Nem feltétlen őrült, aki furán viselkedik, szimplán lehet, hogy magas az IQ-ja

A világ legnagyobb koponyái és agytrösztjei kapcsán nem egyszer hallható, hogy egytől egyig bogarasak, és temérdek olyan különös hétköznapi szokásuk van, amelyek miatt sokszor nehéz eldönteni, hogy szimplán őrültek, vagy sokkal inkább elképesztő zsenik. 

Jobb példát talán nem is lehetne találni Albert Einsteinnél vagy Charles Darwinnál, akik kifejezetten furcsa viselkedésükkel is kitűntek a hétköznapi emberek közül, elég csak az állandó éjszakázásaikra gondolni, vagy az állandó magány keresését kiemelni.

Bár ezeket a szokásokat sokan furcsának találták, számos tanulmány összefüggésbe hozta őket a magas intelligenciával. Ez azért van, mert a mindennapi szokásaink nagy hatással vannak az intelligenciánkra – sőt meg is változtathatják a gondolkodásmódunkat.

A pszichológusok ezt vizsgálva most hét olyan furcsa viselkedést is azonosítottak, amelyek szerintük a zsenialitás jelei lehetnek, ám ezeknél a határ tényleg meglehetősen vékony, és tényleg csak egy hajszál választja el attól az embert, hogy őrültnek vagy bogarasnak titulálják. De miről is van szó?

A magunkkal való beszélgetés és az éjszakázás is jel lehet

A metrón utazva, az utcán sétálva, de akár a munkánk közben is temérdek olyan emberbe futhatunk bele, akik magukkal beszélgetnek, miközben sétálnak vagy a feladatukat végzik, ez azonban nem kell hogy feltétlen azt is jelentse, hogy megbolondultak, őrültek, esetleg tudatmódosító szerek hatása alatt állnak. Hiszen ez akár azt is jelezheti, hogy intelligensebbek az átlagnál – még ha ez sokszor valóban furcsa is. 

Bár ez a viselkedés irracionálisnak tűnhet, egyre több bizonyíték utal arra, hogy komoly kognitív előnyökkel jár, mint például a jobb memória, a nagyobb önbizalom vagy az erősebb fókusz. Mindezt alátámasztja, hogy egy 2012-es tanulmányban például azok a résztvevők, akik beszéltek magukhoz, gyorsabban találták meg az adott feladatban megjelölt tárgyakat, mint azok, akik mindezt csendben tették. 

És hogy miért? Erre egy másik, 2017-ben brit kutatók által végzett kutatás adott választ, amelyben felfedezték, hogy az agyunk tulajdonképpen úgy működik, mint a majmoké, amikor abbahagyjuk az önmagunkkal való beszélgetést. A kísérlet során a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy hangosan ismételjék meg az értelmetlen hangokat, mint például a „bla-bla-bla”, miközben vizuális és hangos feladatokat hajtottak végre.

„Mivel nem tudunk egyszerre két dolgot mondani, ezeknek a hangoknak a motyogása miatt a résztvevők nem tudták megmondani maguknak, hogy mit tegyenek az egyes feladatokban. Ilyen körülmények között az emberek úgy viselkedtek, mint a majmok, és minden feladathoz külön-külön agyi vizuális és hangterületeket aktiváltak” – írta korábban Paloma Mari-Beffa, a Bangori Egyetem adjunktusa a The Conversationben. Tehát ha legközelebb azon kapják magukat, hogy magukban motyognak, ne legyenek zavarban, hiszen ez a furcsa szokás segít feldolgozni az informáiciókat, illetve fejben összeszedettnek maradni. 

Nem ez azonban az egyetlen különös szokás, amely a magasabb intelligenciaszintre utalhat. Habár mindannyian jól ismerjük a „ki korán kel, aranyat lel” közmondást, a kutatások szerint azok, akik éjszakázni szoktak, magasabb intelligenciával rendelkezhetnek.

Így még ha több egészségi kockázata is lehet annak, ha valaki nem alszik eleget, fejben a szokásostól eltérő alvási idő is segíthet jóval összeszedettebbnek maradni.

Álmodozni és kérdezni jó, de az introvertáltság és a könyvfalás is sokatmondó

Az álmodozás gyakran szétszórtságként van elkönyvelve, de valójában ez sokszor csupán azt jelzi, hogy valaki okos és kreatív. A kutatások szerint azok, akik gyakran álmodoznak, általában magasabb pontszámot érnek el az intellektuális és kreatív teszteken, mint azok, akikből ez hiányzik. 

A hatékonyabb agyú emberek túl sok agykapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy megakadályozzák elméjük elkalandozását

– vélekednek a tudósok, állításukat pedig az MRI-vizsgálatok is megerősítették.

Szintén sokszor szórakozottnak gondoljuk azokat az embereket, akik képesek a napjaikat rendetlenségben vagy totális felfordulásban élni – írja a Daily Mail. A rendetlen környezet sokakat zavar, de a magas intelligenciával rendelkező embereket a legtöbb esetben nem különösebben aggasztja – sőt talán még előnyben is részesítik azt, ha minden holmijuk szétdobálva hever. Egy kutatócsoport éppen ezért megpróbálta eldönteni, hogy ez miért van így. A vizsgálat résztvevőit egy rendetlen és egy rendezett irodahelyiségbe osztották szét, és arra kérték őket, hogy találjanak ki új felhasználási módokat a pingponglabdák számára. Bár mindkét csoport hasonló számú ötlettel állt elő, a kutatók azt találták, hogy a rendetlen szobában résztvevők kreatívabb és érdekesebb verziókat álmodtak meg. 

Ugyanis ha valaki állandóan kérdéseket teszel fel, az arra utalhat, hogy az elméje folyamatosan keresi a válaszokat, hogy új ismereteket szerezzen. Egyesek számára persze ez rendkívül bosszantónak tűnhet, de a magas IQ-val rendelkező embereknek ez a kielégíthetetlen kíváncsiság természetes. Ahogyan Albert Einstein is mondta egyszer: „Nincs különleges tehetségem. Csak szenvedélyesen kíváncsi vagyok.”

Sok zseniről ismert, hogy amikor valami jelentős dolog megalkotásán munkálkodott, elbújt dolgozni, hogy békében és csendben tudjon gondolkodni. Ez logikus is, hiszen nehéz összpontosítani, miközben a társas környezet állandó fecsegése és stimulálása veszi körül. Ráadásul a tanulmányok kimutatták, hogy az introvertáltak mélyebb kognitív feldolgozásban vesznek részt, mint az extrovertáltak, hajlamosak alaposabban és kritikusabban gondolkodni, ami szintén a magasabb IQ-val hozható összefüggésbe.

Az introvertáltak hajlamosak az olyan tevékenységeket is előnyben részesíteni, amelyek koncentrációt és tartós szellemi erőfeszítést igényelnek, mint például a sok könyv elolvasása és a kutatás, amelyek egyaránt elősegíthetik az intellektuális fejlődést.

Na, ki ismert magára? 

(Borítókép: Nem mindig rossz kilógni a sorból. Fotó: Jw Ltd / Getty Images Hungary)