Majka Azahriah-ról: Valami nagyon elment ennél a fiúnál

Tizenhatodik alkalommal nyitotta meg a kapuit a Campus Fesztivál Debrecenben, ahol most is fellépett a magyar zenei élet színe-java. A rendezvényen, bár nem ugyanazon az estén, Azahriah és Majoros Péter is színpadra állt, akiknek a napokban volt egy meglepő üzenetváltása a közösségi felületeken. Ahogy korábban megírtuk, mások mellett Majka is kommentálta Puzsér Róbert publicista és Ábrahám Róbert, a Pesti Srácok újságírójának konfliktusát, ami miatt Azahriah később a saját oldalán bírálta a rappert. Majoros azonnal reagált a személyét ért kritikára, a campusos koncertje előtt pedig az Index megkeresésére egyebek mellett választ adott a történtekkel kapcsolatos kérdéseinkre is. 

A rapper-műsorvezetővel folytatott rövid beszélgetésünk során szóba került,

• mit jelent számára Debrecenben zenélni;
• mit szól ahhoz, hogy ismét Dimitri Vegasszal áll egy színpadon;
• hogyan élte meg Azahriah rá vonatkozó, nyilvános megjegyzését;
• hogyan kezeli az emberi csalódásokat;
• milyen változásokat hozott a digitalizáció az emberi kapcsolatokban és
• hogyan készül az RTL képernyőjére való visszatérésre.

Szinte minden évben fellépnek a Campuson, mi az első, ami eszébe jut Debrecenről?

Nehéz egy dolgot kiválasztani, mert ez a város nagyon közel áll a szívemhez. Annyi minden történt itt, nemcsak a Campuson, hanem már előtte is, a Lovardában – rengeteg élmény köt ide Pápai Jocival, Curtisszel és a többiekkel, úgyhogy Debrecen tényleg az egyik legkedvesebb helyszín a szívemben.

Tavaly a Balaton Soundon is találkoztunk, ami egy picit talán idegen közeg volt önnek az elektronikus zene miatt.

Igen, emlékszem, ott ült mellettünk egy DJ az asztalnál – azt hittük, egy road vagy valamilyen pakolóember, közben elvitt 300 vagy 400 ezer eurót azért, hogy egy órát suvickolt. Aztán jöttek páran fényképezkedni, és ahogy közeledtek, rögtön arra gondoltam, hogy ó, ezt most nem akarom – hát kurvára leszart mindenki, odamentek ahhoz a manóhoz mellettem, és vele fotózkodtak. Marha vicces volt.

Ahogy az is, hogy a Soundon szintén Dimitri Vegas volt az egyik headliner a nagyszínpadon, és most a Campus Fesztiválon is így alakult. Sikerült azóta megbarátkoznia a zenéjével?

Én nem vagyok egy túlzottan house-os srác, de szerintem neki se sokat mondana, ha meghallaná, hogy Majka lép fel előtte megint, aki tavaly a Balaton Soundon. Ezért nem lehet haragudni egymásra.

Tegnap egyébként Azahriah is itt játszott, akivel a napokban volt egy nyilvános üzenetváltása a közösségi médiában. Túl van már az első sokkon? Mert nekem úgy tűnt, nagyon rosszulesett, amit önről mondott.

Tény, hogy nagyon rosszulesett, de az első sokkon már túltettem magam. Egyébként utána volt is egy üzenetváltásunk, hajnalban rám írt – nyilván nem fogom megosztani, miről beszéltünk privát üzenetben, de megkeresett, és annyit azért elmondhatok, hogy szerintem valami nagyon elment ennél a fiúnál, valamit nagyon rosszul gondol a világról. Ami az utóbbi időben történik körülötte, az meglehetősen érdekes.

Nem lehet, hogy a hirtelen jött siker?

Ebbe én nem megyek bele, fogalmam sincs, nem ismerem. De az, ahogy kezeli ezt az egészet, meg ahogy hozzááll egy olyan emberhez, aki a jobbját nyújtotta, szerintem egy tökéletes jellemrajz, és ezt most szimpátiától függetlenül mondom, leszámítva, hogy valakit szeretek vagy sem – szóval szerintem ott egy egészen más dolog van kialakulóban.

Akkor ez most egyfajta emberi csalódás?

