Sváby András: Nem vagyok egy kiteregetős típus

Sváby András neve joggal említhető a televíziózás nagyjai között, aki riporterként, műsorvezetőként állandó szereplőjévé vált a hazai médiának. Hét éve láthatjuk őt az ATV képernyőjén, a Heti Napló Sváby Andrással című műsorban, ám tavaly az RTL képernyőjén is feltűnt Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorban, amelyben új oldalát mutathatta meg. Azon szereplők közé tartozott, aki komolyan vette a játékkal együtt járó nyomozást, és ehhez stratégiát is társított, ám ennek ellenére az elsők között esett ki. Ő volt ráadásul az egyetlen, akit a műsor második évadára is visszahívtak, mint a 22. titkos játékost, akinek a kilétére csak az első adásból derült fény.

A műsorvezető-riporter számára viszont Az Árulók mellett más izgalmakat is tartogat az őszi szezon, mivel október 7-én 19 órakor új műsora indul a VIASAT3 csatornán Útközben elmeséled – Csavargások Svábyval címmel. A road movie elemekkel tűzdelt talkshow lényege, hogy Sváby egy-egy kiválasztott hírességgel ül lakóautóba, majd két napon át együtt szelik az utakat úgy, hogy közben telefont sem használhatnak. Az első napon olyan helyekre látogatnak, amelyek nagyon fontosak az adott vendég életében – például egy szülői ház vagy iskola –, másnap pedig, a sátorban és lakóautóban töltött este után egy meglepetésprogram jön, ami kimozdítja a szereplőt a komfortzónájából. A 8 hét alatt Alföldi Róbert, Geszti Péter, Falusi Mariann, Kajdi Csaba Cyla, Lakatos László, Rubint Réka, Szabó Győző és Szilágyi Liliána fordulnak meg a lakóautóban. Ám arról, hogy mi teszi különlegessé ezt a produkciót, Sváby Andrást kérdeztük, aki a vele készített interjúnk során arról beszélt:

• összeegyeztethető volt-e az ATV-s munkájával a VIASAT3-on való szereplése,
• miért volt rossz ötlet, hogy Kajdi Csaba magával vitte a kutyáját a forgatásra,
• nehezen nyílik-e meg, ha a magánéletéről van szó,
• hogyan élte meg Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorban való szereplést,
• gondolkodott-e abban, hogy áttérjen az online felületekre. 

Sok műsorban láthattuk már a pályafutása során, így adja magát a kérdés, hogy mi az, ami eddig kimaradt a palettáról, de szívesen foglalkozna vele?

Nem igazán van ilyen, de inkább azt mondom, hogyha van, úgyis megtalálom. Ha ezt két hónappal ezelőtt kérdezi, akkor is ugyanezt mondtam volna, és be is jött az életembe egy új, különleges formátum, amiből Magyarországon nincs még egy. Nagyon nehéz lesz lemásolni – nem állítom, hogy miattam –, mivel annyiféle műsornak az ötvözete. 

Az Útközben elmeséled című műsorról van szó. Mennyire volt  összeegyeztethető ez a szereplése az ATV-s munkájával?

Nagy gesztus volt az ATV részéről, hogy kiengedtek erre a produkcióra, nagyra értékelem, mivel szerettem volna megcsinálni ezt a műsort. Egy korábbi interjúban elmondtam, mennyire jól érzem magam bőrömben, és hogy annyira jó a csatornával a kapcsolatom, hogy nem tudom elképzelni, hogy valami mást csináljak, de akkor még nem tudtam erről a műsorról. Ehhez képest rá két hétre felhívtak az UFA Magyarországtól, aztán a VIASAT 3-tól, hogy van-e kedvem hozzá. Elkezdtek mesélni magáról a koncepcióról, lakóautó, A kategóriás celebek, táborozás, egymásnak főzés – és nagyon megtetszett. Bár nem tudtam, hogy fogom beleilleszteni az időmbe, de végül sikerült. Magyarul továbbra is az ATV munkatársa maradok, csak erre a műsorra engedtek el. Az volt az egyetlen kitételem, hogy ne menjen az én műsorommal egy idősávban.

