Leteszteltük a párizsi luxuséletet, avagy mit nem szabad kihagyni az olimpia alatt?

További FOMO cikkek

A francia főváros a világ egyik luxusepicentruma, így nemhogy pár ott töltött nap, de több év is kevés lenne mindent kipróbálni, amit nyújtani tud ezen a fronton. Azokra gondolván azonban, akik valamely sportszám miatt kilátogatnak a hamarosan kezdődő olimpiára, és ezen idő alatt kipróbálnának olyan dolgokat is, amik idehaza nincsenek, megkíséreltünk összeállítani egy olyan shortlistet, amelyet személyesen is végigpróbáltunk, és amely éttermekkel és szállodákkal maximálisan elégedettek voltunk.

A párizsi luxusopciókról cikket írni lehetetlen vállalkozás, ugyanis ha a szerző elég alapos, egy vékonyabb könyv terjedelméig meg sem áll a gyűjtéssel – nagyon ajánljuk például az Andrássy úti butikban is megvásárolható Louis Vuitton útikönyvsorozat Párizsról szóló, remekül szerkesztett kötetét. Számos olyan triviális gasztrohely van, amely olyan menő, hogy szinte kiköveteli, hogy az Instagramon landolhasson, gondolunk itt például a divatházak által fenntartott kávézókra: a Louvre környékén található YSL Cafében croissant-nal és kávéspohárral a kézben sikk pózolni, a szintúgy errefelé eső Café Kitsuné párizsi egységeiben pedig a divatmárka signature, róka alakú kekszeit ropogtatva.

Az Avenue Montaigne-en lévő Dior áruház étterme és a La Galerie Dior márkamúzeum bisztrója is kihagyhatatlan a menőségben elöljáró posztolóknál, egy Dior süti megvillantása – az már valami a közösségi médiában. Az LVMH egy komplett tömböt elfoglaló, pár éve nyitott luxusáruháza, a Samaritaine is kötelező látnivaló egy magára valamit is adó luxusturistának, de egy fotó mindig jól jön a Le Bon Marché luxusáruház ikonikus mozgólépcsőivel vagy az Hausmann sugárúton lévő Galeries Lafayette világhírű kupolája alatt úgyszintén.

De ha már az ember arrafelé van, érdemes végig gyönyörködni az Arany Háromszög utcáiban, köztük a híres luxusutcán, a Rue de Faubourg St. Honorén vagy a Vendôme téren. De ott van a világhírű séf, Alain Ducasse megannyi étterme is a városban, vagy a Shangri-la luxushotellánc párizsi egysége, ahol az ország egyetlen Michelin-csillagos, autentikus kínai étterme, a Shang Palace is található. Az alábbiakban azonban csak olyan példákat szedtünk össze, amelyeket az utóbbi években magunk is kipróbáltunk, azaz végigettük az éttermek menüjét, vagy aludtunk a hotelekben. Következzen hát a top tíz tippünk Párizsból!

Le Comptoir, Ritz

François Perret elég híres cukrászséfnek számít Franciaországban, két receptkönyve is megjelent, de volt saját tévéműsora is, a Chef in a Truck sorozatban beköltözött egy food truckba, és azzal járta Kaliforniát – hamarosan jön belőle a második évad is. 2019-ben a világ legjobb cukrászséfje címet is elnyerte, ami épp annyira jól cseng, mint hogy ő felel Párizs talán leghíresebb szállodájának, a Ritznek a cukrászatáért minden vendéglátóegységben.

Még ez a luxushotel is küszködik azzal, hogy sokan nem merik átlépni a küszöbét, így hiába pazar az afternoon tea a Salon Proust nevű teaszalonjukban, ha sokak számára elrettentő az elegáns miliőben, azért már izmosabb árfekvésben étkezni. Így a szálloda pár éve megnyitotta az utcafronti cukrászdáját és szendvicsezőjét, ahol akár elvitelre is lehet kérni. Ez, mondjuk, sokszor nem választható opció, hanem az egyetlen megoldás, mivel a hely kicsi és felkapott – mi is sorba álltunk egy bő negyedórát, míg felszabadult egy asztal a Le Comptoirban, ahol többek közt megkóstolhattuk a Mester világhírű, óriás, ámde teljesen megfizethető madeleine-jeit.

