Nem lenne szabad megnyomni a nagy piros gombot, mégis megtesszük

Hiába nem tudjuk, mi a következménye, a bűvös nagy piros gomb megnyomása a legtöbb ember számára a tiltás ellenére is nagy csábítás, és semmi sem akadályozna meg legtöbbünket abban, hogy pusztán kíváncsiságból, szabályt szegve is megnyomjuk azt. Az ember természetében a kezdetek óta erős mozgatórugó volt a kíváncsiság, amely sok esetben valóban az alapvető szabálykövetésünket is felülírja. De miért szegjük meg a szabályokat? 

Az emberek viselkedésének ellenőrzése első ránézésre meglehetősen egyszerűnek tűnik: állítsunk elő egy sor irányelvet az elfogadható viselkedéshez, büntessük meg azokat, akik megszegik a szabályokat, és bizonyos esetekben jutalmazzuk meg azokat, akik betartják.

Az emberi természet sokszínűsége a viselkedés különböző megnyilvánulásaiban tükröződik, emiatt is érezhetünk leküzdhetetlen vágyat arra, hogy megtegyünk olyan dolgokat, amelyeket tiltanak számunkra.

Az emberek ugyanis természetükből adódóan élvezik azt az érzést, hogy szabadok és függetlenek lehetnek a megszokott keretek figyelmen kívül hagyásával. Az ilyen tevékenységek izgalmasak lehetnek, a kockázatvállalás vagy az újdonság keresése pedig csak tovább erősítheti az élményt – így a szabályszegés egy oldalról már biztosan vonzó lehet az emberek számára. 

Mindez az izgalom mellett a szembenállás érzését is kiválthatja. Az emberi pszichében gyakran van egyfajta ellenállás az irányítás és az autoritás ellen, ami lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük egyéni gondolatainkat és vágyainkat. A szabályszegés lehetőséget teremt, hogy megkérdőjelezzük és kritizáljuk a meglévő rendszereket és normákat, elég csak egy tüntetésre vagy egy parlamenti vita során a bekiabálásokra és különféle akciókra gondolni. 

Ahogyan azt már fentebb is említettük, az emberi psziché vonzódik az újdonsághoz és az izgalomhoz. A szabályszegés esélyt teremt arra, hogy új és az eddigiektől eltérő tapasztalatokat szerezzenek az emberek. Az ilyen tapasztalatok felfrissíthetik az életünket, és kitágíthatják a látókörünket is, így a szabályok megkerülése sok esetben nemhogy nem negatív, de kifejezetten pozitív a jellemfejlődés folyamatában – írja a Medium. 

Bizonyos esetekben a szabályszegés mögött a csoportnyomás és a konformitás elleni lázadás is meghúzódhat. Az emberek ugyanis gyakran érzik, hogy a csoport vagy a társadalom elvárásai túlzottak vagy érthetetlenek számukra. Ebben az esetben

A szabályszegés mögött meghúzódó pszichológia összetett és sokrétű. Az emberi természet sok dimenzióját tükrözi, beleértve az ellenállást az irányítás ellen, az új élményekre való vágyat és a csoportnyomásra adott válaszként kialakuló konformitás elleni lázadást – így korántsem fekete vagy fehér az, hogy ki miért rúgja fel a szabályokat. 

A tehetősebb réteg nem tart a felelősségre vonástól

A nyugati, főként individualista kultúránkban a legtöbben hajlamosak azt gondolni, hogy csak a saját maga érvényesülése és élete számít, és nincs értelme másokat vagy szabályokat követni, de valójában mindannyian követünk másokat, mi több, általában nagyon is betartjuk azt, amit kérnek tőlünk. Ezen belül is elterjedt vélekedés, hogy a magas rangú, beosztású, nagy vagyonnal rendelkező személyek gyakrabban megszegik a szabályokat, mivel könnyeben megúszhatják a felelősségre vonást, a szociálpszichológiában pedig számos bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy

A bizonyítékok emellett azt mutatják, hogy a magas státuszú emberek általában kevésbé empatikusak, antiszociálisabbak és durvábbak, amikor beszélnek, így még kevésbé valószínű, hogy figyelembe veszik mások szempontjait. Egy amerikai tanulmányban egy gyalogátkelőhelyeken áthaladó autókat vizsgáltak, az eredmények pedig azt mutatták, hogy a drága autókban ülők kisebb valószínűséggel állnak meg a gyalogosok miatt a zebra előtt, mint az olcsóbb, alacsonyabb státuszú autókban közlekedők.

A legújabb kutatások azonban nem mutattak ki összefüggést a magas jövedelem és a szabályokkal szembeni ellenállás között, elsősorban azért, mert a magas státuszú emberek körében a szabálysértési tendencia nem jelentkezik, ha ez az életüket, a megítélésüket vagy a megélhetésüket is veszélyezteti – így a saját érdekeiket ugyan védik, de a felelősségre vonástól nem tartanak. 

Élet szabályok nélkül? 

Szabályok nélkül alapvetően már az lehetetlen lenne, hogy egy cikk megszülessen, majd el is lehessen olvasni, hiszen a hétköznapjaink egyik legfontosabb szabályai a nyelvi szabályok, amelyek a kommunikációnk alapját képezik – ezek nélkül sem szóban, sem írásban nem tudnánk megértetni magunkat, és megérteni másokat sem.

Ahhoz, hogy érzékelni tudjuk, milyen lenne az életünk szabályok nélkül, elég csak belegondolni abba, hogy a sportok és a különböző játékok is teljesen értelmetlenek és kezelhetetlenek lennének ezek hiányában. Gondoljunk csak bele, mihez vezetne, ha egy focimeccsen nem kapna piros lapot egy játékos egy rendkívül kemény és szándékos szabálytalanság után, vagy egy sakkjátszma a végtelenségig eltartana, mert valamelyik fél fittyet hány arra, hogy az órával törődjön – írja a BBC.

Természetesen ez alapvetően nem vezetne a társadalom összeomlásához, azonban rendkívül jól szemlélteti azt, hogy bizonyos alapvető szabályokra miért is van szükségünk a hétköznapokban.

A mindennapi élet normái és szabályai ugyanis pontosan azt a funkciót töltik be, mint a játékszabályok – megszabják, mit tehetünk meg, és azt is, hogy hogyan. Idetartozik az, hogy gyerekként megtanuljuk a kérem szépen és a köszönöm kifejezéseket, a bal vagy épp a jobb oldali közlekedésre, a piros lámpánál való megállásra, az üzletekben való sorban állásra, a nem szemetelésre, a kutyapiszok felszedésére és egyebekre vonatkozó írott vagy éppen íratlan szabályokat is. Ezek ugyanis külön-külön bármennyire is jelentéktelennek tűnhetnek, a harmonikus társadalom építőkövei.

(Borítókép: kzenon / Getty Images Hungary)