Miben más ez a produkció más beszélgetős műsorokhoz képest?

Ez nem egy szokásos autóban ülős, kérdezgetős műsor, olyan már van, és nem is egy összeköltözős, mivel olyat is csinálnak mások, hanem sok mindennek a keveréke, ettől nagyon izgalmas. Aktivitásokat szervezünk a vendégeknek, együtt vezetünk időnként nagyon hosszú távokon, utána együtt főzőcskézünk, este rakunk tábortüzet, megiszunk két pohár bort – már akivel –, és olyan dolgokról beszélgetünk, amik az interjúalany életének a szakaszairól szólnak, amelyek miatt olyanná vált, amilyenné. Nem egy klasszikus interjús szituáció, bár továbbra is a kérdező vagyok ebben a szerepben, de inkább átmenetet képezek a riporter és a motivátor között. Ugyan nem vagyok lélekbúvár, mégis sokszor azzá kellett válnom.

Aki úgy jött oda, hogy el akart valamit kendőzni az életéből, vagy netán nem akart igazat mondani – nem volt ilyen, hozzáteszem –, ott helyben nem tudta volna ezt elfedni. Ez egy nagyon mély műsor, amiben semmi megjátszás nincs. Még soha életemben nem csináltam ennyire mély műsort, pedig már voltam néhányban, és mindig nagyon kritikus vagyok magammal szemben. De ez nemcsak annak köszönhető, hogy speciális helyzeteket teremtettünk, és nem feltétlen nekem, Karcsikának (Sváby András kutyája – a szerk.) vagy a vendégeknek, hanem annak, hogy két ember együtt volt két napon át. Eleve már az különleges helyzet, hogy elvették a telefonunkat, amit aztán betettünk egy széfbe. Az volt a lényeg, hogy egymásra tudjunk figyelni, és ne foglalkozzunk az otthoni gondokkal, a munkahelyi problémákkal, az egzisztenciális félelmekkel.

A szereplők között Alföldi Róbert, Geszti Péter, Falusi Mariann, Kajdi Csaba Cyla, Lakatos László, Rubint Réka, Szabó Győző és Szilágyi Liliána lesznek. Volt velük a műsor előtt bármilyen kapcsolata?

Volt köztük olyan, akivel még soha nem találkoztam, csak ugyanúgy újságcikkekből, podcastokból, interjúkból meg tévés fellépésekből ismertem, mint bárki más. Ilyen volt például Szilágyi Liliána, Kajdi Csabával pedig korábban csak egy színházi előadáson mutatkoztunk be egymásnak, mivel mögöttem ült. Akadnak olyanok is, akikkel már többször találkoztam, de sosem beszélgettem hosszan velük, például Rubint Rékával sem. Pedig már ő is vagy egy évtizede van ebben a bizniszben, így a férjével együtt ismertem őket korábbról. Alföldi Róberttel pedig voltam is egy társaságban, de olyan szituációban még egyszer sem, hogy együtt töltöttünk el két napot. A harmadik kategóriába pedig azok tartoznak, akikkel tényleg jóban vagyok, mert a műsor szempontjából az is érdekes. Szabó Győző a barátom, szervezünk együtt időnként programokat, nagyon egy húron pendülünk, de attól függetlenül, hogy ismerem őt, egy teljesen új oldalát tudta megmutatni. Életem egyik legkülönlegesebb beszélgetése volt, egyébként ő lesz az első adás szereplője. 

Pedig az Szabó Győző és Szilágyi Liliána esetében is elmondható, hogy a múltjuk igen nagy részével már tisztában vagyunk.