Too Hotel – MGallery

Ugyan csak négy csillag besorolású, egy külsőbb kerületben található, mégis ez Párizs egyik legmenőbb hotelje – köszönhetően annak, hogy a világsztár francia építész, Jean Nouvel tervezte a felhőkarcolót, míg az enteriőrökért a sztárdizájner Philippe Starck felelt. Ugyan a belvárosból tényleg kell ide jócskán utazni, ha azonban a fentebbiek smafuk is, már csak a városra nyíló, máshonnan nem látszódó panorámáért is megéri.

A szobákból, a reggeliztetésnek is otthont adó étteremből, valamint a menő bárból is lélegzetelállító a kilátás nappal és este is, ugyan elég távolról, de az ember akár a fürdőkádból is nézegetheti derült időben a főbb turistalátványosságokat az Eiffel-toronytól kezdve az Invalidusok dómján át a Sacré Cour-bazilikáig. Az enteriőrökben természetesen Starck bútorok kaptak helyet, különösen látványos lett ezek közül is az étterem, ahol szőrös fotelekben, hatalmas, szürrealista festmények társaságában tölthetjük fel magunkat energiával.

La Chambre Bleue, Maison Delano

A pár hónapja lapunknak is exkluzív interjút adó Dani García sztárséf neve már itthon sem cseng talán ismeretlenül, a budapesti Dorothea Hotel, Autograph Collection luxusszállodában nyitott Alelí és hamarosan nyíló Bibo ugyan más városban is van, az egyedüli francia egysége, a Picasso egyik alkotásáról, A kék szobáról elnevezett La Chambre Bleue azonban csak itt.

A Maison Delano luxushotel átriumát elfoglaló étteremben kóstoltuk a Picasso festményei által inspirált koktélokat, ahogy a jelenleg a világ legjobbjának tartott, családi vállalkozás által üzemeltetett osztrigafarmjáról érkező kagylót is. A híres séf által választott név szimbolikus egyébként, Picassónak spanyolként ugyanúgy meg kellett állnia a helyét Párizsban, ahogy őneki is.

Saját bevallása szerint nem akart konkurálni a remek francia brasserie-kkel, no meg egyébként is szívügye, hogy az andalúz konyhát világhírűvé tegye. Természetesen van így az étlapon a tradicionális csemegéből is: a malagai szopós kecskegida húsa leomlik a csontokról, hiszen az egyébként ünnepi fogás lényege, hogy csak annyira fiatal állatból készülhet, amely még nem legelt füvet, csupán anyatejjel táplálkozott.

Hotel de Montesquieu

Ritkán látni olyan jól sikerült tematikus hotelkoncepciót, mint ami itt Párizsban megvalósult. A jellegzetesen Hausmann-stílusú épületben igazi ázsiai – jobbára kínai – miliő tárul fel az ember előtt, ami a témaválasztás okán mégsem hat tájidegennek. A hotel dizájnját a híres francia filozófus, Montesquieu Perzsa levelek című szatirikus műve ihlette. A társadalmi kritikának szánt, 1721-ben megjelent levélregény a francia felvilágosodás egyik legismertebb irománya, lényege pedig, hogy az író két perzsa fiatalember szemével láttatja a korabeli francia társadalmat és a párizsi élet fonákságait, családtagjaiknak írt leveleiken keresztül tartva tükröt a korszak francia olvasójának.

