok, amely az izraeli Kármel-hegyről kapta a nevét. David Koresh az 1980-as években érkezett ide, ekkor még Vernon Howell néven, és engedélyt kapott az itteni vallási közösség vezetőjétől, hogy hirdesse az igéjét. Gyorsan utat tört magának a ranglétrán, és 1993-ban már 125 ember, köztük 46 gyerek követte őt. 

Lehetett tudni, hogy milyen körülmények között élnek, mégsem ez volt az első számú ok, amiért a hatóságok közbeavatkoztak. A Netflix új, A wacói ostrom: Amerikai apokalipszis (Waco: American Apocalyse) című dokusorozatából kiderül, hogy egy futár adta le nekik az információt.

Koresh és hívei felfegyverezték magukat, hogy amikor eljön az idő, védekezni tudjanak. Ehhez többek között illegálisan átalakított félautomata fegyvereket és gránátokat szereztek be, és egy ilyen gránát kiesett az egyik csomagból, amikor azt az egyik futár kézbesítette. Ő pedig rögtön leadta a drótot az ATF-nak (Alkohol-, dohány- és lőfegyverügyi iroda).

A meglepetés erejére játszottunk. Megvolt a házkutatási engedély, így azt reméltük, hogy ha váratlanul állítunk be hozzájuk, akkor gyorsan lezavarjuk az egészet, még azelőtt, hogy felfegyvereznék magukat.

Így kezdi a visszaemlékezését Bill Buford, az ATF különleges ügynöke. Egyvalamivel azonban nem számoltak. A sajtó is tudomást szerzett a készülő rajtaütésről, ám egy fotós a környéken eltévedt, és amikor útbaigazítást kért egy postástól, az visszakérdezett, hogy miért érdeklődik a helyszín után, mire azt felelte:

Mert jönnek a zsaruk, rajtaütés lesz!

A médiamunkatárs azonban nem tudhatta, hogy a postás, David Jones is a dávidista szekta tagja. Jones a beszélgetés után azonnal Mount Carmel felé vette az irányt, és a rajtaütéses tervnek ezzel annyi is volt.

Nem jön Pókember, hogy megmentsen minket

A dokumentumfilmben szereplő ATF- és FBI-ügynökök, valamint az egykori szektatagok is szívszorítóan emlékeznek vissza az első lövések pillanatára. Az első nap négy ügynök halt meg, Bill Buford emlékei szerint nem ők adták le az első lövést, de viszonozták a golyókat. A pár órán át tartó tűzharcnak az ATF-es kommandósok segítségkérő üzenete vetett véget. Ők a tetőn feküdtek, volt, aki tizenhárom lövést kapott, és az egyetlen esélye az volt, ha azonnal orvoshoz jut. 

A megye összes mentője ott volt, de nem merték megközelíteni a helyszínt. Végül Koresh engedélyt adott arra, hogy a sebesülteket összeszedjék. Csak azok mozdulhattak meg, akik sérültért mennek.

Itt nem jön Pókember, hogy segítsen rajtunk. Most kell bátornak lenni

– így foglalta össze Jim Cavanaugh, az ATF különleges ügynöke azt a pár percet, amikor egymásba kapaszkodva mentek a sebesültekért és a halottakért. Végül visszavonulót fújtak, miközben a kudarcos akciójukat végig rögzítette a média.

51 nap a pokolban

Az ATF rohama után kialakult patthelyzetben a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetésével egy 51 napos ostrom vette kezdetét, amely az amerikai történelemben példátlan mozgósítással járt saját állampolgáraik ellen. A február 28-i első és az április 19-i második, végső ostrom között 50 nap  telt el.

Február 28-án, a sikertelen ostrom után villámgyorsan felvették a kapcsolatot Koreshsel, hogy kimenekíthessék a sérült ügynököket a birtokról. Jim Cavanaugh, az ATF túsztárgyalója bizalmas kapcsolatot épített ki vele, és tett egy végzetes ígéretet, amely szerint csak vele kell beszélnie a szektavezérnek a hatóságoktól. Ettől kezdve az FBI-ügynökök nem tudtak szót érteni Koreshsel.

