Feltárultak a csokoládéipar piszkos titkai

Ha a világ legismertebb csokoládémárkáira gondolunk, akkor talán elsőre nem azok a cégek jutnak eszünkbe, amelyeknek főleg a tehetősebb réteg élvezheti az előnyeit. Viszonylag keveseknek ugorhat be például a Godiva nevezetű, belga székhelyű, nemzetközi csokoládégyártó vállalat, amit 2008-ban vásárolt fel a Yıldız Holding. A márkát még 1926-ban hozta létre a Draps család, amelyet Lady Godiva legendájáról neveztek el. Az asszony a 11. században élt, Mercia grófjának, Leofricnak volt a felesége. Egy 13. századig visszanyúló óangol história szerint a grófné egyszer meztelenül – a testét csak a hosszú haja takarta – lovagolt végig az utcán tiltakozásul, hogy elengedjék a férje által a bérlőire kirótt adót. A famíliának annyira megtetszett a több évszázadra visszatekintő történet, hogy szerették volna, ha a Godiva név egy márkán keresztül tovább él.

Végül Brüsszelben nyitották meg első üzletüket, majd 1958-ban jött a következő Párizsban. 1966-ra a cég termékei már eljutottak az Egyesült Államokba, ahol bevásárlóközpontokban értékesítették őket. Az első Godiva üzlet a New York-i Fifth Avenue-n nyílt meg 1972-ben. Ugyan a vállalkozás sikeres volt, Drapsék mégis úgy döntöttek, hogy eladják a Campbell Soup Companynak. 2007-re az éves bevételük elérte az 500 millió dollárt, majd a céget 2008-ban a török Yıldız Holding vásárolta fel 850 millió dollárért. Jelenleg több mint 600 üzlettel rendelkeznek világszerte, csak Kínában van 100 boltjuk. A cég 2016-ban ünnepelte fennállása 90. évfordulóját, ezen évtizedek alatt pedig sok mindent átéltek. Hogy milyen lehetett a Godiva abban az időszakban, amikor a világ éppencsak elkezdett ráérezni a luxuscsoki ízére, arról a vállalat korábbi amerikai igazgatója, Brad Yater számolt be, aki egy könyvet ad ki Chocolate Covered Money címmel, amely október 8-án jelenik meg angol nyelven.

Brad Yater a 80-as és a 90-es években igazgatóként egyengethette a Godiva üzleteit az amerikai régióban, ahol a márkát sikerült az ország legnépszerűbb prémiumcsokoládéjává alakítania. Tekintve, hogy luxustermékekről volt szó, az üzletekben főleg hírességek fordultak meg, akik megengedhették maguknak ezt a kiadást, ám a valóságban egy pennyt sem fizettek. 

A piszkos kis titok az volt, hogy mindannyian ingyen kapták a csokoládét. Soha nem kértünk semmit a hírességektől, mert az általuk biztosított reklám megfizethetetlen volt

– írja a könyvben Yater. 

Az igazgató elmondása szerint több ismert személlyel is találkozott a Godiva boltok valamelyikében, köztük II. János Pál pápával, akit a brüsszeli üzletükbe hívott meg, hogy ott végezze a karácsonyi bevásárlását – rábeszélve őt arra, hogy legyen a márka nagykövete. Mint hozzátette, ugyan szóltak neki, hogy az egyházi vezető melyik napon repül majd Rómából Brüsszelbe, végül meglepte őket és másik időpontot választott. Sőt, magával vitte két barátját, Elizabeth Taylort és Paula belga királynét is. Míg a San Franciscó-i üzletük valamelyikében Whoopi Goldberg keltett feltűnést, aki akkoriban éppen az Apácashow című filmet forgatta, így vásárolni is habitusban ment. Visszaemlékezése szerint a színésznőnek már vásárolhattak korábban a boltból, mivel jól ismerte a termékeket és voltak kedvencei. A látogatásának köszönhetően pedig másnap a csapból is a Godiva folyt San Franciscóban, még nagyobb forgalmat generálva nekik. 

