Luxusfalvak épülnek az Adriai-tenger partján, csakis szupergazdagoknak

Tivoli Hotels & Resorts
2024.06.19. 06:23
Olaszországban, Montenegróban és Albániában is megjelent már az új trend, hogy a milliomosokat és milliárdosokat azzal kecsegtetik az ingatlanfejlesztők, hogy saját enklávékba tömörülhetnek, ahol csak hasonszőrű gazdagok birtokolnak házat vagy lakást. A nyaralók mellé persze minden esetben nyílik fine bistro étterem, fitneszterem és spa, luxusüzletek sora és akár golfpálya is, a jachttulajdonosok kedvéért saját kikötővel és klubbal rendelkező települések szívcsakrája pedig gyakran egy nemzetközi láncolat által üzemeltetett luxushotel. A régiónk legjobb példái alapján próbáljuk kideríteni, kiknek szól ez az életérzés.

Egy korábbi cikkünkben is érintettük már, hogy főleg Montenegró ingatlanfejlesztői pörögtek rá arra, hogy luxusvárosrészeket építsenek. Az első fecske a régióban Tivat város luxusnegyede, Porto Montenegro volt, ahol a négyzetméterárakat immár az egyik legdrágábbnak tartják az Adriai-tenger keleti partvidékén, megelőzve Horvátország legfrekventáltabb részeit is. A másik kiemelkedő fejlesztés pedig a Herceg Novi városhoz tartozó Portonovi negyed.

A közös mindkettőben az, hogy a villák, lakások, üzletek, éttermek és az egyéb szolgáltatók egy-egy nagy, nemzetközi luxushotel köré szerveződtek, előbbiben az IHG Hotels&Resortshoz tartozó Regent luxusszállodalánc, utóbbiban pedig a One&Only láncolat hatalmas épülete adja meg az igazodási pontot és a presztízst. Szintén közös ezekben a lakónegyedekben, hogy élesen nem határolódnak el a településektől, ahova közigazgatásilag tartoznak, bizonyos pontjaiktól mérve pár száz méterre még a legvagyonosabbakkal is szembejöhet az átlagos kelet-közép-európai valóság kínai boltokkal, trafikokkal és panelházakkal.

Az alábbi példáink ezzel némileg szakítanak, fizikai pozicionálásukkal sokkal inkább ki akarnak szakadni a térség realitásából, egy teljesen steril díszletet kínálva azoknak, akik nem kérnek a mediterrán patinából, a lekopott vakolatokból és termésköves sikátorokból. Ezek a befektetések már nem akarnak a középosztály életstílusával közösködni, a régió gazdagjainak kvázi saját, társadalmilag homogén opciókat kínálnak pazar luxusvillákkal és panorámás lakásokkal, hobbikkal, partikkal és egyéb rendezvényekkel – hogy az új építésű pár utcában senki se unja magát halálra.

Merthogy éppen ezért nem is lehet ezeket a helyeket luxusvároskának hívni. Hiába akarnak az új Caprivá, St. Tropez-vá vagy Forte dei Marmivá válni, a természetes városi infrastruktúra, az organikus módon kialakult városi élet, netán a kulturális opciók hiánya miatt ezek a gigalakópark-szerű helyek inkább csak kisebb falvak. (Lakóparknak azért nem hívjuk őket, mivel nem egy-kétféle típusú egyenépülettel szórták tele a beépítendő területet, hanem szemlátomást próbáltak egy valósnak tűnő településszövetet kialakítani a fejlesztő cégek.)

Egyelőre elég limitált a szolgáltatószektor egymilliárdért

Hozzánk a legközelebb ilyen a Trieszt melletti, az olasz–szlovén határ mentén lévő, hivatalosan Sistiana településhez tartozó Portopiccolo-fejlesztés. Lényegében egy kis öblöt raktak telis-tele lakóépülettel, amelyek közt vannak mediterrán jellegű lakótömbök, teraszos társasházak és medencés magánvillák is. A luxusnegyed rendelkezik privát kikötővel is, a part menti sétányon található az ötcsillagos luxusszálloda is, amelyet a nyitástól fogva a Marriott Group egyik luxusmárkája, a Luxury Collection üzemeltetett, azonban tavaly szerződést bontottak a céggel, és a Tivoli Hotels&Resorts vette át ezt a feladatot.

