A nő, aki a sorozatgyilkosok rémálma lett

Az utóbbi években annak következtében kerültek előtérbe a sorozatgyilkosok, hogy a streamingszolgáltatóknál előszeretettel jelennek meg róluk szóló krimik. Ebben különösen a Netflix jár az élen, a platformra került ki korábban többek között a Jeffrey Dahmerről szóló széria, a Jeffrey Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori, ami a sorozatgyilkost játszó Evan Petersnek egy Golden Globe-díjat is jelentett. Hasonló produkció készült egyébként Az Éjszakai Vadász névre keresztelt Richard Ramirezről és a Yorkshire-i Hasfelmetszőnek nevezett Peter Sutcliffe-ról.

Ezen alkotások központi eleme volt, hogy a sorozatgyilkosok által végrehajtott szörnyűségek mellett valamiképp bemutassák azt is, miért és hogyan tették azt, amit. Ebben a kérdéskörben nyújtott nagy segítéséget a bűnüldöző szerveknek dr. Ann Burgess, aki doktori képesítéssel rendelkező pszichiátriai ápolónőként dolgozott, a nemi erőszak áldozatait ért traumák felmérésére és kezelésére szakosodott.

A szakembert még a hetvenes években kereste meg az FBI, hogy segítsen nekik megérteni az szexuális bűnözők és gyilkosok észjárását, hogy mielőbb kézre keríthessék őket. Burgess forradalmasította a sorozatgyilkosokról való profilalkotást, a történetéről július 11-én egy háromrészes dokusorozat debütál a Hulun. A széria a Mastermind: To Think Like a Killer címet kapta, és Burgess 2021-ben megjelent könyvén, az A Killer by Design: Murderers, Mindhunters, and My Quest to Decipher the Criminal Mindon alapszik. A produkció különlegessége, hogy annak vezető producerei Elle és Dakota Fanning színésznők. Az, hogy szemet vetettek dr. Ann Burgess hat évtizedre kiterjedő pályafutására, egyáltalán nem meglepő, mivel a szakértő FBI-jal való együttműködésének eredményeképp Amerika leghírhedtebb sorozatgyilkosai kapcsán kutathatott.

Az idén 88. életévét betöltő dr. Ann Burgess 1936. október 2-án született, Newtonban nevelkedett. Mivel három nagybátyja orvosnak állt, elhatározta, hogy nővér lesz. A Boston College-ba járt ápoló szakra, ahol pszichiátriához köthető órákat is vett, amelyek felkeltették az érdeklődését az emberi viselkedés iránt, amit aztán éveken át tanulmányozott. Gyakran készített interjúkat bűncselekmények áldozataival, hogy megtanulja, hogyan lehet kiszedni belőlük a megfelelő információkat a támadóik azonosításához. Burgess korábban azt állította, a legtöbbször ő és kollégái voltak az elsők, akik egy bűncselekmény után találkoztak az áldozatokkal, így még inkább tanulmányozhatták a reakcióikat és a viselkedésüket.

Miután lediplomázott, a Boston College adjunktusa lett, ennek köszönhetően találkozott Lynda Lytle Holmstrom szociológussal, aki azt javasolta neki, ki kéne adnia egy tanulmányt a nemi erőszak és a szexuális zaklatás áldozatairól, mivel a pszichológusok és a bűnüldöző szervek abban az időben gyakran figyelmen kívül hagyták őket. 

A nemi erőszakhoz való hozzáállás akkoriban az volt, hogy nem beszéltek róla, vagy ha igen, akkor az áldozat hibáztatása volt a mentalitás

– fejtette ki Burgess egy korábbi interjúban. 

