Tízmilliárdokat költhettek az olasz adófizetők a lefoglalt orosz szuperjachtokra
További FOMO cikkek
- Bódi Guszti Thaiföldről bejelentkezve köszönte meg, hogy díjat kapott Orbán Viktortól
- Delhusa Gjon megmagyarázta, hogy honnan szerzett rendőrségi igazolványt
- Váratlanul elkezdtek prédákra vadászni a mókusok
- Újabb hírek érkeztek Károly király állapotáról, folytatják a kezelését
- Jövedelmező üzletté vált, ha valaki hasonlít Jézusra
Az orosz–ukrán háború kitörése után az Európai Unió egyik első szankciója az orosz oligarchákat célozta, akik előszeretettel töltötték szabadidejüket a Mediterráneumban található pazar villáikban vagy luxusjachtjaikon. Igaz, Putyin több mint 36 milliárd forintot érő, Kecses (Graceful) névre keresztelt szuperjachtja hetekkel a támadás előtt még biztonságban átkelt a Kieli-csatornán, az azonban érthető, hogy az orosz szupergazdagok elsősorban nem a Balti- vagy az Északi-tengert preferálják, ha a hasukat süttetnék.
A hajólefoglalások feladata és a költségek viselése lényegében így pusztán öt potenciálisan érintett államra hárult: Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra, Horvátországra és Görögországra. És mivel itt ugye konfiskálásról van szó és nem leamortizálásról, így az eljáró államnak pont olyan gondos gazdaként kell bánnia ezekkel a méregdrága vagyonelemekkel, mint azok tulajdonosai is tennék.
A háborút megelőzően – London és a francia Riviéra mellett – az orosz oligarchák kedvenc desztinációja Olaszország volt, így a központi költségvetés által két éve hitelezett lefoglalások problematikája már a közbeszédben is meg-megjelenik. Egyik leghangosabb szószólója ennek Roberto Dipiazza, Friuli-Venezia-Giulia régió székhelyének, Triesztnek a polgármestere, aki tavaly ekképp fogalmazott a város egyik szárazdokkjában veszteglő megajachtról:
Ez a közpénz elpocsékolása, eddig több mint 7 millió euróba került. Soha nem fogjuk ezt a pénzt visszakapni, meg fogják találni a módját, hogy ne kelljen visszafizetni.
Bár Brüsszelhez befutottak ilyen irányú kérelmek az elmúlt években, mindeddig nem találták meg annak a jogi megoldását, hogy az orosz érdekeltségű ingóságokat, ingatlanokat és cégeket hasznosíthassa vagy akár értékesíthesse a lefoglaló tagállam.
A világ legdizájnosabb vagy legrondább hajója?
Az orosz iparmágnás Melnyicsenko megajachtjának az „A” nevet adta, pusztán azért, hogy legelöl szerepeljen a különböző regisztrációs listákon. A 2017-ben vízre bocsátott, három árbocos, 143 méter hosszú, 25 méter széles, 12 600 tonnás járművet a francia sztárdizájner, Philippe Starck tervezte, aki a rajzolás során jelentősen elrugaszkodott a konvencióktól. A 8 emeletes épület magasságával konkuráló, 209 milliárd forintot érő hajó immár két éve karakteres eleme Trieszt látképének, jelenleg a második legnagyobb vitorlásjacht a világon – Jeff Bezos Koru nevű hajója után.
Van rajta úszómedence, helikopterleszálló, 20 lakosztály, és az alján még plexiablak is, hogy a maximum 40 vendég ott is élvezhesse a kilátást. Becslések szerint ha az orosz üzletember az elvárható mértékben használná a hajót, az úgy számára évi 20-23 milliárd forintos kiadást jelentene – hiszen egy ekkora jármű működtetése körülbelül 40-50 fős legénységet igényel, éves szinten a hajó értékének nagyjából 10 százalékával érdemes kalkulálni fenntartási költségként ebben a regiszterben. Az olasz állam azonban a csapat kevesebb mint felét alkalmazza csak, a parkoló jacht állagmegóvását és őrzését jelenleg a hajó gyártója, a német Nobiskrug által kijelölt 20 fő végzi főállásban, így ez „csak” évi közel 5 milliárd forinttal apasztja az olasz költségvetést.
Jó kérdés, hogy valóban visszakapja-e egyszer az olasz állam a pénzt. Ha a nyakukon marad a jacht, ki fogja megvenni? A dolgot tovább bonyolítja, hogy időközben kiderült, hivatalosan nem is az oligarcha, hanem egy Sierra Leonéban bejegyzett vagyonkezelő cég a tulajdonos. Mindenesetre az olaszok jól vigyáznak rá, nemrégiben egy viharelőrejelzés miatt 24 órára arrébb vitték Velence kikötőjébe – természetesen az esetleges eltulajdonítástól tartva az olasz haditengerészet biztosításával.
Putyin titkos jachtja sem úszta meg
Nem az „A” az egyetlen nagy értékű vízi jármű jelenleg az olasz pénzügyőrség fogságában, többek között a milliárdos oligarcha, Gyennagyij Timcsenko sem tud hozzáférni 25,5 milliárd forintot érő, Lena nevű jachtjához, amely jelenleg San Remo városának vendégszeretetét élvezi. Szintén itt, az olasz Riviérán, Imperia kikötőjében parkol az olasz hatóság ellenőrzése alatt Alekszej Mordasov közel 20 milliárd forintos, Lady M nevű jachtja – ennél azonban valószínűleg jobban fájt a szardíniai Portisco településen lefoglalt 41 milliárdos rezidencia vagy a további 26 milliárd forint összértékű egyéb ingatlan.
De van olyan példa is, amely nem az olasz államháztartást terheli. A 255 milliárd forintot érő Sheherezadé jachtot a toszkánai Carrara kikötőjében foglalták le ugyancsak 2022-ben, a Pénzügyminisztérium pedig elismerte, hogy engedélyezték a Kremlhez közeli tulajdonosnak, hogy maga állja a fenntartási költségeket. A Bloomberg és Navalnij csapata is talált arra utaló bizonyítékokat, hogy az illető maga Putyin, és nem a gazdasági életben szintén jól fekvő, Putyinnal is jó kapcsolatot ápoló Eduárd Hudajnatov, aki vesztett azóta villát is a festői Portofinóban: a Villa Altachiara mellett pedig egy másik luxusingatlanjára, a Villa Serenára is rátette a kezét a hatóság, ami így már közel 22,5 milliárd forint befagyasztását jelenti.
A sort lehetne folytatni, és talán még Vjacseszláv Mose Kantor Porto Cervo-i villáinak egyikét érdemes megemlíteni, a Villa Primavera ugyanis korábban Silvio Berlusconi édesanyjáé volt. Természetesen a luxusházakkal is akad dolog bőven, amely emészti a közpénzt, a nagy kérdés pedig az, hogy meddig még?
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: Andrej Melnyicsenko megajachtja. Fotó: Michael Jacobs/Art in All of Us/Corbis via Getty Images)