Kivégzést, öngyilkosságot és gyermekrablást nézve nevelkedünk

További FOMO cikkek

Hiába rajong a fél világ a Disney meséiért és filmjeiért, korántsem mondhatók annyira gyermekbarátnak a legnagyobb klasszikusok, mint azt gondolnánk. Sok mesében és gyermekeknek készült filmben ugyanis gyilkosság, öngyilkosság, gyermekkereskedelem, vagy éppen kínzás borzolja a kedélyeket, amelyeknek egyeseknél komoly személyiségromboló hatásuk lehet. A témában lapunknak nyilatkozó dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a szülők felelőssége éppen ezért megkérdőjelezhetetlen, hiszen ők tudják egyedül megértetni a gyermekkel azt, hogy a látottak nem valós események.

A felhőtlen gyermekkor kapcsán legtöbbször a meghitt, harmonikus légkört, a megfelelő anyagi hátteret, a közös emlékeket emlegetik fel. Utóbbi kapcsán pedig a kedvenc játékainkra, a nagyi főztjére, a családi nyaralásokra, vagy éppen a nagypapával a kertben eltöltött időre gondolunk vissza jó érzéssel. Életünk első éveiben a családunkon kívül sok más tényező is alakítja, miként gondolunk majd vissza egyes korszakokra, így az óvodai és iskolai emlékek mellett a kedvenc fagyink, illetve a tévén bámult mesék és filmek is komoly hatást gyakorolnak ránk. Sőt, a későbbi életünket szintén komolyan befolyásolhatják.

Ráadásul nem feltétlenül pozitívan, ugyanis hiába rajongunk a Disney-mesékért vagy a legnépszerűbb, gyerekeknek szóló filmekért, szülőként bizony érdemes jól megválogatni, hogy milyen alkotásokat hagyunk megnézni a gyermekeinknek.

Pontosan a gyermekeknek szóló filmek és mesék veszélyeire hívták fel a figyelmet nemrég többen is a Redditen, ahol a felhasználók egy része arról indított diskurzust, hogy több olyan közkedvelt, gyermekeknek készült mese és film van, amelyben olyan jelenetek kaptak helyet, amelyek korántsem fiataloknak valók – szúrta ki a Daily Mail a posztot. A mai píszívilágban a készítők már sokkal jobban figyelnek mindenre, ráadásul a korosztályi besorolást is meglehetősen komolyan veszik,

a régi klasszikusokban azonban még jócskán láthattak a nézők kínzást, gyilkosságot, öngyilkosságot, kivégzést vagy éppen gyerMekkereskedelmet.

A három testőr, Tarzan és Pinokkió is sokkol

Az évek során számos, fiataloknak készült filmben voltak ijesztő jelenetek és olyan pillanatok, amelyek sokkal inkább az érettebb korosztály számára lettek volna megfelelőek. A Disney-féle Tarzantól kezdve – amely a főszereplő szüleinek holttestét tárta a szemek elé – egészen az 1992-es Beethoven című filmig, amelyben a rosszfiút végül brutálisan megölték. Már csak e két példa miatt sem meglepő, hogy a közösségi média felhasználói a gyermekfilmek olyan sötét oldalaival foglalkoznak, amelyek kiskorukban megrémítették őket.

A vita azután indult el, hogy az egyik felhasználó felidézte, gyermekkorában mennyire megrázta a Disney 1993-as, A három testőr című filmjének egyik képsora, amely a mai napig élénken él a fejében, ennyi év elteltével is. A szóban forgó jelenetben a Rebecca De Mornay alakította karaktert, Milady de Wintert halálra ítélik. A hóhér éppen arra készül, hogy lefejezze a nőt, ám a Milady ehelyett egy óvatlan pillanatban inkább a mélybe veti magát a szikláról, ahol a kivégzés zajlott. Volna…

A film bemutatja, ahogy a muskétások elkísérik a kivégzésére, ő pedig letérdel, és egy hóhér egy hatalmas karddal arra készül, hogy lefejezi. Ezzel a film akaratlanul is azt az érzést kelti, hogy az öngyilkosság teljesen rendben van

– írta a Reddit-felhasználó, akivel abban vélhetően mindenki egyet is ért, hogy egy gyermeket mennyire megviselhet egy-egy ilyen képsor – még akkor is, ha egyébként nem tudja felfogni, mi az a halál.

