A The Beatles legcsendesebb tagja, akit a fél világ félreismert

A John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr alkotta The Beatles zenekar ugyan összesen csak tíz éven át volt aktív, máig a legnagyobb hatással bíró bandákkal emlegetik egy lapon őket. A korábbi tagok közül az együttes feloszlását követően Paul McCartney tett szert a legnagyobb sikerre, ám mindegyikük karrierjének jó ajánlólevelet jelentett ez a kötődés. Köztük a banda gitárosának, George Harrisonnak, akit a Csendes Beatle névvel ruháztak fel akkoriban. Ő volt a legszégyenlősebb, a legmakacsabb és a legtemperamentumosabb négyük közül, és míg Paul McCartney és John Lennon a reflektorfényért versengett, ő a jövedelemadó problémáiról írt dalt, mivel nem volt megbékélve az elanyagiasodó világgal. Neki köszönhető, hogy a keleti kultúra még szélesebb körben vált ismertté, ám annál kevesebben ismerték igazi lényét.

A zenész életéről október 24-án jelent meg egy könyv, amelyben az író, Philip Norman vázolja fel, hogyan kell elképzelni Harrison kettős személyiségét. A férfi rendszeresen meditált, imákat mormolt, és a belső békére törekedett, viszont nehezen találta meg az ehhez vezető utat, ami frusztrálttá tette őt. Ahogy a The Beatles egyik tagja, Ringo Starr a korábbiakban megjegyezte, a gitáros rendszerint két zacskót tartott magánál, az egyikben kokain volt, a másikban pedig üveggyöngyök, ami tökéletesen leírja, mennyire kettős életet élt.

Ennek talán valami köze lehet ahhoz, hogy Halak jegyben születtem, az egyik hal errefelé, a másik arrafelé megy. Vannak időszakok, amikor nem tudom abbahagyni a kántálást, míg máskor újra démonná változom

– mondta egyik spirituális tanácsadójának korábban Harrison, aki komoly belső feszültséggel nézett szembe már a The Beatles megalakulásának első éveiben is. 

Tudták, hogy különleges gyerek

Ahogy az író megfogalmazza a könyvben, az 1943 februárjában Angliában született George Harrisonról már napvilágra jöttét követően tudták, hogy különleges gyerek – édesanyja legalábbis ezekkel a szavakkal illette őt. A George nevet az édesapjától kapta, aki anélkül nevezte el így, hogy erről egyeztetett volna az anyával. Úgy vélte, ha a George név elég jó a királynak, VI. Györgynek, akkor neki is az kell hogy legyen. Harrison 11 éves volt, amikor ösztöndíjat nyert egy liverpooli iskolába, amit ki nem állhatott. Az utálata főleg abból fakadt, hogy egyenruhát kellett hordania, illetve nagy szigorral fogták őket, ami olykor testi fenyítésbe is torkollott. 

Ez volt életem legrosszabb időszaka. Ekkor telepedett rám a sötétség

– fejtette ki korábban Harisson, aki 12 éves volt, amikor a rock ’n’ roll műfaj szárnyalni kezdett, ami csak még inkább teret engedett neki a lázadáshoz. 

Akkoriban kapta meg élete első gitárját, amelyen autodidakta módon kezdett el tanulni. Sőt, abban az időben valószínűleg ő volt az egyetlen Angliában, aki tudott elektromos gitáron játszani, ami azokban az években annyira ismeretlen terep volt még a zeneiparban, hogy a tévéműsorokból kitiltották, mivel azt hitték, tüzet okoz. Szüleitől később saját elektromos gitárt is kapott, különböző bandákban játszott, majd felfigyelt rá Paul McCartney, aki akkor kezdett el együtt játszani John Lennonnal a The Quarrymen zenekarban, amelyhez végül Harrison is csatlakozott. Az együttes neve az évek folyamán változott, így előbb The JoPaGe 3, aztán The Rainbows, The Silver Beatles, majd egyszerűen The Beatles lett. Bár szülei azt remélték, villanyszerelő lesz belőle, ő a zenét választotta. Némi tapasztalatra ugyanakkor szert tett, mivel rövid ideig egy áruházban dolgozott, ezt a tudást pedig később kamatoztathatta, amikor már koncertezni jártak a zenekarral, és valami esetleg elromlott. 