Szintén a szállodaüzemeltető felel alapvetően az apartmanok rövid és hosszú távú kiadásáért is, persze, az ingatlanokat befektetésként vásárló tulajdonosok maguk is meghirdethetik ezeket. Körül is néztünk az egyik legnépszerűbb olasz ingatlanos oldalon, az Idealistán, hogy mennyiért mérik őket. A legdrágább példa ott most egy parkolós, medencés, teraszos, kétszintes, ötszobás és négy fürdőszobás, részben berendezett ház 323 négyzetméteren, ezért több mint egymilliárd forintot kérnek (áfával együtt, de illetékek nélkül).

A teraszos társasházakban már jelentősen olcsóbban lehet lakáshoz jutni: öt szoba, két fürdőszoba, terasz 126 négyzetméteren már csak 470 millió forint (plusz áfa és illetékek). Jelenleg a legolcsóbban egy kétszobás, 65 négyzetméteres, teraszos lakást mérnek a modern mediterrán tömbben 147 millió forintért (plusz áfa és illetékek). Ezért a nettó 2,2 milliós négyzetméterárért az ember lényegében azt kapja, hogy közel van a fizetős strand, a luxusspa és edzőterem, van pár étterem, multibrand divatüzlet, patika, gyerekruházati és lakásdekorációs bolt.

Kilőttek a Balkán luxusnegyedeinek ingatlanárai

Két példát hoztunk még erre a koncepcióra, a Tivathoz közel eső, Radovići település melletti Luštica Bay fejlesztést és az albániai Jala település közelében épülő Folie Village falut. Anélkül nem lehetne ezeket értelmezni, hogy meg ne nézzük, hogy a térség árait diktáló Porto Montenegróban és Portonoviban hogyan alakul a helyzet. Utóbbinak a hivatalos oldalán azt találjuk, hogy a negyedben az egy–négy szobás, 88–382 négyzetméter közt elérhető ingatlanokat 250 millió és 1,6 milliárd forint közt árulják.

Porto Montenegro ingatlanjait a Sotheby's montenegrói képviselete is értékesíti természetesen, itt egy kétszobás, tengeri panorámás lakás könnyen lehet 860 millió forint is – de más ingatlanos oldalon, szintén Tivatban találtunk 3,9 milliárd forintos lakást is. Nyilván a városban más drágább ingatlan árát is megideologizálja és felhajtja Porto Montenegro sétálóutcájának gazdag kínálata, a Fashion Gallery által forgalmazott márkák, mint a Fendi, a Balenciaga, a Dolce&Gabbana, a Balmain, a Givenchy, a Versace vagy a Valentino – az olyan monobrand üzletekről nem is szólva, mint a Rolex vagy a Dior.

A várostól nem messze lévő Luštica Bay három kategóriában értékesít lakást, a belvárosban 170 millió forinttól költözhetünk az elit közé, a még elitebbnek tartott, úgynevezett „prémiumszomszédságba”, a Marina Village-be pedig 220 milliótól. Az öböl fölött, az ország első „golfrezidenciáihoz” pedig 290 millió forint a beugró. 

A Luštica-öböl központja a The Leading Hotels of the World szállodacsoportosuláshoz is tartozó, idehaza még talán ismeretlenebb The Chedi nemzetközi láncolat üzemeltette luxushotel, ahol több étterem is várja a helyi tehetősöket és a turistákat is. Ehhez kicsit hasonló a Folie Village projekt is, annyi különbséggel, hogy ők nem külön negyedekben, hanem elszeparált, de egymással mégis összeköttetésben lévő falvakban gondolkodnak a jellegzetes albán tengerparti településtípus újraértelmezésével.

A Century 21 ingatlaniroda már árulja is az egyelőre pusztán digitális tervként létező villákat és lakásokat, és bár ezek áráról általában szemérmesen hallgatnak, egyet azért találtunk, amely alapján fogalmat alkothatunk az árképzésről. A háromszintes, két hálószobás és négyfürdős, medencés, 229 négyzetméteres, 264 négyzetméteres kerttel rendelkező villa 317 millió forintba kerül.

Hogy mindezeknek van-e értelme, és sikerül-e Porto Montenegróhoz hasonlóan egy sikeres bizniszt felépíteni, az attól függ, hogy ezek a települések vagy negyedek tudnak-e valami többet is nyújtani a beköltözőknek, mint a luxusingatlan és a makulátlan város ideája. Pár multibrand üzlet és étterem ehhez biztos kevés, pláne, hogy ennyi pénzért akár már olyan városban is lehet festői környezetben élni, ahol van is valami a tengeren és a gazdag szomszédokon kívül.

A szerző luxusszakértő, az Inda Press gondozásában megjelent Stílusgourmand című könyvét ide kattintva rendelheti meg.

(Borítókép: Portopiccolo egy öbölben épült olasz luxusnegyed, saját kikötővel. Fotó: Tivoli Hotels&Resorts)