Jól gondolja át, mielőtt ezt a csetelési funkciót választja

A különböző online platformok és üzenetküldő alkalmazások kapcsán nincs olyan nap, hogy ne merülnének fel biztonsági aggályok vagy éppen ránk leselkedő veszélyek, ennek ellenére viszont az azonnali üzenetváltást lehetővé tevő appok nagyban megkönnyíthetik a mindennapjainkat. Hiszen immáron nem kell megvárnunk, amíg egy rég nem látott ismerős a világ másik oldalán megkapja a levelünket, vagy nem szorulunk rá arra, hogy a temérdek spam közül kiválogassuk a számunkra fontos e-maileket.

A csevegőalkalmazásoknak köszönhetően akár pillanatokon belül elérhetünk szinte bárkit, ráadásul az írott szöveg mellett immáron különböző tartalmakat is tudunk küldeni. Sőt, már a videótelefonálás és az egyszerre több emberrel való kapcsolattartás sem egy futurisztikus álomkép. 

Mindez pedig valóban komoly előnyökkel járhat, mivel talán már a saját életében is tapasztalhatta minden felhasználó, hogy a ritkán látott barátok és társaságok, még ha nem is úgy, mint a személyes kapcsolattartás esetén, de fennmaradnak a különböző baráti csetcsoportoknak köszönhetően. Volt osztálytársak, csapattársak, gimnáziumi és egyetemi barátok, családok és a munkatársak is egyre többször használják ki ezt a funkciót. A sok előny mellett azonban nem biztos, hogy minden esetben és mindenkinek érdemes egyszerre több ismerősével megkísérelnie az üzenetváltást. 

Többszemközt vagyunk, mégsem reagál senki

A nagy haverkodásból ugyanis hamar a barátaink elvesztésére eszmélhetünk, mivel annak ellenére, hogy tényleg vannak olajozottan működő társaságok, több efféle csetben mégis káros a csoportdinamika, mivel egyeseket fölénybe helyeznek, míg másokat a háttérbe szorítanak. 

De miért éreznénk mégis ezt, amikor olyan emberekkel vagyunk egy csoportban, akikkel jóban vagyunk? Két ember barátságában egyértelmű és elengedhetetlen a felek közelsége, a személyiségük passzolása, ugyanis így tudják igazán segíteni, megérteni és támogatni a másikat, ráadásul könnyebben kezelhetők a konfliktusok is. Ennek tudatában jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért jelent gondot a még több emberrel való társalgás. A harmadik, a negyedik, az ötödik fél belépése azonban inkább bonyodalmat szülhet – írja a Psychology Today. Hiszen amint két baráthoz egy vagy több másik is csatlakozik, és csoport jön létre, a komplexitás növekszik, megsokszorozva a közelség dinamikáját a közvetlen és közvetett kapcsolatokon belül, illetve megnehezítve annak felmérését, hogy megbecsülnek-e minket, vagy mi magunk értékelünk-e másokat. Minden további, a csoporthoz hozzáadott személy bonyolítja ezt, és alcsoportok, klikkek kialakulását eredményezheti, aminek következtében teljesen átalakulhatnak az egyéni interakciók, így az egész csoportdinamika is. 

Ezen dinamika létrejöttének része sokszor egy dominánsabb személy a csoporton belül, aki önjelölt vezetővé válik. Ez arra késztethet másokat, hogy utánozzák a cselekedeteit és hozzáállását, vagy olyan módon változtassák meg saját viselkedésüket, ami két személy között nem fordulna elő. Természetesen lehet, hogy az adott csoportban két vagy több domináns személy is van, akik gyakran „harcolnak”, és licitálnak egymásra, hogy megszerezzék a csoport irányítását, vagy befolyásolják a másikat. Ez azonban arra késztetheti a csoporton belüli többi egyént, hogy oldalt válasszanak, vagy teljesen kivonódjanak a társaságból. Henri Tajfel és John Turner társadalmi identitáselmélete szerint az általunk választott csoportok az identitásunk döntő részét képezhetik, és ha az emberek egy csoporthoz tartoznak huzamosabb ideig, akkor hajlamosak átvenni a csoportnak és tagjainak jellemzőit, beleértve a normákat és értékeket, célokat és a viselkedéseket is. 