A The Beatles ifjú tagjai akkor kezdtek el felnőtté válni, amikor a hamburgi piros lámpás negyed Indra nevű szórakozóhelyének a rezidens zenekara lettek. Munkavállalási engedély nélkül csempészték be őket Nyugat-Németországba, ahol a szexualitás minden formájának szemtanúi lehettek – olykor azt látták, hogy meztelen nők birkóznak egymással a sárban. Az otthonukat ekkor egy betonból épített szoba jelentette, ami egy felnőttfilmeket vetítő mozi szomszédságában volt. Harrison ebben a kis lyukban vesztette el a szüzességét, amit a banda másik három tagja is végignézett. 

Emeletes ágyakon voltunk. Nem igazán láttak semmit, mert a takaró alatt voltam, de miután végeztem, tapsoltak és ujjongtak. Legalább csendben maradtak, amíg csináltam

– nyilatkozta korábban. 

Megismerkedett a drogokkal

A zenekar egészen addig maradhatott Hamburgban, amíg a rendőrség rá nem jött, hogy Harrison kiskorú – 16 éves volt akkor –, illetve hogy nincs munkavállalási engedélyük, így kiutasították őket az országból. Az Egyesült Királyságba, pontosabban Liverpoolba visszatérve aztán Brian Epstein helyi üzletember fedezte fel őket, majd lemezszerződést is kötöttek a Parlophone kiadóval. Első nagylemezük a Please Please Me címet kapta, ám annak producere, George Martin nemigen értékelte Harrison művészi teljesítményét. Sőt, még John Lennon és Paul McCartney sem, akik szintén elutasítóan bántak vele. Csak egyetlen dal erejéig hagyták őt énekelni a lemezen, és egyáltalán nem érdeklődtek a szerzeményei iránt. 1963-ban viszont – amikor az Egyesült Államokba utazott, hogy meglátogassa a testvérét – néhány koncert erejéig egy ottani bandával, a The Four Vestsszel zenélt. A közönség egyik tagja pedig különösen le volt nyűgözve attól, ahogy a színpadon játszott. 

Az együttes basszusgitárosának, Gabe McCartynak az elmondása szerint Harrison megkérdezte tőle, írt-e valaha dalokat, majd amikor erre nemmel felelt, előhalászott a táskájából 16 dalszöveget, illetve a hozzájuk írt akkordokat, és felajánlotta, hogy használja őket. Ahogy a kötetben áll, McCarty el volt képedve attól, hogy a The Beatles sutba dobta volna ezeket a szerzeményeket. Lennon és Harrison akkor kerültek igazán közeli kapcsolatba, amikor megismerkedtek az LSD-vel. Ahogy a gitáros korábban kifejtette, attól a pillanattól kezdve több időt töltöttek együtt, mint a zenekar többi tagjával. Paul McCartney egyébként egyszer még a köztévében is bevallotta, hogy négyszer kipróbálta ezt a drogot. Harrison a kábítószerek révén kezdett el rajongani India iránt, szitáron tanult játszani, és spirituális gondolkodását igyekezte átültetni a zenébe, ám ennek gátat szabtak.