Az FBI is érdeklődni kezdett

Burgess és Holmstrom egy bostoni kórházzal együttműködve 146, három és 73 év közötti áldozattal beszélgethetett, akik mind nemi erőszak és szexuális zaklatás áldozatai voltak. A megállapításaikat az 1973-as The Rape Victim in the Emergency Ward cikkben tették közzé, és úgy találták, a nemi erőszak sokkal inkább a hatalomról és a kontrollról szól, mintsem a szexről. A tanulmányban külön kiemelték, miképp viszonyul ezekhez a bűnesetekhez a rendőrség, az egészségügyi intézmények és az igazságszolgáltatás, illetve azt javasolták, az egészségügyben dolgozókat ki kell képezni arra, hogy felismerjék, ha valaki nemi erőszakon esett át.

Az említett cikk az FBI figyelmét is felkeltette, amelynek akkori igazgatója, William Webster a szakember segítségét kérte, és meghívta, hogy tartson egy előadást arról, a nemi erőszak áldozataival való beszélgetés hogyan segített felkutatni a támadókat. Burgess bevonása azért is volt egyedülálló, mivel abban az időben az FBI főként férfiakból állt, és a nők ellen elkövetett szexuális erőszakot rendszerint elbagatellizálták. Viszont a páros tanulmányának hála olyan felfedezésre jutottak, ami azáltal, hogy bekerültek az erőszaktevők, gyilkosok elméjébe, örökre megváltoztatták a bűnözők felkutatásának módját.

Burgess ugyanis mindamellett, hogy beszélgetett az áldozatokkal, az elkövetőktől származó beszámolókat szintén meghallgatta, amiből azt a konklúziót vonta le, hogy az események megértéséhez elengedhetetlen, hogy a támadást mindkét szemszögből megvizsgálják. Az FBI viselkedéstudományi osztályán így szinte alapjaiban lett átírva, hogyan állnak neki egy-egy tettes kézre kerítésének. Többek között elemezték az Ed Kemper, Ted Bundy és Jon Barry Simonis sorozatgyilkosokkal készített interjúkat is.

Traumatikus élményekkel rendelkező betegekkel dolgoztam. Egy nap telefonhívást kaptam az FBI-tól. A problémát az jelentette, hogy értelmet kellett nyernünk az interjúkból. Elkezdtem meghallgatni a kazettákat, és amit találtam, az lenyűgöző volt

– emlékezett vissza Burgess a sorozat előzetesében.

Úttörő szerepe volt

Burgess elmondása szerint miközben hallgatta a gyilkosok vallomásait, illetve a velük váltott egyéb interakciókat, olyan mintákat talált, amiket korábban soha nem vett észre. A gyilkosok elfogására vonatkozó módszerét pedig elkezdték kiterjeszteni az egész Egyesült Államokban előforduló esetekre. A szakértő 2021-ben megjelent könyvének, az A Killer by Design: Murderers, Mindhunters, and My Quest to Decipher the Criminal Mindnak a társszerzője, Steven Matthew Constantine úgy fogalmazott, Burgess megközelítése annyit tesz, hogy az áldozat szemüvegén keresztül kezdte el szemlélni az eseményeket, amire korábban nem volt példa.

Mindenki más az elkövetőre összpontosított, és az áldozat meglehetősen mellékes volt az esetekben. Ő volt az egyik első személy, aki a viktimológia ötletét a BSU elé vitte, és arra késztette őket, hogy az áldozatot egy ügy egyenrangú tagjának tekintsék. Az áldozat nemcsak az esetek megoldásában tudott segíteni, hanem egy valódi személy volt, aki érintetté vált, és az illetékeseknek gondolniuk kellett az illető életére gyakorolt hatásokra is

– jegyezte meg egy interjúban Constantine, kiemelve: dr. Ann Burgess megváltoztatta a kulturális felfogást arról, kit nevezünk áldozatnak, ami komoly változást eredményezett. Az általa felfedezett módszer pedig azóta is nagyban segít a bűnüldöző szerveknek abban, hogy mielőbb elkapják azokat, akiknek meggyűlik a bajuk a törvénnyel.