Az FBI egyik alegysége, a túszmentő alakulat is működésbe lépett. Ennek élén Richard Rogers próbálta meg klasszikus túsztárgyalási technikákkal elérni a következő hetekben, hogy Koresh elengedje a gyerekeket, amiért cserébe a helyi rádióban leadják a beszédeit.

Koresh elsőre felrúgta a megállapodást, miután megkapta, amit akart. Nem nyitott ajtót, nem kommunikált a túsztárgyalókkal, és hosszas búcsúzkodásba, imádkozásba kezdett. Majd amikor már sötétedett, ismét a telefonhoz nyúlt:

Maguk alig nyolc hónapja készülnek erre. Mit gondol, mi mióta?

A fenyegetőzés ellenére hamarosan mégis elengedett 19 gyereket, köztük egy 12 hónapos csecsemőt, ám még így is 98-an maradtak a birtokon. 

Az elengedett gyerekek kihallgatása után az FBI bizonyítékot szerzett a fiatalkorúak bántalmazásáról, így Bill Clinton elnök és a legfőbb ügyész Janet Reno jóváhagyásával támadást indítottak a főépület ellen. Azonban nem tudták kiűzni a dávidistákat a birtokról, csak egy videókamerát tudtak bejuttatni, hogy Koresh egy felvétellel üzenjen. Így kiderült, hogy még 23 gyerek maradt bent Koreshékkal, akik közül legalább 14-nek a férfi volt az apja.

A művelet közben a legfőbb problémát az okozta, hogy még az FBI taktikai és túsztárgyaló részlegei sem tudtak együttműködni, és folyamatosan akadályozták egymás munkáját. Miközben a tárgyalók telefonon igyekeztek jó kapcsolatot kialakítani a szektával, addig a taktikai részleg óriási hangszórókat üvöltetve próbálta meg alvásmegvonással terrorizálni a bennmaradtakat. 

Páncélos járművekkel folyamatos járőrözésbe kezdtek, helyenként centikre elhúzva az épületektől. Járőrözés közben rendszeresen áthajtottak a birtokon eltemetett dávidista, Peter Gent sírján is, hogy ezzel is hergeljék a szektavezért.

Végül a víz- és áramhálózattól is elvágták a birtokot, hogy távozásra bírják a dávidistákat, de ez nem történt meg. Koresh végül elengedett 11 újabb tagot – ám a gyerekek önszántukból maradtak.

A tévé pedig mindent – lényegében megállás nélkül – közvetített. 

A végső ostrom

A főügyész Janet Reno a túsztárgyalói csapat javaslatára a Mount Carmel Center lerohanását ajánlotta Bill Clintonnak, aki a kivárást szorgalmazta. Be kellett látniuk, hogy a dávidistákat nem törte meg a blokád, ráadásul az ostromzár napi több millió dollárba került. Clinton így végül a gyerekek elleni szexuális erőszaktól, illetve a tömeges öngyilkosságtól tartva megadta az engedélyt a támadásra.

Az eredeti tervek szerint az április 19-i ostrom alatt pár kisebb robbanóeszközzel és a páncélosokat faltörő kosként használva lyukakat ütöttek volna az épületek falain, amiken keresztül aztán könnygázzal árasztották volna el a szobákat, így űzve ki Koresht és követőit. A tervben nem szerepelt lőfegyver használata, csak önvédelemből, ám az FBI szerint erre nem volt szükség – bár lőttek rájuk, de nem viszonozták a tüzet.

A reggel hat előtt 10 perccel induló, majd hat órán át tartó tömény könnygázazás után sem adta meg magát egyetlen dávidista sem – a többségük a központ bunkerében húzta meg magát, a többiek pedig gázálarcban próbálták meg átvészelni a támadást.

Délben, a támadás hetedik órájában a komplexumban szinte egyszerre három helyen is tűz gyulladt ki, amit több tévétársaság is élőben közvetített. A tűz eredetéről a két oldal eltérő véleményen van – erről később –, de bárhogy is gyulladt ki az épület, a tragikus vég elkerülhetetlen volt.

