Afrikához társítjuk, mégsem onnan származik a majomkenyérfa

A majomkenyérfa szó hallatán a legtöbb magyar számára először a KFT zenekar számának sorai ugranak be jó eséllyel, a kontinens lakói azonban egyfajta védjegyüknek tekintik a jellegzetes növényt. Mindez nem is meglepő, hiszen valóban a leginkább Afrikához kötjük a más néven baobabnak is nevezett fát. Most azonban kiderült, mégsem a kontinensről származik.

A pontos válasz erre leginkább az, hogy Afrikából is, meg nem is, ugyanis a kontinenshez sorolt, ám nem azon található

Összesen mindössze nyolc majomkenyérfafaj létezik a világon, ezek eloszlása pedig meglehetősen különleges: hat található Madagaszkáron, egy az afrikai kontinensen, szintén egy pedig Ausztráliában. 

A majomkenyérfa egy meglehetősen figyelemreméltó növényfaj, ugyanis sokféle állatot képes eltartani élelemmel, míg másoknak menedéket nyújt. Magasságban és átmérőben ráadásul hatalmas méreteket érhetnek el fajtól függően ezek a növények, egy nagyobb afrikai fa pedig teljesen olyan képet tárhat elénk, mintha az Avatar című filmben lennénk. Nemcsak a mérete miatt, hanem azért is, mert az élővilág sokféleségét támogatja.

A madagaszkári felfedezést tevő, szóban forgó kutatásban a genomikai adatok, azaz a gének kölcsönhatásainak mélyreható elemzéséből feltárták, hogy az egyes fajoknál mekkora a genetikai sokszínűség. Ez azért fontos, mert megmutathatja, hogy mennyire ellenállók a nagy környezeti kihívásokkal, például a földhasználati problémákkal és az éghajlatváltozással, így a kihalás kockázatával szemben – írja a The Conversation.

Ezen elemzéseket követően jutottak arra a következtetésre, hogy a ma is élő fajok mindegyike Madagaszkárról származik, és körülbelül 21 millió évvel ezelőtt kezdtek kifejlődni. Később ezek közül egy-egy Afrikába és Ausztráliába jutott, még azelőtt, hogy az Indiai-óceánon található szigeten kihaltak volna az őshonos fajok. 

Elefántok szórják szét a magokat, a törzsükben több ezer liter víz is elfér

Az afrikai fajok, akárcsak az ausztrál fajok, szinte bizonyosan magvakként vagy kis palántákként hagyták el Madagaszkárt, tutajként összeállt törmelékkupacokon, amelyeket a tengerre vittek a viharoktól duzzadt folyók. Az első afrikai baobab a kutatók számításai szerint körülbelül 12 millió évvel ezelőtt érkezhetett meg az afrikai kontinensre, ahol gyorsan elkezdett nőni a számuk.

Nem alaptalanul merülhet fel ezen a ponton a kérdés, hogy mégis hogyan, ha emberi beavatkozás nem történhetett, azonban erre is van egy meglehetősen kézenfekvő magyarázat. 

Az elfogyasztott magok közül sok sértetlenül, emésztés nélkül haladt át az állatokon, és trágyakupacokból kerültek a földbe – akár 65 km-re attól a helytől, ahol az elefánt elfogyasztotta a majomkenyérfa gyümölcsét.

Igen ám, de mire a kontinensen így elterjedt a növény, sejtosztódási hiba történt a pollen vagy a peték képződésében, ami azt eredményezte, hogy az afrikai majomkenyérfa-palánták sejtjeiben megnőtt a kromoszómaszám (88-ról 168-ra). A kromoszómaszám ilyen növekedése gyakori a növényekben, poliploidiának vagy kromoszómaszerelvény-sokszorozódásnak nevezik. Mivel a növények képesek önbeporzásra, hogy szaporodjanak, így egy genetikai hiba ritka körülmények között új fajt hozhat létre. 

