A gatyarepesztő találkozás Margit hercegnővel

Bernie Taupin dalszövegíró Elton Johnnal való közös munkájának köszönheti a világhírnevet, ugyanis ő írta meg az énekes slágerei közül például a Rocket Man, az I'm Still Standing és a Diana hercegné tiszteletére újraalkotott, Candle in the Wind 1997 című dalt. Taupin és John közös munkáját minden idők egyik leggyümölcsözőbbjének tartják, ami nem véletlen, mivel egymás nélkül nem valószínű, hogy ekkora sikerre tettek volna szert. Taupin évtizedek óta dolgozik a zeneiparban, és a legtöbbünknél közelebbről ismeri ezt a világot, így szeptember 12-én angol nyelven megjelenő memoárjából minden bizonnyal sokat tudhatunk meg a hétköznapi emberek számára igen sejtelmesnek tűnő iparágról. 

A dalszövegíró kötetének egy hosszabb részlete a napokban jelent meg a Daily Mail oldalán, amelyben a zenei szférába való belecsöppenése mellett életének több érdekes momentumára is visszaemlékszik. Felidézi például, minek köszönhetően keveredett kellemetlen helyzetbe Margit hercegnő előtt, hogyan került egy repülőgépre John Lennonnal, illetve miért gondolja azt, hogy a kokain verbális hasmenést okoz.

Lebőgött Margit hercegnő előtt

Ahogy Taupin a kötetben megfogalmazta, Elton Johnnal való közös munkája révén már többször találkozott a király családdal. Egy alkalommal például a windsori kastélyban járt – mert az énekes épp ott lépett fel –, ahol szemtanúja lehetett annak, hogy Patrick Anson, Lichfield 5. grófja italtól megrészegülve a földre zuhan a koncert közben. A leginkább azt furcsállta, hogy senki nem botránkozott meg ezen, mintha már megszokták volna, hogy ezt csinálja. II. Erzsébet királynő még tréfásan meg is jegyezte: „Lichfieldet ismét elvesztettük”, majd megjelent négy inas, akik elvitték az elalélt grófot.

Emellett hosszabban megemlékezett Margit hercegnővel, II. Erzsébet húgával való találkozására is, ami igen maradandóra sikeredett. Mint kifejtette, egy jótékonysági koncertet követően Elton Johnnal és az egész zenekarral egy fogadásra mentek a Kensington-palotába. A nagyteremben találták meg a hercegnőt, aki előtt már hosszú sor állt, amelynek végére ők is beálltak, hogy illő módon köszöntsék őt. Elmondása szerint már az kissé komikus volt, amikor látta, ahogy épp az egyik inashoz fordul, félhangosan azt kérdezve:

Hol vannak a k*rva Winstonjaim?

– utalva ezzel a Winston nevezetű cigarettára, ugyanis Margit hercegnő nikotinfüggő hírében állt.

Taupin visszaemlékezése alapján azonban nem ez volt a legmeglepőbb a találkozásuk során, mivel a meghajlása közepette a nadrágja az ágyékától az ingjéig felszakadt. Ezt követően megjelent egy nő – később kiderült, hogy udvarhölgy –, aki a hercegnővel való sutyorgás után azt közölte, tartson vele – mint megtudta, a királyi sarj rábízta a feladatot, hogy összevarrja a nadrágját. 

Átadtak egy szép, bolyhos köntöst, és bekísértek Margit hercegnő dolgozószobájába, ahol szabályosan beleejtettem az elszakadt göncömet királyi szabóm kinyújtott karjába. Ne higgyék, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy Antony Armstrong-Jones, más néven Snowdon első grófja bármelyik pillanatban beronthat, hogy felesége belső szentélyében találjon engem nadrág nélkül

– olvasható a könyvben. Az incidenst követően a dalszerző az összejövetelre visszatérve azt hallotta, amint Antony Armstrong-Jones arra panaszkodott, hol a kib*szott vacsorája, mire a hercegnő sírva szaladt el – amit meg is értett. 