Csak kilenc dávidista menekült meg, 76-an bent haltak meg: a rájuk zuhanó törmelékek alatt vagy az őket érő lövésektől, vagy megfulladtak – későbbi elemzések szerint volt olyan is, akit az egyik harcjárművel gázoltak halálra. Az áldozatok egy részének holttestét olyan görcsös pózban találták meg, ami mérgezésre vall – az ostrom alatt használt CS-gáz égése közben részben ciángázt is termel.

A boncolás megállapította azt is, hogy 20 áldozattal golyó végzett, köztük Koreshsel és legalább öt 14 évnél fiatalabb gyerekkel.

Egy hadosztályra elegendő fegyverük volt

Korábbi cikkünkben összegyűjtöttük, milyen fegyverarzenállal készültek a dávidisták a végső harcra. A porig égett romok között összesen 305 lőfegyvert találtak, ezek között volt huszonkét AR–15-ös, húsz AK–47-es, két HK SP–89 félautomata géppisztoly, két M–11/Nine géppisztoly, a többségük olyan átalakítóval felszerelve, amivel folyamatos tüzelésre alkalmasak – az elmúlt évek amerikai lövöldözéseinél is hasonló átalakítókat használtak az elkövetők. Emellett 1,9 millió darab töltényt, gránátvetők darabjait, lángszórókat és több száz gyakorlógránátot, illetve azok maradványait találták meg.

Van, aki még mindig hisz Koreshben

Kathy Schroeder három év börtönbüntetést kapott, de korábban szabadulhatott, miután eskü alatt vallott a Mount Carmel Centerben történtekről. Tudta jól, hogy az épületükön kívüli világban egy 12 éves lány és egy felnőtt férfi között normál esetben nem lehetne szexuális kapcsolat. 

Ők mind felnőttek voltak már a mi szemünkben, nem gyerekek. Mindegyikünk összeházasodott Daviddel, aki a szeretkezések közben a Bibliát tanította nekünk. 

Koresh állítása szerint azért kellett ezekre az aktusokra sort keríteni, hogy megismerje az összes bűnt, és amikor eljön az Armageddon, akkor már tapasztaltan nézzen szembe azokkal. 

Heather Jones a szüleivel került a közösségbe, de az anyja elhagyta őket. Koresh ezután nem engedte, hogy az apjával beszéljen. Az ő édesapja volt az a postás, akit megszólított a fotós a rajtaütés napján. Míg a lányok arról beszéltek, hogy mikor fognak a szekta vezetőjével összeházasodni, addig Jones inkább tartott tőle. Többször is verte őt, a legkisebb hibákért is.

Heather anyja az ostromot követően megpróbált a lányainak egy új, normális életet építeni. A gyerekeit nem vitte messze, a közeli a wacói iskolába íratta be. Heather Jonest a mai napig kísértik a bent történtek. 

A túlélőkkel ellentétben ő elfordult a vallástól, és a mai napig traumaként éli meg, hogy valaha is köze volt a Mount Carmel Centerhez. Nem hibáztat senkit a tűz miatt, ami végül végzett az édesapjával, de hozzáteszi: többen is túlélhették volna az ostromot.

David Thibodeau sosem hitt igazán abban, amit Koresh prédikált. Őket más kötötte össze: a zene. Thibodeau egy hollywoodi üzletben találkozott David Koreshsel és annak jobbkezével, Steve Schneiderrel. A Mount Carmel Centerben töltött idő alatt is inkább a zenéről beszélt velük, és arról az álmáról, hogy egy nap sztár lesz belőle.

Thibodeau sokat nyilatkozik a bent történtekről, hogy életben tartsa halott társai emlékét. Börtönben csak rövid ideig kellett lennie, ugyanis az ötezer dolláros óvadékát szinte azonnal ki is fizették. Napjainkban több együttesben is dobosként játszik.

(Borítókép: Netflix)