Ahogyan az életünknek, úgy a legtöbb filmnek és mesének is részét képezi az elmúlás, az azonban valóban érhetetlen, miért mutatnak egy fiataloknak készült filmben kivégzés előtti perceket vagy öngyilkosságot. Ahelyett, hogy csupán beszámolnának a történtekről, esetlegesen nem direkt képekkel – például egy sírra helyezett virággal – ábrázolnák a szereplő halálát.

Nem ez az egyetlen olyan példa, ami miatt nem biztos, hogy érdemes egyedül hagyni a tévé előtt a gyermekeket. A platform többi felhasználója a poszton felbuzdulva több olyan filmet megemlített, amelyek komolyan traumatizálták őket. Az egyik kommentelő felhívta a figyelmet az 1985-ös Visszatérés Óz földjére című film azon jelenetére, amikor Dorothy meglátogatja Mombi hercegnőt a kastélyában, ahol is egy fejgyűjteményre bukkan.

Ez a képsor többekben is mély nyomott hagyott, miután gyermekként megnézték a filmet, amely ugyan hatalmas sikert aratott, ám a film jelenetei nem feltétlenül érthetőek a legifjabb korosztály számára. Egy másik hozzászóló a traumatikus, gyermekeknek szóló filmek közé vette az 1940-es, Pinokkió című animációs film egy részletét is, amikor kiderül, hogy a gonosz fuvaros

gyerMekeket rabol el, akik rossz magatartásuk miatt szamárrá változnak, így eladhatóvá válnak.

Mindez már alapvetően is abszurd megközelítés, amire csak rátesz egy lapáttal, hogy a Pinókkióban még csak utalás sincs arra, hogy a mesét néző gyermeknek nem kellene legális cselekedetnek tekinteni mindazt, amit lát – még ha erre több olyan utalás is van az alkotásban, amely felnőtt fejjel már egyértelműnek tűnik.

A Redditen szintén szóba került az 1988-as, Roger nyúl a pácban című vígjáték egyik jelenete, amelyben a Christopher Lloyd által alakított Judge Doom meggyilkol egy rajzfilmes cipőfigurát. Ráadásul meglehetősen kegyetlen módon, ugyanis savba mártja a menekülni próbáló, emberi tulajdonságokkal felruházott lábbelit, kezén utána pedig csorgó vér látható.

„Ez a gyilkosság valószínűleg a legsötétebb animációs jelenet, amit valaha láttam. Ahogy szegényke nyöszörgött és ijedten nézett… Tudom, hogy ez csak egy hülye rajzfilm volt, de összetörte a szívemet” – írta egy felhasználó a jelenet kapcsán.

A Pinokkió mellett egy olyan, hazánkban is népszerű animációs film sokkolta még a nézőket, amelyre szintén sokan nem gondolnánk. Ez nem más, mint az 1999-ben bemutatott Tarzan, aminek egyik jelenetében azt mutatják be, hogy Kala megtalálja az árván maradt Tarzant egyedül az erdőben. A képsorokon látható, ahogy átlép egy pisztolyon, majd megmutatják a fiú halott szüleinek takaróval borított testét, körülöttük pedig véres mancsnyomok vannak – ami szintén nem mondható gyermekbarát tartalomnak.

Akárcsak az egyik legnépszerűbb kutyás családi film, a Beethoven sem, amelynek végén szintén egy meglehetősen természetesnek beállított gyilkosság látható. Az alkotásban a főszereplő családja a kutyát megölni készülő rosszfiút elteszi láb alól egy tucat injekciós tűvel. Mindezek pedig talán még komolyabb nyomot hagynak egy gyermekben, mint a savban való feloldás vagy a szikláról való leugrás, ugyanis a fiatalon megkapott oltások miatt a legtöbben ki nem állhatják a tűt, mivel a saját bőrükön is megtapasztalták az azzal járó fájdalmat.

Ugyan mindenkit más és más filmek kísértenek a mai napig, a felhasználók abban egyetértettek, hogy napjainkban már teljesen máshogy állnak a készítők a gyermekmesékhez és filmekhez, mint 20 évvel ezelőtt.

A gyermekfilmek akkoriban nem voltak gyermekfilmek abban az értelemben, mint most. A jelenlegi gyermekeknek szóló filmek valóban gyermekeknek valók. 30-40 évvel ezelőtt a nagyközönségnek szóltak, ami mindenkit jelentett, kivéve a még nagyon kicsi gyermekeket

– emelte ki jogosan egyikük.