A gitáros még a 60-as évek vége felé is azzal küzdött, hogy egyenrangú félként kezeljék John Lennonnal és Paul McCartney-val, aminek következtében kirekesztettnek érezte magát. Amikor 1968-ban a Hey Jude dalukat vették fel, Harrison szerette volna kivenni a részét a munkából, így gitárszólókkal rukkolt elő, viszont elutasításba ütközött. McCartney ugyanis úgy képzelte el, hogy ő fogja biztosítani a zongoraalapot a dalhoz, ez nyilvános vitát eredményezett közöttük, illetve Harrison bizalma is megrendült társai felé. Bánatában a Ji csinget, a konfucianizmus szent könyveinek egyikét lapozgatta, amely szerint minden előre elrendelt okból történik, és nincsenek véletlenek. Egy másik kötetbe belenézve a gently weeps, azaz a szelíden sír szavakkal találta szemben magát, így írt egy dalt, aminek a While My Guitar Gently Weeps címet adta. Társainak nem kifejezetten tetszett ez a szerzemény sem, viszont Harrison ebben az esetben nem hagyta annyiban. Felkérte Eric Claptont, hogy énekelje velük a dalt, ami azért volt egyedülálló, mivel azelőtt még sosem tettek ilyet, így az ötlet Paul McCartney-nak is imponált. Ennek ellenére a soron következő dupla lemezükön, a White Albumon Harrisonnak csak három dala szerepelt, míg Lennonnak és McCartney-nak összesen 26. 

Új kezdet

McCartney és Harrison egymásnak ugrottak, amikor felvételeket rögzítettek a Let It Be című daluk elkészüléséről, majd ismét összeszólalkoztak, amikor McCartney a Two Of Us szerzeményen dolgozott, amelybe Harrison egy-egy gitárszólót csempészett bele, ami ellen hevesen tiltakoztak. A gitáros neheztelt társaira – első körben McCartney-ra, de Lennonnal is akadtak összezördülései –, így olykor ellenszegült. Például akkor, amikor a banda azt tervezte, hogy egy 2000 éves római amfiteátrumban lépnének fel Tunéziában, ám ő nem akart Nagy-Britannián kívülre utazni. A sorozatos viták és a mélyen megbújó ellentétek miatt a The Beatles 1970-ben feloszlott, amit egy sajtóközleménnyel jelentettek be, amellyel egy időben debütált Paul McCartney első szólóalbuma is.

Harrison már 1968-ban kiadta első szólólemezét, ám a harmadik, az All Things Must Pass lett a legkiemelkedőbb az albumai közül. Ez egy háromlemezes gyűjtemény, amin minden olyan dal helyet kapott, amit társai elvetettek, és amelyen már a nyugati és a keleti zenei stílusokat ötvözte, továbbá egyéb új megoldásokhoz is folyamodott. Az album nagy hatással bírt, és hetekig állt a brit, illetve az amerikai slágerlisták élén, lepipálva mind John Lennon, mind Paul McCartney lemezét. Sőt, a korábbi The Beatles-tagok közül először az ő kislemeze, a My Sweet Lord ért el első helyezést, hatszoros platinalemez lett. A Rolling Stone magazin akkoriban „a rock ’n’ roll háborújának és békéjének” nevezte az albumot. Harrison a zenélés mellett egyébként jótékonysági ügyekkel is foglalkozott, a Concert For Bangladesh szervezet szintén a nevéhez fűződött, amely olyan rendezvényeknek szolgált alapjául, mint később a Live Aid. 

A The Beatles tagjai 1974-ben köszöntek el végleg egymástól, amikor aláírtak egy 67 oldalas dokumentumot, beszüntetve minden üzleti együttműködést közöttük. Bár a hivatalos papírt eredetileg New Yorkban írták volna alá, Ringo Starr épp Londonban volt, míg John Lennon a szeretőjén, May Pangon keresztül üzent, miszerint az asztrológusa úgy véli, a csillagok kedvezőtlenül állnak, ezért nem fog részt venni a találkozón – így maga helyett egy léggömböt küldött. Ennek következtében végül csak Harrison és McCartney jelent meg a New York-i Plaza Hotelben, de két méterre álltak egymástól, és meg sem szólaltak.

Fogalmam sincs, mit írok alá. Csak azt akarom, hogy ennek vége legyen

– mondta akkor Harrison, aki 2001-ben fiatalon, 58 éves korában halt meg tüdőrák következtében, majd a hamvait a Gangesz folyóba szórták. 

(Borítókép: George Harrison, a The Beatles egykori gitárosa /Fotó: Northfoto)