Nem érdekelt, hogy Szabó Győzőnek milyen volt a drogos múltja. Mindenki tudja már ezer éve, film és könyv készült belőle, meg vagy 4500 újságcikk, podcast és minden más. Engem mindig az érdekelt, hogy mi volt előtte. Mi váltotta ki azt, hogy olyan lett, amilyen? Mi váltotta ki azt, hogy voltak az életében olyan szakaszok, amikről elkészültek ezek a könyvek? Elképesztő dolgokra jöttem rá. A Szabó Győzőről szóló részen például nagyon sokan fognak sírni. Én is küzdöttem a sírással, pedig a riporteri szerepben ezt mindig meg tudom állni. Nem vagyok én sem kőből, de egy riporternek nem az a dolga, hogy a riportalany előtt elsírja magát, viszont sokszor nehéz volt megállnom.

Részt vett a vendégek kiválasztásában?

Nem, a vendégeket nem én választottam ki. Őszintén szólva nem mindenkinek örültem először, amikor megláttam a listát, mert azt gondoltam, hogy lesz, aki nehezen fog megnyílni közülük, vagy sosem találkoztam még vele, vagy épp nem biztos, hogy annyira érdekel, amiről eddig kommunikált. Ehhez képest én lepődtem meg a legjobban, hogy tökéletes lett a vendégválasztás, mindenkit nagyon megszerettem, köztük Szilágyi Liliánát, aki egy vagány hippi csaj. Olyan orbitális, fájóan nagy korkülönbség van köztünk, hogy a lányom lehetne – az apja, aki abuzálta őt, szinte napra pontosan annyi idős, mint én, egy-két hónap közöttünk a különbség –, és mégis annyira jól éreztem vele magam. Voltunk horgászni, gitározott nekem nagyon szép dalokat, voltak mély beszélgetéseink, és még úsztunk is egyet. 

Milyen tapasztalatokkal tért haza, illetve a vendégei hogyan élték meg a kétnapos összezárást? 

Nagyon jó stábbal dolgozom együtt a csatorna, a VIASAT3 és az Ufa Produkció Kft. részéről is, élveztem a munkát. Nincsen benne gyenge pont, mivel a főszerkesztőtől a technikusig mindenki topon van. Ezek nagyon inspiráló dolgok egy műsorkészítőnek. Szerintem nagyon emberi műsor lett, és az különösen fontos, hogy az összes vendégem úgy hagyta el a lakóautót, hogy maradna még egy napig, mert annyira jól érezte magát. Alföldi Robival azóta azt tervezzük, hogy mikor megyünk el hozzá a párommal vacsorázni, mert már ő is akar nekem főzni, miután megmutattam neki, én hogy tudok. Azokkal pedig, akikkel eddig semmilyen viszonyom nem volt, egy különleges kapcsolat alakult ki közöttünk. Karcsika is állandó szereplője a műsornak, nagyon fontos cinkostársam, mert ő is meg tudja nyitni az embereket, akkora szeretetgombóc. Hál' istennek az összes vendégem nagy kutyabarát.

Nem voltak abból problémák, hogy más is hozta a kutyáját? 

De, voltak. Kajdi Csaba hozta a kutyáját, és tanultunk belőle, attól kezdve mindenkit lebeszéltünk róla. Ennek az az oka, hogy Karcsika rendkívül fegyelmezett, és van egy különleges képessége, tudja, hogy a forgatás egy más élethelyzet. Viszont Griselda, Kajdi Csaba kutyája tüzelés után volt, ez egy kicsit megzavarta Karcsika higgadtságát, ami nehéz volt nekem is, mivel állandóan azt figyeltem, mi történik. 

Bár a műsorban a vendégei életének fontos momentumai vannak előtérbe helyezve, de ha a saját magánéletéről van szó, nehezebben nyílik meg?

