Magyar sört teszteltek a Park színpadán a Take That tagjai

Tavaly októberben érkezett a hír, hogy az angol Take That, amely a 90-es évek elején robbant be a köztudatba, és rögtön óriási népszerűségre tett szert, július 3-án Magyarországra is ellátogat. Bár a banda korábbi tagjai közül a szólóban is rendkívül sikeres Robbie Williams már többször is fellépett Budapesten, a kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint 30 éve alapított Take That zenekarként még sosem koncertezett hazánkban, így nem csoda, hogy a fellépésükkel egy csomó embert vonzottak szerdán este a Budapest Parkba.

Az eredetileg 5 fős formációként indított fiúcsapat 1990-ben alakult Manchesterben, Gary Barlow, Mark Owen, Robbie Williams, Howard Donald és Jason Orange közreműködésével. Williams 1995-ben szállt ki a bandából, ami aztán egy év múlva feloszlott. 2006-ban Barlow, Owen, Donald és Orange újraegyesítő turnét indítottak, és készítettek egy új stúdióalbumot. 2010-ben Williams ismét csatlakozott a Take Thathez, ám 2014-ben Jason Orange és ő végleg elhagyták a csapatot. Azóta három taggal működik az együttes, amely július 3-án a 2023 őszén kiadott This Life című lemezével érkezett Budapestre.

De nem csak a Take That érkezése miatt volt izgalmas a szerdai nap a Parkban, a brit együttes előtt közvetlenül fellépő előadókkal is sikerült meglepetést okozniuk a szervezőknek, 28 év után ugyanis erre az estére összeállt újra Császár Előd és Hoffer Dani FLM nevű duója. A formáció 1991-ben alakult, s bár hatéves működésük alatt mindössze három albumot adtak ki, olyan örökzöld, egy egész generáció tinédzserkorát meghatározó slágereket jegyeznek, mint a Megtalállak még, a Rólad álmodom vagy épp a Megdöglöm érted című számok, amelyek a retróbulikon mind a mai napig rendszeresen előkerülnek. 

Az időutazás klassz, de kockázat is van benne

Minden ember valahol vágyik arra, hogy átéljen olyan pillanatokat, amelyek sok évvel ezelőtt biztos, hogy borzasztóan meghatározóak lettek volna számára, bízva abban, hogy most is ugyanolyan izgalmat válthat ki benne. Ez a nosztalgiával vegyes képzeletbeli időutazás persze elvárásokkal is meg van tűzdelve, épp ezért valahol veszélyes is, mert ha nem kelt bennünk olyan érzéseket, mint amilyenekre számítottunk, az bizony csalódást is okozhat az emberben. A Take That tagjaiért annak idején – épp úgy, mint a 90-es évek többi fiúcsapatáért – tinilányok milliói rajongtak, de amikor a virágkorukat élték, a magyar közönség idehaza nem láthatta őket. Csaknem 30 év késéssel jöttek most el Budapestre, a fellépésüket pedig jómagam sem szerettem volna kihagyni, még akkor sem, ha voltak kétségeim afelől, hogy az 50-es éveikben járó előadók azt nyújtják majd, amit a koncertjükön látni szeretne az ember. Szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom – a trió minden téren topon volt és egy pillanatra sem volt olyan érzésem, hogy kínos lenne, amit prezentálnak.

Az FLM feltámasztása egyébként nem volt rossz ötlet, Császár Elődék, akik Alfie Castley brit énekes-dalszerző produkciója után léptek színpadra, szépen előkészítették a Take That érkezését, hiszen a duójuk az angol fiúcsapat kortársaként, velük párhuzamosan lett felkapott Magyarországon. Az időutazás tehát már az ő dalaikkal elkezdődött, amelyek nagy részét a közönség kívülről fújta, és bő félóra alatt érezhetően hangulatba is jöttek a jelenlévők.

Már az FLM előadására is meglehetősen sokan érkeztek, a Take That koncertjének startjára pedig megtelt a Budapest Park – arról nincs információm, hogy végül sold out lett-e az este, de a teraszról pásztázva a tömeget, egyáltalán nem lehetett panasz a nézőszámra. A közönség összetétele érdekesen alakult, inkább tűnt vegyesnek, mert még gyerekeket is lehetett látni itt-ott, és a hölgyek mellett nagyon sok férfi is kíváncsi volt a 90-es évek sztárcsapatának teljesítményére. Több hazai celebritás is részt vett az eseményen – Heatlie Dávid, Majoros Péter, Pápai Joci és Liptai Claudia is felbukkant a tömegben.

