Kifogástalan koncertet adott a Puskás Arénában a Depeche Mode

A Depeche Mode már többször járt hazánkban – először 1985-ben koncerteztek Magyarországon (akkor a fővárosi Volán-pályán léptek fel), legutóbb pedig 2018-ban, a soproni VOLT Fesztiválon játszottak, amely a brit csapat első magyarországi fesztiválkoncertje volt a korábbi stadion- és arénafellépések után. Ezúttal a legnagyobb kapacitású stadiont vették célba: péntek este a Puskás Arénában lépett fel a new wave-szintipop formáció. De nem csak a helyszín méretbeli ugrása miatt volt más a mostani koncert – a zenekar a 2023-as, Memento Mori című albumát turnéztatva érkezett hazánkba, amely

A Memento Mori a zenekar 15. stúdióalbuma, amelyen Martin Gore nyilatkozata szerint a világjárvány kezdeti szakaszában kezdtek dolgozni, témáit pedig közvetlenül az aktuális időszak ihlette. Andy Fletch halála után úgy döntöttek, folytatják a munkát, mert biztosak voltak abban, hogy ő is ezt akarná, ami egy pluszjelentést is adott a projektnek. Az énekes Dave Gahan szerint Fletch szerette volna ezt az albumot, épp ezért nagyon várták, hogy megoszthassák a rajongókkal, és élőben is bemutathassák a koncerteken, egykori zenésztársukról is megemlékezve.

A 2023-as a DM 19. turnéja, amellyel több mint öt év után tértek vissza a színpadokra. A legutóbbi a 2017-ben indított Global Spirit volt, amely a formáció eddigi leghosszabb koncertkörútjának számít – 130 fellépés során több mint 3 millió ember előtt játszottak Európa-szerte és Észak-Amerikában. A Rock & Roll Hírességek Csarnokába 2020-ban beiktatott, mostanra 100 milliós lemezeladással bíró zenekar több mint 35 milliós rajongótáborral rendelkezik, és Magyarországon is stabil a bázisa – nem véletlenül koncerteznek rendszeresen hazánkban. A következő fellépésüket, amit 2024 tavaszára időzítettek, már a Puskás Arénában tartott buli előtt meghirdették, meg sem várva, hogy a mostanira képletesen kitegyék a megtelt táblát.

Szépen megtelt a helyszín

Eléggé megijesztett az időjárás – amikor a Puskás Arénához értem, hirtelen felerősödött a szél, és nem sokkal később el is eredt az eső. Szerencsére a felhők végül viszonylag hamar elvonultak, mire a Depeche Mode-ot támogató berlini Hope formáció végzett a színpadon, már kitisztult annyira az ég, hogy nem kellett vihartól tartani. Mondjuk egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ha maradna is a csapadékos időjárás, bárki elhagyja a helyszínt, sőt! Ez emberek egyre csak özönlöttek az arénába, ami pusztán azért lepett meg picit, mert valamiért nem gondoltam, hogy a brit csapat megtölt nálunk egy ekkora, telt házas koncert esetén csaknem 50 ezres tömeget befogadó stadiont – annak ellenére sem, hogy köztudottan stabil rajongóbázissal rendelkeznek a régióban. Abszolút pozitív élmény volt látni, ahogy kezdésre

Még mielőtt elstartolt volna a show, a kivetítőkön környezetvédelmi kezdeményezéseket támogatva tett felhívásokat a zenekar, a Memento Mori turnén ugyanis ismét együttműködnek a Hublot luxusóragyártóval, illetve a Live Nation Green Nation csapatával is, a környezet tisztítására irányuló projekteket segítve. Erről részleteket a DM honlapján lehet olvasni.

A főhősök este nyolc óra után 20 perccel érkeztek a színpadra, ami ugyan a felépítését elnézve első blikkre elég egyszerűnek tűnt, ám erre gyorsan rácáfoltak azok a kreatív megoldások, amelyek a vizuális élményért feleltek. A kétoldalt elhelyezett, méretét tekintve nem túl nagy kivetítők teljes összhangban működtek a színpad hátterét adó ledfallal, amelynek szerves része volt egy óriási (a turnét jelölő) M betű is, ami hol különálló elemként tagozódott a dalokhoz kapcsolódó vizuálba, hol vetítésre szolgált szintén. A háttér-LED egyébként négy elemből tevődött össze, amelyek időnként eggyé olvadva, máskor külön-külön funkcionáltak, klipnek, kisfilmnek, illetve egyéb kreatív vizuáloknak helyet adva. A vetítéseket a fényjátékkal tették még izgalmasabbá – a LED-ek körül, illetve a színpad mennyezetére négyzetalakban rögzített lámpaerdő világította be a pódium gyomrát, vagy épp messzire nyúló fénycsóváival pásztázta a közönséget. A delaytornyok tetején szintén elhelyeztek néhány lámpát, amelyek a színpadon zajló megoldásokra reagálva gyúltak ki olykor.