A hotel dizájnját Montesquieu Perzsa levelek című szatirikus műve ihlette

Fotó: Hotel de Montesquieu

A szobákat és lakosztályokat is keleties stílusban rendezték be, de a leglátványosabb tér a reggeliztetőhelyiség és a lobby, ott tényleg úgy érzi magát az ember, mintha a Távol-Keletre csöppent volna. A folyosókat, de még az edzőtermet is minőségi, kínai stílusú dekorációk díszítik, érdemes ezt a szálláshelyet választania annak, aki szokatlan élményre vágyik.

David Toutain

A két Michelin-csillagos David Toutain étterem nem véletlenül kapta meg a nemzetközi minősítőtől a fenntarthatósági törekvésekért, a például szolgáló jó gyakorlat intézményesítéséért járó zöld csillagot/lóherét is, ugyanis egészen egyedülálló még Párizsban is, ami itt a konyhán és a vendégtérben is zajlik. A fiatal séf gyerekkora óta érdeklődött a mezőgazdaság iránt, a mai napig szenvedélye a gyümölcsök és zöldségek természetes tartósítása – ez jól látható a stílusosan berendezett étteremben is, ahol egy teljes falnézetet szenteltek dekoráció gyanánt a befőttesüvegekben eltett minden földi jónak.

A két Michelin-csillagos David Toutain étterem

Fotó: David Toutain

Gyakran rusztikus terítéken tálalt ételeire a naturalizmus és a túlgondoltság egyaránt jellemző, itt tényleg nem üres frázispufogtatás az, hogy az ember gyakran azt sem tudja, mi ehető a terítékről, és mi pusztán díszítés – tény és való, nagyon kellett koncentrálnunk, amikor a felszolgáló elmondta, mit is fogunk épp enni, mivel rá nem jöttünk volna. Még a fine dining fogások fizimiskájához szokott szemnek is meg kell nagyon erőltetnie magát, de pont ez benne az izgalmas.

Nolinski

Amit a főként párizsi hoteleket üzemeltető Evok Collection csinál, az még a dizájn egyik fővárosában is különleges. Mind a négy butikhoteljük (Nolinski, Brach, Sinner, Cour de Vosges) párját ritkítja, de például az általunk is tesztelt helyi Nolinskinek a második, velencei egysége is határozottan figyelemreméltó.

A körülbelül a Palais Garnier operaház és a Louvre közt félúton lévő párizsi szállodában szinte minden helyiségben leesik az ember álla. A teljes lépcsőház felhőmintás, a szobák, a koktélbár és az étterem is pazar kialakítást kapott, esetenként gazdag dekorációval. A spa is határozottan érdekes, ugyan egy nagyon intim, kicsi tér, mégis van benne valami fenséges. Az éttermét akkor is érdemes kipróbálni, ha nem ide foglalunk szobát, a két nagy kaviármárkából (Prunier és Petrossian) az utóbbit tartják, érdemes itt megkóstolni reggel lágytojáson szervírozva – persze el is lehet nézni éppenséggel mindkét brand saját éttermébe is a városban.

Le 39 V

A neves Frédéric Vardon séf éttermének furcsa neve voltaképpen a címét rejti magában: az Avenue Georges V 39-es száma alatt található ház manzárdszintjén kell keresni, de már a földszinti előcsarnoka és a különleges lift is előrevetíti, hogy itt nemcsak az ízlelőbimbókat fogják az este szórakoztatni, hanem a szemet is. Az enteriőrkialakítás a pár éve nagyon menő japán wabi-sabi stílusra emlékeztethet, amely a japán minimalizmust ötvözi prehisztorikus elemekkel.

Egy monumentális betonkaspóban egy olajfát lógattak ki a hatodik emeletről a Le 39 V udvara fölé

Fotó: Le 39 V

De a Le 39 V egy nagyon is francia étterem, amely valahol a fine dining és a fine bistro közt lavírozik – mivel a menü à la carte, így inkább az utóbbihoz áll közelebb ugye. Fotókra kívánkozó látványelem a monumentális betonkaspó egy olajfával, amelyet szimplán kilógattak a hatodik emeletről az épület udvara fölé.