Mark Owen korábbi kétségeit eloszlatta az este

Nem sokkal fél 9 előtt indult a Take That produkciója, ami inkább volt emberközeli, mint monumentalitásra törekvő műsor, a koncerthelyszín adottságaihoz tökéletesen idomulva. Látványban a főhősökre helyeződött a fókusz: nem voltak fölösleges show-elemek, se pirotechnika, se konfetti – kizárólag a fényekkel operáltak, a kivetítőn pedig szerkesztett vizuálok helyett a három tagot lehetett élőben látni folyamatosan. A díszletet sem tolta túl a csapat – a háttérben az együttes logóját helyezték el, középen egy lépcsősor futott, amit a koreográfiánál szépen kihasználtak, kétoldalt pedig session zenészek foglaltak helyet a színpadon. Főhőseink is muzsikáltak persze a koncert alatt, volt, hogy dob vagy gitár került elő, Gary Barlow pedig többször is megszólaltatta a pódium bal oldalára állított zongorát.

Az együttes a Greatest Day című dallal robbant be a Parkba, majd a Giants című szám következett. Gary Barlow már az elején hangsúlyozta, és az est folyamán később is emlékeztetett rá, hogy több mint 30 éves pályafutásuk során először járnak Magyarországon, ami – ahogy arra Mark Owen az Indexnek adott interjújában is rámutatott – nekik is óriási izgalmat jelent – Owen korábban még abban is bizonytalan volt, hogy az országunkban van közönségük. A szerda este persze minden kétséget eloszlatott efelől: rengetegen gyűltek össze a Parkban, és a jelenlévők láthatóan az első perctől az utolsóig élvezték a koncertet, együtt énekeltek az előadókkal és aktívan követték minden mozdulatukat. Egyesek még transzparensekkel is készültek, közös fotókban bizakodva.

Magyar sört teszteltek a színpadon

Bár a koncert apropóját alapvetően a formáció legújabb lemeze adta, a friss dalok mellett a régi nagy slágereiket sem hagyták otthon a tagok. Előkerült az Everything Changes, a Flood, a Patience, a Pray, a Relight My Fire, a Back For Good, a Never Forget és a Rule The World is, a dalok közben pedig még egy kedves gesztusra is sort kerítettek az előadók. A koncert közepén Mark Owen egy plédet terített a színpadra, majd egy piknikes kosárból bort és magyar zászlókat szedett elő. Gary Barlow felemelte az italt és közölte:

Most már hivatalos: a kedvenc desszertborom az országotokból származik – a Tokaji

– majd félretette az üveget, hogy hazaviszi magával, és helyette inkább helyi sört rendelt. Hamarosan meg is érkezett három dobozos a színpadra, ezeket ott helyben fel is bontották és koccintás után meg is húzták a tagok. A másik, nagyon emberi mozzanat az volt, amikor a koncert vége felé, a Hold Up The Light című szám alatt Barlow, Owen és Donald leugrott a fotósárokba, és éneklés közben lepacsizott az első sorokban állókkal. De egyébként mindvégig nagyon barátságosan viselkedtek a közönséggel, és láthatóan nagyon értékelték, hogy egy olyan országban, ahol még sosem léptek fel, ennyien ismerik és szeretik a dalaikat.

Nem csak a közönségre, egymásra is figyeltek az előadók: a Take That fő énekes-dalszerzője ugye mindig is Gary Barlow volt, a műsor összeállításánál viszont érezhetően ügyeltek rá, hogy megmaradjon az egyensúly a tagok között – mindenkinek voltak saját pillanatai, amikor szólistaként tündökölhetett, az öltözetük pedig, még ha az est folyamán cserélték is párszor, sokszor egyforma vagy nagyon hasonló volt, ahogy a táncos koreográfiákat is teljes összhangban hozta a trió. Utóbbi egyébként többekben kelthetett előzetesen némi félelmet, hiszen ami fiatalon jól áll, az érett felnőttként nem feltétlenül tűnik a legjobb ötletnek mindig. A Take That esetében viszont, mintha valahol megállt volna az idő – alkatilag az elmúlt 30 évben szinte semmit nem változtak a tagok, illetve pont annyit és úgy mozogtak, hogy az tökéletesen passzoljon a karakterükhöz.

Az együttes mindössze másfél órát töltött a színpadon, egy hangzásban és látványban is kifogástalan produkcióval debütálva a magyar közönség előtt. Biztos, hogy a jelenlévőknek nagy élmény volt ennyi idő után végre élőben is hallani azokat a dalokat, amelyek nagyon sok ember tinikorát meghatározták.

(Borítókép: Take That. Howard Donald, Gary Barlow, Mark Owen. Fotó: Tövissi Bence / Index)