Taupin részletesen számol be a memoárban Erzsébet anyakirálynéval való találkozásáról, ami Elton John Windsorban lévő házában történt meg. A fogadás során pont vele szemben kapott helyet, és igen jól kijöttek egymással, ami részben a baseball iránti szeretetüknek volt köszönhető. A dalszerző elmondása szerint II. Erzsébet édesanyja különösen tájékozott volt ebben a sportágban. Az pedig meglepte, hogy az anyakirályné őt választotta délutáni sétapartnereként. Mint írta, John háza mellett elhaladva egy olyan helyre tévedtek, ahonnan látszott a windsori kastély, amelynek zászlaja magasan lobogott, ezzel jelezve: a királynő épp ott tartózkodik.

Nézze, Taupin úr, a lányom otthon van

– jegyezte meg neki az anyakirályné.

John Lennon fogadást vesztett

Ahogy Taupin a kötetben kifejti, 1974-ben egy alkalommal Elton John magánrepülőjén együtt utazott John Lennonnal, aki Bostonban zenélt az énekessel. Mint később kiderült, azért ült ő is a gépen, mivel elvesztett egy fogadást Johnnal szemben, aminek értelmében közösen kellett színpadra lépniük nyolc nappal később a Madison Square Gardenben. Elmondása szerint Lennon ekkor már rég nem lépett fel, így a koncert kezdése előtt úrrá lett rajta a paranoia, és remegett, miközben próbálta tartani a gitárt a kezében. 

Ahogy Elton elkezdte őt felkonferálni, John könyörögni kezdett nekem: »Ki kell jönnöd velem«. Nem tudtam mást tenni, csak megjegyezni: »És mit csináljak?«

– írta, kiemelve, ez volt Lennon utolsó koncertje, amelyen a közönség óriási tapsviharral jutalmazta a zenészeket.

A koncertezéssel eltöltött évek alatt soha nem hallottam és nem láttam még ehhez hasonlót

– fogalmazta meg.

A könyvben azt írja, egy évvel később Jeanne Martin házában találkozott utoljára Lennonnal. Bár az összejövetelbe kissé belerondított a Beach Boys együttes Brian Wilsonja, aki mindenképp találkozni szeretett volna az énekessel, és ennek többször hangot adott. Taupin biztos volt abban, hogy a két férfi már összefutott korábban, ám Wilson akkoriban gyakran fogyasztott LSD-t, ami megmagyarázta szétszórtságát – ahogy az is, hogy az este folyamán, Lennon többször bemutatkozott neki, de ő elfelejtette. 

John halála után annyira feldúlt voltam, hogy két napra a Los Angeles-i szobámba zártam magam, és megírtam az Empty Gardent. A mai napig az egyik legjobb és legmegrendítőbb dalunk

– tette hozzá a memoárban. 

A kábítószer verbális hasmenést okoz

Mint Taupin a memoárban megemlíti, bár Elton John pontosan tudja, mikor próbálta ki először a kokaint – 1974-ben a Caribou album felvételekor –, ő nem emlékszik erre a pillanatra, ám a kábítószer rövidesen az ő életének is meghatározó szereplőjévé vált. A kokaint úgy jellemezte, mint egy szörnyű drogot, amitől sokkal okosabbnak érzi magát az ember, mint amilyen, viszont a valóság nem erről tanúskodik.

Valójában verbális hasmenést okoz, növeli a paranoiát, és arra késztet, hogy még többet akarj belőle fogyasztani

– írta, megemlítve, ez az erősen addiktív szer évtizedek óta jó képességű férfiakat és nőket dönt romba. Ahogy megemlítette, neki végül rehab nélkül sikerült lemondania a drogokról, mivel rádöbbent annak negatív hatásaira, és minden alkalommal, amikor kísértésbe került, emlékeztette magát rájuk.