Könnyen visszaüthetnek a látottak

Manapság már a protokoll részét képezi, hogy a különböző médiahatóságok minden egyes filmet és reklámot korhatár-ajánlóval látnak el, azaz már előre jelzik, hogy milyen korosztály számára javasolják az adott alkotás megtekintését. Így pedig a szülők sokkal könnyebben megoldhatják, hogy a gyermekük ne lásson olyat, amit még nem feltétlenül tud felfogni és a helyén kezelni. Ennek ellenére mindent nem lehet kiszűrni, a klasszikus régi mesék pedig még nem voltak ellátva besorolással, így egy régebbi kiadást látva könnyedén olyan jelenetek szemtanúi lehetnek a fiatalok, amelyekről fentebb is szót ejtettünk.

A kérdés már csak az, mi játszódik le egy gyermekben, aki olyan tartalmat lát, ami félelmet vált ki belőle. Lapunk megkeresésére dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus kiemelte, hogy sokszor csak mosolygunk a korhatárt jelző karikákon, pedig rendkívül fontos lenne észrevennünk, ha valaki olyan tartalmat fogyaszt, ami nem való neki. A szakember szerint látnunk kell, hogy a gyermek fejében zavar tud keletkezni akkor, ha olyan dolgot lát, hall, amit nem tud értelmezni, nem tud hova tenni, ami belőle félelmet vált ki. „A hangok, a cselekedet vagy cselekmény, amit ő lát, az alapvetően egyfajta zavart okoz a fejében, és ő sok esetben bele is képzeli magát az adott szituációba, ami sok esetben még a felnőttekből is szélsőséges reakciót tud kiváltani. A gyermekek ráadásul tovább szövik ezeket a fejükben, és elkezdik értelmezni a saját kognitív értelmi fejlettségük alapján. Hogyha valaki erre képtelen, mert akár nincs stabil képe mondjuk a halálról, akkor a gyermeknek a biztonságérzete megrendül.”

Magára vonatkoztatja azt, amit lát, hall, és elkezd félni, hogy akkor az anyukáját is bánthatják, hogy neki is levághatják az ujját, vagy ha anya elmegy a boltba, neki is beleállítják a baltát a hátába. Amikor már azt érzi a gyermek, hogy elveszítheti a szüleit, az további fantáziákat szülhet. A sötétség tovább generálja a félelmét, nehezebben alszik el, mert fél, emiatt elkezd újra bepisilni, szorongásos tüneteket produkál, rágja a körmét

– hangsúlyozta a lehetséges kimenetelek kapcsán, hozzátéve, hogy a halál, a gyilkosság a filmekben és mesékben, vagy akár a pornó sokszor úgy csapódik le a gyermekben, hogy képtelen összerakni az ok-okozati szálakat. Ezeknek ugyanis hasonló személyiségromboló hatása lehet, hiszen „ha a felnőttfilmeket egy olyan személy nézi, aki még nem tudja, mi az a közösülés, akkor csak annyit érzékel az egészből, hogy valakinek fáj valami, tehát az egy agresszív cselekvés”.

Nem érdemes félvállról venni, ugyanis a klinikai szakpszichológus szerint benne van a pakliban, hogy később a gyermek, amiket lát, például az agressziót nem tudja kontrollálni, és szélsőséges esetben akár a cselekvésig is eljut. Hiszen azt látta a filmekben is, hogy ha valamire szüksége van, akkor odacsap egyet – ami szerinte egy egy teljesen normális és természetes cselekvés. Kétségbe esni azonban nem szabad, hiszen a bajt némi odafigyeléssel meg lehet előzni. A szülők szerepének fontossága ez esetben is megkérdőjelezhetetlen.

Sok esetben úgy lehet feloldani ezeket a félelmeket, hogy a szülő megbeszéli a gyermekkel azt, amit látott, ugyanis így tudhatjuk meg azt, hogy ő hogyan gondolkodik, mit érez, milyen érzéseket váltott ki belőle a mese. Hogyha nem neki való valami, akkor nagyobb valószínűséggel alakul ki félelem, rettegés, hiszen sokszor valósnak élik meg a látottakat. Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé áll két lábbal a földön, és gondolkodik racionálisan, így nagy szükség van a szülők jelenlétére

– emelte ki dr. Makai Gábor.

(Borítókép: Stock Planets / Getty Images Hungary)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Almási Miklós
A tudás örömétől a szellemi vakságig

3192 Ft

Veszprémy László Bernát
Piszkos munka

4250 Ft