Grand Boulevards Experimental

A párizsi székhelyű Experimental Group butikhoteljeinek többsége a francia fővárosban található, de meg kell itt említenünk, hogy Velence egyik legmenőbb dizájnú hotele és a századfordulón fénykorát élő Biarritz egyik legnagyobb szállodája is hozzájuk tartozik. Mi egy manzárdszobában szálltunk meg náluk, nagyon tudjuk így ezt a szobakategóriát javasolni.

Sok más ilyen típusú ingatlantól eltérően ezek a helyiségek nagy belmagasságúak, köszönhetően annak, hogy látszógerendák tartják a tetőt. A bárral felszerelt tetőterasz nyaranta kifejezetten hangulatos, és a legfelső szinthez közel is esik. Szobakártya itt nincs, csak nehéz, bojtos kulcs, ez a vintage hangulat szándékos, a fürdőszobáktól a lobbyn át a fedett udvarban kialakított étteremig is visszaköszön.

Ez utóbbi vasárnaponként menő brunchhelyszínné avanzsál, de aki inkább házon kívül ebédelne, annak a közeli passzázsban megbújó, Velence híres éttermes famíliája, az Alajmo testvérek által üzemeltett Caffé Sternt ajánljuk, amelynek az enteriőrjeit ugyancsak Philippe Starck tervezte, a kirakatokban felékszerezett vagy épp szárnyas kitömött farkasokkal.

L’Atelier Maître Albert

Ez a Notre Dame-hoz közel eső rôtisserie, azaz a roston sütést és a grillezést fókuszba állító étterem még az 1400-as években épült, a hatalmas kőkandalló bizony eredeti darab. A rusztikus kőfalak valójában egy nagyon kifinomult helyet rejtenek, hiszen Guy Savoy, a világ egyik leghíresebb francia séfjének cégcsoportjához tartozik az étterem. (Bár nemcsak a szakácslegenda felügyeli itt a munkálatokat, hanem a recepciós pulton a Disney és a Pixar L’ecsó című mozijából megismert Remy patkány figurája is – utalva ezzel arra, hogy a filmstúdió Savoyt kérte fel az egyik szerepre a francia szinkronhoz.)

A Notre Dame közelében lévő étterem még az 1400-as években épült, a kandallója túlélte az évszázadokat

Fotó: L’Atelier Maitre Albert

Ebben az étteremben a kifinomult stílus találkozik a házi ízekkel, de amit semmiképpen sem szabad kihagyni, az a grillcsirke vagy a roston sült kacsamell. A séf egy másik, egy Michelin-csillagos éttermét, a Diadalívhez közel eső Le Chibertát is próbáltuk, amelynek egyik különlegessége, hogy a madagaszkári Rova kaviármárkától is tartanak kóstolót – az 1400 méteren nevelt tokhalak ikrájának kilója körülbelül egymillió forint.

Boutique Yam’Tcha

A közeli, egy Michelin-csillagos Yam’Tcha (azaz kínaiul: Igyál teát) fine dining étterem kis testvére ez a hely, ahol igazából két dolgot lehet csinálni, de azt nagyon: kínai teát inni és Párizs legjobb, kínai–francia fúziós gőzgombócait enni teljesen megfizethető áron.

A rusztikus enteriőr otthonos atmoszférát teremt, ahol a vendégnek bátran mernek nemet is mondani, ha véleményük szerint szentségtörést készülne elkövetni: azaz cukrot kérne a teájába.

A szerző luxusszakértő, az Inda Press gondozásában megjelent Stílusgourmand című könyvét ide kattintva rendelheti meg.

(Borítókép: A Caffé Stern Philippe Starck által tervezett enteriőrje, a kirakatokban felékszerezett, szárnyas kitömött farkasokkal. Fotó: Caffé Stern)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Dimitris Xygalatas
A rítusok ereje

4250 Ft

Kollár Betti
A vonzás hatalma

4233 Ft