Lenyúlhatták az egyik leghíresebb gyerekkönyv történetét

Az elmúlt időszakban több világhírű könyv kapcsán is botrány robbant ki, amelyek nyelvezete nem felel meg a mai korszellemnek, így újradolgozták őket, köztük például Ian Fleming – aki a James Bond atyja – és Roald Dahl köteteit. Ezúttal egy újabb író könyveivel kapcsolatban kongatta meg a vészharangot egy irodalmi szakértő, dr. Emily Zobel Marshall, aki meg van győződve arról, hogy a neves gyerekkönyvíró, Beatrix Potter nem saját kútfő alapján vetette papírra többek között Nyúl Péter történetét, hanem afrikai rabszolgák által elmondott népmeséket másolt le. 

Beatrix Potter élete során 23 gyerekkönyvet adott ki, az ő nevéhez fűződik a Nyúl Péter kalandjai mellett többek között a Kacsa Jolán kalandjai és a Nyuszi Benjámin kalandjai. E karakterek közül a leghíresebbnek Nyúl Péter bizonyul, akinek történetéről már két animációs film is készült az elmúlt években. Dr. Emily Zobel Marshall ugyanakkor kulturális kisajátítással vádolja az írónőt, azt állítva, a Nyúl Péter kalandjai, a Tüskés néni kalandjai és a Kacsa Jolán kalandjai az 1800-as években amerikai ültetvényeken dolgozó afrikai rabszolgák között szájhagyomány útján terjedő, Brer Nyúlról szóló meséket veszi alapul.

Brer Nyúlon alapszik Nyúl Péter meséje

Ahogy a Leeds Beckett Egyetem irodalmi szakértője egy esszéjében kifejtette, úgy véli, a ravasz nyúlról szóló történetek a gyarmatosítás előtti Afrikába vezethetőek vissza. E meséket az ültetvényeken dolgozó rabszolgák még Joel Chandler Harris amerikai újságíróval osztották meg, aki aztán megismertette őket a közönséggel. Marshall szerint a Harris által írt Rémusz bácsi meséi és Beatrix Potter könyvei között nagy hasonlóságok vannak, így aggályosnak véli, hogy utóbbi nem nevezte meg forrásként az afroamerikai népmeséket. 

Meglepődtem, amikor rájöttem, hogy az évek során milyen kevesen szólaltak fel Potter meséi és az afrikai eredetű Brer Nyúl népmesék közötti rengeteg hasonlósággal kapcsolatban 

– írta a szakértő.

Marshall megállapításával egybecsengő kijelentést tett Linda Lear is 2008-ban kiadott könyvében, amelyet Potter életéről írt. Mint megfogalmazta, az írónő munkásságára nagy hatást gyakorolt Joel Chandler Harris, szerette a Brer Nyúlról szóló történeteit. Emellett a szakértő álláspontját erősíti az is, hogy Potter 1943-ban bekövetkező halálát követően az otthonában találták meg a Brer Nyúlról szóló népmesegyűjtemény másolatait.

Ezek a történetek még nem jelentek meg az Egyesült Királyságban, amikor Beatrix Potter gyerek volt. Ezért valószínű, hogy a Brer Nyúl-mesékkel való találkozása a gyapotiparban gyökerező családi kapcsolataiból fakadt

– fogalmazta meg. 

Elismerte a hasonlóságot

Linda Lear az életrajzi kötetben egyébként azt is kiemelte, miszerint Potter a kiadójának írt egyik levelében el is ismerte, hogy a Nyúl Péter kalandjai folytatásához, illetve a The Tale of Tod (aminek nem ismert magyar változata) megírásához a Rémusz bácsi meséi könyv szolgált alapként. A szakértő példaként említette, hogy az írónőt különösen inspirálhatta a kötetben található, Some Lady's Garden című mese, amelyben Brer Nyúl úgy csapja be Janey-t, hogy az apja egyik barátjának adja ki magát annak érdekében, hogy beengedje őt a veteményeskertbe, ahonnan többek között földimogyorót és spárgát lophat. 

Ez Potter legtöbb meséjének fő cselekményszála, és közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy a rabszolgáknak élelmet kell lopniuk gazdáiktól a túlélés érdekében

– érvelt a szakértő. 

Úgy tűnik, nagyon szerette volna a történeteket a sajátjának tekinteni, miközben gondoskodott arról, hogy az olvasók ne jöjjenek rá a Nyúl Péter és a Rémusz bácsi által elbeszélt történetek közötti hasonlóságra

– fejtette ki, hozzátéve, azáltal, hogy Potter nem ismerte el nyilvánosan, honnan nyert inspirációt a történetekhez, káros értelemben sajátította ki a fekete közösség kultúráját.

(Borítókép: Carl Court / Getty Images)