Van, amin nem fog az idő

Nem egyszer jártam már Depeche Mode-koncerten, de igazából soha nem fordult elő, hogy bármiben is csalódnom kellett volna – amellett, hogy a brit formáció precízen hozza, amit a közönség elvár tőlük, a zenészek egyénisége olyan extrákkal tölti meg az élő show-kat, hogy az ember minden egyes alkalommal úgy érzi, többet kapott, mint amire számított. Ez most sem történt másképp.

A műsor egy ívben haladva nyílt ki a szemünk előtt. A minimálban érkező My Cosmos Is Mine után fokozatosan keltek életre a vizuális elemek, egyre inkább erősítve a dalok hangulatát, illetve minden egyes számot külön produkcióvá emelve. Persze feltehetőleg az sem lett volna gond, ha szegényesebb látványvilággal érkeznek, hiszen Dave Gahan és Martin Gore mindig is olyan karizmával bírt, ami már önmagában lenyűgözi a közönséget. Hogy ez a kisugárzás még ennyi év után is ugyanolyan erős, azt abban a pillanatban érzékelni lehetett, ahogy a hatvanas éveik elején járó zenészek megjelentek a színpadon.

ami főleg Gahan esetében volt feltűnő, aki szokásához híven megállás nélkül mozgott, táncolt, vonaglott éneklés közben. Jellegzetes, néha túlzó mozdulatai még az ülőszektorokban helyet foglalókra is azonnal hatottak – egy idő után azt vettem észre, hogy a lelátókon is egyre többen felállnak, a lépcsősorokon pedig egy kisebb tömeg táborozott le, hogy onnan figyelje, illetve táncolja végig a koncertet.

A formáció egyébként egy 23 tételes műsorral készült, amelybe a friss szerzemények mellett olyan közönségkedvencek is helyet kaptak, mint a Precious, a Strangelove (amelynek akusztikus verzióját ezúttal Martin Gore adta elő), az I Feel You, az Enjoy The Silence, a Just Can't Get Enough vagy a Personal Jesus. A koncert legmeghatóbb pillanata a World In My Eyes című dallal érkezett, amit Andy Fletchernek dedikáltak, egykori zenésztársuk arcképét vetítve a LED-ekre a szám alatt.

Semmibe nem lehet belekötni

A Depeche Mode-koncertek jellegzetessége, hogy a zenéjük élőben egy igen speciális atmoszférát teremt, mintha hirtelen egy másik dimenzióba kerülne az ember, ami a Puskás Arénában valahogy hatványozottabban érezhető volt. Mindez nemcsak a helyszín méreteinek köszönhető, hanem annak, hogy

Dave Gahan hangja szinte semmit nem kopott az évek alatt, de Martin Gore is ugyanúgy remekelt, ráadásul olyan átéléssel és intenzitással adták elő a szerzeményeiket, mint bármelyik korábbi koncertjükön. Ugyan túl sokat nem beszéltek a közönséghez, inkább a zene és a tánc nyelvére hagyatkoztak a dalaikon keresztül és – elsősorban Gahan esetében ugye – jellegzetes mozdulatokkal kommunikáltak a jelenlévőkkel, akik olyannyira élték az est minden pillanatát, hogy a végén alig akarták elhagyni a helyszínt.

Ha már a műsor íve is szóba került, minimálból indulva a koncert végül nemhogy kinyílt, de az utolsó számoknál már szó szerint virágzott – bármerre néztem a stadionban, boldogan ugráló és táncoló embereket láttam, még a legfelső karéjon is. Láthatóan a zenészek is jól érezték magukat, mintha a szokásosnál egy hajszálnyival több időt töltöttek volna búcsúzáskor a színpadon – utoljára Dave Gahan távozott, aki ugyan a ráadásblokknál már tartott egy alapos hangpróbát a közönségnek, úgy tűnik, ez számukra nem volt kielégítő – óriási tapsvihar és ováció kíséretében engedték csak el az énekest.

A DM jövő márciusban ismét Budapesten koncertezik. Akkor az MVM Dome-ban láthatja őket a közönség. 

(Borítókép: Depeche Mode. Fotó: Mohai Balázs / MTI)