Egy ilyen új faj ekkor valószínűleg Afrika domináns faja lett, felváltva a madagaszkári ősöket az egész kontinensen. Ez a folyamat 2500 év leforgása alatt mehetett végbe azon számítások alapján, hogy az elefántok milyen gyorsan tudják mozgatni a magokat.

Az elefántok azonban nem csak jót tesznek a fával. Mivel a fa törzse vizet tud biztosítani nekik, különösen száraz évszakokban a fák megsérülnek vagy el is pusztulnak, mivel az ormányosok lehántják a kérgét, hogy vízhez jussanak a fa törzséből. Ausztrália legnagyobb és legrégebbi baobabfái közül néhány a becslések szerint több mint 100 000 liter vizet is képes eltárolni. A törzs vízzel teli cellái hidrosztatikus nyomást hoznak létre, amely a fának szilárdságot ad, így a víz úgy működik a fa esetében, mint egy ugrálóvárnál a levegő.

A fentiek miatt a majomkenyérfát az élet fájaként is nevezik, mivel támogatják az ökoszisztémát és a sokféleséget. Vannak élőlények, amelyek az üreges törzsükben élnek, vannak, amelyek az ágain fészkelnek, és megeszik nektárjukat és gyümölcseiket. A fák gyökérrendszere ráadásul hatalmas, így segít lelassítani a talajeróziót, és újrahasznosítja a tápanyagokat. 

Több ezer éves fák lettek a klímaváltozás áldozatai

A majomkenyérfa kétségkívül a globális felmelegedés egyik legnagyobb áldozata, ami miatt több olyan növény is elpusztult, amelyet több ezer évvel ezelőtt ültettek el. Ezt a 13 legidősebb afrikai baobabfa közül kilenc példány is megsínylette, mivel vagy a legöregebb részeik, ágaik törtek le, vagy elhaltak 2006 és 2018 között.

A kilenc fa közül négy Afrika legnagyobb majomkenyérfája volt. Köztük van a Zimbabwéban 2450 évig élt Panke, amely 2010–1011 között pusztult el. A namíbiai Holboom nevű fa Afrika legnagyobb majomkenyérfája volt 30,2 méteres magasságával és 35,1 méteres körméretével. Még híresebb volt a botswanai Chapman nevű fa, amelybe annak idején David Livingstone Afrika-kutató véste bele nevének kezdőbetűit. A James Champman dél-afrikai vadászról elnevezett fának mind a hat hajtása egyszerre esett le 2016. január 7-én. A fa mintegy 1400 éves lehetett.

2005 és 2017 között a kutatók teljeskörűen felmérték a legnagyobb és legöregebb afrikai majomkenyérfákat, több mint 60 példányt. Lejegyezték körméretüket, magasságukat, korukat. Valamennyi Afrika déli részén – Zimbabwéban, Namíbiában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Botswanában és Zambiában – élt. Az afrikai majomkenyérfa a világ legnagyobb és legtovább élő virágzó fája, Afrika szavannáin nő, kora akár a háromezer évet is elérheti. Már ha az éghajlat megengedi, vagy az egyéb fajok…

Az időjárási körülmények mellett ugyanis az egyéb fajok is komoly veszélyt jelenthetnek a növényre. A madagaszkáriak közül kettő már most is szerepel a veszélyeztetett fajok listáján a Természetvédelmi Világszövetség nemzetközi vörös listája kritériumai alapján. Egy harmadik, még ritkább faj (amelyet már kritikusan veszélyeztetettnek értékeltek) pedig szintén ki van téve a hibridizációnak – egy gyakoribb fajjal való kereszteződésnek. Ez azt jelenti, hogy

Mindez ahhoz vezethet, hogy a kisebb számban jelen lévő fajok megvédése érdekében a gyakoribb fajokat el kell távolítani ezeken a helyeken, vagy el kell fogadni azt, hogy a fajok egyre inkább összemosódnak majd.

(Borítókép: Majomkenyérfák Madagaszkáron. Fotó: Paul Souders / Getty Images Hungary)