High-tech ország középkori kivégzésekkel – újabb akasztás lesz Japánban

Aoba Sindzsi mindössze 45 éves volt, amikor 2019-ben benzinnel végiglocsolta az egyik japán rajzfilmstúdió székházát, hogy azt lángba borítsa. „Most meghaltok!” – ordította a bent rekedt embereknek, és ezzel harminchat ott dolgozó halálát okozta. Nem volt köszönet abban sem, hogy valakik túlélték a tűzvészt, nekik a mai napig szakértő segít feldolgozni a látottakat.

Sindzsi is komoly sérüléseket szenvedett a támadásban, teste kilencven százaléka megégett. Tíz hónapot töltött kórházban, eközben többször is megműtötték, hogy végül kerekesszékben tolják a törvényszék elé. Hiába próbálta a férfi védője bizonygatni, hogy védence a mentális állapota miatt nem büntethető, az áldozatok hozzátartozói a halálát kívánták.

Kérésük hamarosan teljesülhet, és Aoba Sindzsi kötél általi halált fog halni.

Évtizedeken át várni a halált

A Kojiki, Japán legrégebbi történelmi könyve szerint a halálbüntetés először az 5. század első felében, Nintoku császár uralkodása idején jelent meg Japánban. Ebben az időszakban a kivégzés módszerei közé tartozott a fojtogatás, a lefejezés és a halálra égetés, és néhány különleges esetben, miután a halálbüntetést végrehajtották, közszemlére tették a holttestet. Napjainkban a módszer már csak a börtön falai mögött elkövetett akasztásban merül ki.

De nem elég egy bírósági ítélet az azonnali halálért cserébe, szigorú menete van annak, hogy valakit kivégezzenek. A japán büntetőeljárási törvénykönyv szerint a halálbüntetést az elítélt végső fellebbezésének sikertelenségét követő hat hónapon belül kell végrehajtani az igazságügy-miniszter utasítására. A perújítási vagy kegyelmi eljárást kérő időszak azonban mentesül e rendelkezés alól. Ezért a gyakorlatban a halálsoron töltött idő jellemzően öt és hét év között van; a foglyok negyede több mint tíz éve van a halálsoron.

Néhányan több mint 30 évet is bent töltöttek, ilyen volt a festő Sadamichi Hirasawa is, aki végül 95 éves korában természetes módon halt meg. Az évtizedes várakozás oka lehetett az, hogy egyik miniszter sem merte aláírni a művész kivégzését, mert erős volt a gyanú, hogy valójában nem követett el semmilyen tömeges mérgezést.

Halálbüntetést ugyanis csak súlyos esetekben alkalmaznak a bíróságokon. Kilenc nézőpont szerint kell megvizsgálniuk az elkövetőt és magát a bűncselekményt, ezek között van többek között az elkövetés gonoszságának a mértéke, az áldozatok száma, a vádlotti megbánás és a vádlott életkora. Utóbbi azért is fontos, mert csak nagykorúakat ítélhetnek halálra. Így kivégeztek már tömeggyilkosokat, szektavezéreket, és egyéb kegyetlen bűncselekmény elkövetésével vádolt embereket. Csupán négy év volt, amikor az éppen regnáló miniszter nem volt hajlandó aláírni a kivégzési határozatokat.

Bekötött szemes, kegyetlen játszma

Ha valakit jogerősen is halálra ítélnek, onnantól már nem egy hétköznapi börtönben tartják fogva. Ebben az esetben egy külön, a halálra ítélteknek fenntartott létesítménybe kerülnek, ahol egy magánzárkában várják a kegyetlen hívást. Tavaly decemberben 107 ilyen embert tartottak fogva. 

Azon a bizonyos napon az elítélteket bekötött szemmel, összekötött lábbal és megbilincselt kézzel vezetik az akasztófához. Egy csapóajtó nyílik alattuk, amikor több börtönőr egyszerre megnyom egy gombot egy szomszédos szobában. Egyiküknek sem árulják el, melyik gomb váltja ki a halálos mechanizmust.  

A legutóbbi ilyen kivégzés 2022 júliusában történt, amikor egy 2008-as tömegmészárost akasztottak fel. A kormány rendszeresen ellenőrzi a halálbüntetés támogatottságát, és a legutóbbi, 2020-as felméréskor

Aoba Sindzsit egyelőre elkerülheti a halál szele, ugyanis  védője  az utolsó pillanatban fellebbezést nyújtott be a döntéssel szemben. Döntés híján addig nem lesz hivatalosan halálra ítélt, maradhat a normál börtönben a következő verdiktig.