Igen. Nekem az fura, hogy van valaki, aki elismerően nyilatkozik rólad, és függetlenül attól, hogy te szimpatizálsz vele vagy sem, belekevered egy olyan környezetbe és olyanokat mondasz róla, amiket ő rólam – nekem ez emberileg értelmezhetetlen. Zenei vagy szakmai csalódásról szó sincs, hiszen sosem volt köztünk ilyen kapcsolat, amiket csinálunk, azoknak semmi köze egymáshoz. Ő egy új vonalas fiatal előadó, én meg egy oldschoolabb csávó vagyok, aki egészen mást keres a dalokban, amiket közvetít a közönség felé. De ezzel nincs semmi baj, mert ahogy azt az ábra mutatja, működik.

Egyébként hogy kezeli az emberi csalódásokat? Ugye Curtisszel is volt egy békülésük az első szétválás után. Könnyen megbocsát? Egyáltalán: milyen gyorsan lehet elrúgni önnél a pöttyöst?

Nyilván az ember nem élheti le haragban az életét másokkal. Egy idő után rájössz, vannak, akik méltók arra, hogy tovább folytasd velük az emberi kapcsolatodat, legyen az onnantól kezdve akár felszínes, vagy megint egy mélyebb dolog. Előfordul, hogy valaki elront vagy rosszul közvetít valamit – ilyesmi megtörténik, hibázni sok mindenben lehet. De van olyan ember – és most nem akarok nagyképűnek tűnni –, akinek a jelenlétére nincs szükségem az életemben, sem arra, amilyen ember, sem ahogy kommunikál meg viselkedik velem és mással kapcsolatban.

Ezeket a szituációkat egyébként én nagyon nehezen élem meg, mert egy nagyon szentimentális és szenzitív csávó vagyok.

Az Atikában való csalódásom és a szétválásunk miatt nagyon sokáig szenvedtem, konkrét fizikai tünetekkel. Sokszor voltam szarul, és konkrétan szorongtam, mert a miénk egy nagy szerelem volt, és nagyon fájt, hogy tönkrement a kapcsolatunk. Ez a mostani eset Azival szintén egy nagy gyomorba rúgás, de nyilván túl tudtam tenni magam azon, hogy egy fiatal srác nem szível, ilyesmi megesik. A történtek egyetlen pozitívuma, hogy legalább tudom, hova tegyem őt ezek után.

Várna tőle valamit? Mondjuk egy bocsánatkérést.

Senkitől sem várok semmit, csak amit úgy gondol, hogy magától akar mondani.

Egyébként az, hogy ismert emberek üzengetnek egymásnak a közösségi médiában, manapság egyre általánosabb.

Számomra ez teljes talány. Pont nemrég láttam erre egy példát, egy pár üzengetett egymásnak, kommentben megosztva az életük részleteit egy olyan kép alatt, amit az egyikőjük kitett. Ki az a hülye, aki a csajával való veszekedést, vagy olyan részleteket közzétesz, amiket egyébként telefonon kellene elmondania a másiknak? Azért, hogy lássák az emberek? Ennek semmi értelme.

Én is azt gondolom, hogy ebben azért van egy határ. Mert ugye ön és más is ki szokta írni a véleményét a Facebookon, de...

...de ha Hajni megoszt egy képet, én nem kommentelek alá olyan dolgokat, amik csak kettőnkre tartoznak. Vajon ezeket kinek szánják? Miért van szükség erre? Ilyesmit SMS-ben küldök el, ha valakivel olyan a kapcsolatom, nem egy Facebook-poszt alatt közlöm, ahol van 7000 lájk és 300 hozzászólás. Persze a mostani fiataloknál nyilván máshogy működnek ezek a dolgok. Mi azt gondoljuk, hogy ez kicsit ilyen megalomán dolog, és nem tartjuk túl pozitívnak, ha abban a szerepben akar tetszelegni valaki, hogy nyilvánossá teszi, miket mond a csajának vagy a palijának. Tudomásul kell vennünk, hogy ők már máshogy élik az életüket – az, hogy van közösségi média, egy 18-22 éves gyereknek annyira természetes, mint nekünk, hogy labdával fociztunk gyerekkorunkban. Számukra ez egy teljesen általános felület,

a problémáikat meg a boldogságukat is ott osztják meg.

Bár akiről az előbb beszéltem, pont nem ennyi idős, a fiatal gyerekek viszont tényleg máshogy élik meg az életet. Én bízom benne, hogy ennek lesz azért majd egy kultúrája, és a végén ők is belátják, hogy van, ami nem oda tartozik. Talán fordul majd a dolog, és egy idő után megint csak olyasmik kerülnek ki ezekre a felületekre, amelyeknek a tartalma tényleg megosztható. Hogy ebbe mi tartozik bele? Nyilván most is van olyan, aki még azt is kiteszi, ha zuhanyozik vagy szexel. Ez emberfüggő, én nem ilyen vagyok.