A csoportos beszélgetések így odáig juthatnak, hogy egyes szereplők üzeneteit, felvetéseit válaszra sem méltatják, míg a vezetőké állandóan beszélgetésindító lehet. Emellett hátránya lehet a többszemközti kommunikációnak, hogy a legtöbben komoly témákat sok ember előtt nem akarnak, tudnak megvitatni, tartva attól, hogy túlságosan kiadják magukat. Emiatt idővel közülük többen is kikopnak az ilyen beszélgetésekből, és máshol keresik meg ezt a fajta támaszt, ha ott nem kapják meg.

Mindezek ellenére egy csoportbeszélgetésben általában a résztvevőkben ég a bizonyítási vágy mások irányába, ezért kifelé sokszor a legjobb arcukat mutatják, még akkor is, ha az aktuális kedvük korántsem olyan gondtalan és jó, mint a kifelé mutatott viselkedésük – hiszen még ez is jobb, mint kirekesztetté vagy célponttá válni a valós énjük miatt.

Így bármennyire is nehéz, érdemes kiállni magunkért egy csoportbeszélgetés során, és önmagunkat adni. Még akkor is, ha az elégedetlenség hangoztatása egyúttal azt is jelenti, hogy nehéz beszélgetéseket kell lefolytatnunk a csoporton belül, amivel szintén felboríthatjuk a csoport dinamikáját. 

A csoportdinamika a kulcs

A társas kapcsolatainkat és a saját viselkedésünket is nagyban megváltoztathatja, ha éppen nem négyszemközt vagyunk jelen egy beszélgetésben, hanem többen – legyen szó online kommunikációról vagy a valóságról. Emiatt rendkívül sok múlik azon, hogy milyen a csoportdinamika. Lapunk megkeresésére Bogdán Brigitta pszichológus tette tisztába a kérdéskört.

Egy négyszemközti kommunikáció során annyiban több tér juthat az egyén számára arra, hogy kifejezze önmagát, hogy több időt és teret kap. Egy csoportban viszont bekapcsol a csoportdinamika, és egy csoport mindig több, mint a részek összessége, vagyis a pozitív és negatív töltetű energiák is megsokszorozódnak a csoport ereje által. A negatív érzelmek és gondolatok kifejezése is felerősödik, viszont a pozitív, szeretetteljes érzelmek és gondolatok csoportban való megjelenésének van egy másik dimenziója is

– emelte ki a szakember, aki Azariah triplázásának aktualitása révén egy koncertes példával magyarázta el a csoportdinamika lényegét.

Bogdán szerint ez olyan, mint az, „ha az előadó a szívéből, szeretettel, a lelkéhez kapcsolódva adja át a mondanivalóját a közönségnek. A résztvevők – mivel mélyen rezonálnak vele, és igaznak érzik azt – flow-élményt, mély összekapcsolódást tudnak megélni az előadóval, de egymással és önmagukkal is.

A pszichológus az élővilágból is hozott egy példát, mivel „az alakzatokban repülő madarak vagy halrajok alapvetően érzik ezt a morfogenetikus mezőt, melyben minden egyes rész érzi, tudja a saját helyét a rendszerben”. Véleménye szerint így, ha „önismereti munkával tisztítjuk a mentális terünket és a lelkünket, mi is egyre inkább képesek vagyunk megérezni a számunkra legmegfelelőbb aktuális pozíciót az élet folyamatos áramlásában”.

Ez a fajta kapcsolódás és dinamika pedig másféle csoportokban, így például az üzenetküldő alkalmazásokban lévő baráti vagy munkahelyi beszélgetésekben is megfigyelhető. Hiszen a csoporttagok „minél nagyobb része végez önismereti munkát, vagyis minél tisztább a tér számukra, minél inkább őszinték tudnak lenni önmagukhoz és ezáltal egymáshoz, annál kevesebb manipulációt, vagyis az igaz tartalmaktól eltérő megnyilatkozást bír el a csoport, és annál inkább megjelennek az autentikus, egyéni tartalmak”. Elvégre hol legyünk önmagunk, ha nem a barátaink előtt? 

(Borítókép: Xavier Lorenzo / Getty Images Hungary)