Zárás után is bejárhatott

Ahogy Yater felidézte, a márka különösen közeli kapcsolatot ápolt Michael Jacksonnal, aki az egyetlen volt a világon, akinek az alkalmazottakon kívül bejárása volt egy Godiva üzletbe zárás után. Ez a kiváltság azért illethette meg őt, mivel az énekes a 90-es években el szerette volna vinni a gyerekeit, Parist és Prince-t az egyik Los Angeles-i bevásárlóközpontban lévő boltjukba, ám el kívánta kerülni azt az őrületet, ami azzal járt volna, ha nyitvatartási időben megy oda. Ehelyett akkor érkeztek, amikor már senki nem volt ott. Yater elmondása szerint ugyanis a bevásárlóközpont vasárnaponként 18 órakor bezárt, és este hét óráig mindenki elhagyta az épületet, még az ott dolgozó alkalmazottak is. 

Michaelt meghívták, hogy bármikor hozza ide a boltba a gyerekeit 19 óra után. Az egész üzletet bejárhatták, anélkül, hogy bárki is zavarta volna őket

– írta. 

Yater megjegyezte, végül meg is egyeztek egy időpontban, így a bevásárlóközpont biztonsági személyzete tudta, hogy egy VIP-vendég a garázs tetején fog parkolni, és a szolgálati folyosókon keresztül fog bemenni az épületbe munkaidő után. Záráskor az üzlet dolgozói felkapcsolták a villanyt és kikapcsolták a riasztót, mintha nem is zárnának be, majd hazamentek. Otthagytak nekik egy ötvenféle csokoládét tartalmazó dobozt, illetve egy papírt, amire az énekes felírhatta, mit fogyasztottak a gyerekek, hogy elküldhessék a kiadójának a számlát. A valóságban azonban ez csak egy kódnyelv volt, ami azt jelentette, hogy marketingköltségként számolták el a fogyasztásukat, azaz soha nem fizettették ki az összegeket sem Michael Jackson, sem más híresség kiadójával. Ahogy Yater a könyvben megjegyzi, az énekes végül csak tíz cukorkát és három csokoládéval bevont epret írt fel a papírra, és otthagyott egy kötegnyi százdollárost a pulton köszönetképp. A látogatást egyébként a volt felesége, Debbie Rowe szervezte meg, aki a nagylelkűségére így reagált:

Ez teljesen rá vall. Nincs fogalma a pénzről. Valószínűleg azt hiszi, ennyibe kerül néhány csokoládé.

A titkos rejtekhely

Brad Yater a kötetben úgy fogalmaz, a Godivánál töltött 13 éve után pletykák kezdtek el keringeni arról, hogy eladják a céget, ezért úgy döntött, újabb lehetőségek után néz. Ekkor került képbe a görög Leonidas csokoládémárka, amellyel leegyeztettek egy találkozót, aminek menete kissé meglepte őt. Az interjú kezdetén el kellett mondania egy jelszót, amely a következő volt: „öt, négy, három, kettő, egy, a hideg szél fúj a havas repülő felett, egy, kettő, három, négy, öt”. Ezt követően bejutott egy üres Leonidas üzletbe, ahol egy kombinációt kellett megadnia úgy, hogy a csokoládéstálcákat kellett forgatnia, mintha épp egy kerékpárzárat szeretne feloldani. Csak ezután jutott be egy rejtélyes átjáróba, ahonnan egy ujjlenyomat-olvasóval ellátott liftbe beszállva érkezett meg egy eldugott partszakaszhoz, ahol egy kisebb hajó várta, hogy egy Monte-Carlo mellett horgonyzó jachthoz vigye. 

Yater kifejtette, bár úgy érezte, mintha kilépett volna a való világból, biztonsági okokból kifolyólag szükség lehetett erre a protokollra. Elmondása szerint amíg nem kezdett el dolgozni a görögöknél, valójában nem is tudta, mennyi pénz létezik a világon. Elmesélték neki például, hogy egyszer kibéreltek egy Concorde-ot, hogy a New York-i Bloomingdale's-ben vásárolhassanak be karácsonyra. A sikeres interjút követően Yatert egy sofőr vitte vissza a vasútállomásra. Elhaladtak azon Leonidas üzlet mellett is, ahova korábban belépett a találkozó miatt, ám addigra már teljesen eltűnt a csokibolt kirakata. Végül megkapta az állást, és kilenc éven át lehetett a cég amerikai üzleteinek a vezérigazgatója. 

(Borítókép: Budrul Chukrut / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)