Jakupcsek Gabriella: Én nem az az ember vagyok, akit ki szoktak rúgni
További FOMO cikkek
- Shakira ingyen odaadja egy rajongójának a Lamborghinijét, és csak táncolni kell érte
- Befektetőből üzlettárs: HR birodalmat építenek a Cápák közöttből ismert fiatalok
- Kovi kemény szavakkal reagált a női felnőttfilmes operatőr állításaira
- Andrei Mangra a dulakodásos botrányról: Számomra egy horrorfilm volt
- Miért nőnek magasabbra a gazdagok és híresek gyerekei?
Jakupcsek Gabriella ugyan már másfél éve nincs képernyőn, továbbra is a magyarok egyik legkedveltebb műsorvezetője, aki nemrég a Nők Lapjának adott interjújában emlékezett vissza életének, illetve karrierjének legemlékezetesebb momentumaira. Beszámolt többek között első, Máté Gábor színész-rendezővel kötött házasságáról, illetve a kapcsolatuk zátonyra futásáról, kiemelve, annak köszönhetően, hogy korábbi férje izgalmas szellemi életet élt, ő is részese lehetett ennek.
Jöttem-mentem Budapest és Kaposvár között, a színházban ott ülhettem az első sorban, és nézhettem őket, az agyam és a lelkem megkapta, amire szüksége volt
– mondta, megjegyezve, amikor két közös gyerekük már nagyobb lett, egykori párja tett felé egy gesztust, hogy ő is kiteljesedhessen, így elutazott Párizsba ösztöndíjjal.
A pár házassága azonban tíz év után végül véget ért, amivel kapcsolatban Jakupcsek kifejtette, ha ez később történt volna, nem harmincéves korában, akkor meglehet, hogy másképp döntött volna, de úgy érzi, akkor nem volt más választása.
Én nem az az ember vagyok, aki benne marad a kompromisszumokban, és akkor annyira megbántott voltam a nőiségemben, hogy nem láttam más lehetőséget. Ha ez negyven- vagy ötvenéves koromban jön, lett volna miről tárgyalni
– fejtette ki a lapnak, illetve szót ejtett a köztévétől való elbocsátásáról is.
Mint ismert, 2015-ben összesen százharminc munkavállalót rúgtak ki a köztévétől csoportos leépítés címszó alatt. Köztük volt Jakupcsek is, aki akkoriban a Ridikül című műsoron dolgozott, éppen a műsor 500. adását ünnepelték volna, ha időközben nem bocsátják el.
Nagyon rosszulesett, mert én nem az az ember vagyok, akit ki szoktak rúgni. Megszenvedtem, majdnem belebetegedtem ebbe a méltatlan helyzetbe
– emlékezett vissza, kiemelve, fél évbe telt, hogy a lehetőségeit felmérve talpra álljon, és képes legyen az újrakezdésre.