Az internetes világgal valahogy a személyes kontaktusok is leépültek – én legalábbis ezt tapasztalom. Egyre inkább csak üzenetekben kommunikálnak az emberek.

Sőt! Ahogy az öregek mondják, régen, ha megbeszéltek egy találkozót, csak ritkán mondták le, mert ugye nem tudták elérni a másikat, és egy csomószor nem is volt bőr a pofájukon ehhez. Most viszont könnyedén meg lehet tenni, hiszen egy telefonhívással vagy egy SMS-sel elintézheti az ember. Persze nyilván ezen felül rengeteg előnye is van annak, hogy ezt meg lehet oldani, a személyes kapcsolatokra viszont abszolút hatással van. A fiamnak például már nem fontos, hogy tudjon egy telefonszámot, hiszen ha van internet, Viberen vagy WhatsAppon bárkit elérhet. Régen engem azért hívtak térképagyúnak, mert bármit, akár harminc telefonszámot is meg tudtam jegyezni, ha ugyanis probléma adódott, mindet fel kellett hívnom, a készülékem pedig nem volt annyira okos, hogy tárolja.

Térjünk vissza picit a szakmai dolgokra. A közeljövőben azért lesznek változások az életében, hiszen átigazolt az RTL-hez, ahol az X-Faktor egyik mentora lesz. Ez a műsor sok szempontból hasonló ahhoz, amit a TV2-nél csinált, hiszen a Sztárban Sztár leszek! is egy tehetségkutató. Mi az, ami mégis kihívást jelent az X-Faktorban a másik műsorhoz képest?

Hasonlóak, de valójában egészen más formátumokról van szó – más emberek készítik, mások a szempontok, más a végeredmény is szerintem, és bár valójában ugyanazt, mégis picit mást keresünk bennük. Ha őszinték akarunk lenni, az X-Faktor ráadásul egy olyan brand, amelyhez jó tartozni – bárhol jár az ember, mindenhol tudják, mit jelent, és mi a műsor célja. Nagyon sok tehetséget adott már a világnak, ami szintén egy csábító dolog. Ezenfelül régóta gondolkodtam már azon, hogy kellene valami újdonság az életemben. Tizenhat évig dolgoztam a TV2-nél, lett egy állandó, bevett ritmusa az életemnek, amit nevezhetünk akár elkényelmesedésnek is, egy kreatív embernek viszont szerintem kell, hogy új impulzusok érjék. Mivel feleséget és családot nem akarok cserélni, ezért munkahelyet kellett.

Kolosi Péter, az RTL Magyarország tartalomért felelős vezérigazgató-helyettese korábban azt mondta, más műsorokban is számítanak önre, amit a megfelelő időben biztosan kommunikálnak majd. De korábban azért volt egy kihívás Molnár Áron részéről a Sztárboxra. Nem gondolkodott el azon, hogy visszatérjen a ringbe? Annak idején Dopeman ellen elég jól szerepelt.

A Sztárbox nyolc hónapos felkészüléssel jár – egyáltalán nem gondoltam rá, bármennyi pénzt is kínálnának érte.

Pedig Czutor Zoltán is bevállalta, vele kiállhatna azért.

A Czutor Zolinak kell, neki nagy szüksége van rá. Nekem kevésbé.

Ettől függetlenül a televíziós újdonságok biztosan sok idejét elveszik majd. Mennyire szorulhat majd háttérbe emiatt a zene az év második felében?

Én most már úgy vagyok vele – egy picit talán megöregedve a műfajban –, hogy mindig azt csinálom, ami kényelmes. Egyáltalán nem vagyok dalkényszerben. Pápai Jocival egyébként hamarosan kiadunk egy új számot – már az utolsó fázisba értek a munkálatok, ha elkészül, egy videoklipet is forgatunk hozzá. Aztán megint lesz egy szünet – bár nekem most is van a kosaramban négy-öt olyan szerzemény, amit bármikor ki lehetne adni, de minek? Tele a naptár, nem sürget az idő, akár évekig is lehet rajtuk ülni. A Belehalok és a Füttyös című számokon például négy évet ültem annak idején – nem hajtott a tatár, és meg is lett az eredménye. Az új dalunk amúgy tényleg jó lesz, nagyon közel áll a szívünkhöz, és egyébként is már régen énekeltünk együtt Jocival. Hogy pontosan mikor jön ki, egyelőre nem tudom, előre tervezni valahogy sosem sikerült.

(Borítókép: Majoros Péter Majka. Varga-Mónus Anikó)