Nem vagyok egy kiteregetős típus, és nagyon precízen megválogatom, hogy a magánéletemmel kapcsolatban mik azok az információk, amik kikerülhetnek. Nem rejtegetem a páromat vagy a gyerekeimet, időnként kiteszek velük kapcsolatos posztokat ide-oda-amoda, de nem vagyok egy nagy közösségimédia-guru. Ezt szükséges rossznak tartom az életemben, viszont az Útközben elmeséled azért is érdekes, mert nem várhatom el senkitől, hogy a magánéletéről érdekes dolgokat meséljen el anélkül, hogy én ne beszélnék a sajátomról őszintén. Én is kiadok magamból olyan dolgokat, amiket különben senki nem tudna belőlem kihúzni, mert egyszerűen nem akarok ezekről beszélni. Mindenkinek vannak az életében nehézségei. Én elrejtem a magánéleti, az átmeneti és tartós gondjaimat vagy a félelmeimet, de ebben a műsorban kénytelen vagyok időnként magamról is beszélni, mert akkor tud megnyílni valaki, hogyha azt érzi, hogy ő is abban a cipőben jár, mint én. 

Korábban utalt Geszti Péter Adom a napom című műsorához készült interjúra, amiben élete több olyan szakaszáról is beszámolt, amelyekről korábban nem. Például a TV2-től való kirúgásáról és az édesapjához fűződő emlékeiről. Már kikívánkoztak ezek a történetek?

Geszti Pétert évtizedek óta ismerem, mondhatom azt, hogy barátok vagyunk. Ott volt az 50. születésnapomon, szoros a kapcsolat, így más, ha valaki egy ilyen kapcsolati pozícióból kérdez. Mi már tulajdonképpen szempillantásokból értjük egymást, és egy ilyen szituációban az ember is őszintébbé válik, de egyáltalán nem tartom titoknak, amiről ott beszéltem. Nem olyan régen haltak meg a szüleim, egymás után, egy év leforgása alatt. Nagyon váratlanul ért, hogy árva lettem, és tudom, hogy ez az életnek a rendje, de nagyon nehezen dolgozom föl. Vannak még egyéb dolgok az életemben, amiket ki lehet belőlem húzni. Nem könnyű, de ki lehet, merthogy ezekkel a gondolatokkal kelek és fekszem.

Nemrég egy sajtóeseményen úgy fogalmazott, nagyon nehezen tud titkot tartani. Talán ez vezetett ahhoz is, hogy Az Árulók című műsorból az elsők között távozott, viszont kapott még egy esélyt a műsor második évadában? 

Igen, én vagyok az egyetlen, akit visszahívtak az első évadból. Baromira élveztem azokat a napokat, amíg benne szerepeltem. Szerintem az én személyiségemnek jobb is így, hogy a végén nem összeomolva küzdöttem pár millióért. Talán majd jövök a harmadik évadba is, de viccet félretéve, tényleg élveztem, nagyon jó véleménnyel vagyok arról a műsorról.

Ezzel sok néző van ugyanígy, mivel annak ellenére, hogy egy tévéműsor már ritkán tudja őket odatapasztani a képernyőre, az Árulóknak ez már az első évaddal sikerült, amihez nyilván a szereplők is hozzátettek.

Pontosan. Törőcsik Danit imádtam benne, illetve elképesztően nagyot nőtt a szememben Nádai Anikó, ő is nagyon jó volt. Senki nem gondolta, hogy gyilkos lenne, jól csinálta.

Az első évadban mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Igazából semmi, mivel mindig mindenhol magamat adom.

A pályafutása már több mint harminc évre tekint vissza. Megfordult a Magyar Rádiónál, a Magyar Televíziónál, a TV2-nél, jelenleg pedig az ATV-n van saját műsora. Hogyan képzeli el a következő tíz évét, lehet egyáltalán ennyire előre tervezni?

Nem tudok ennyire előre tervezni, viszont azt szeretném, hogy mire elfáradok, legyen majd B tervem, de ez még nagyon távol van. Amit most csinálok, azt szívesen csinálom majd tíz év múlva is, és nem érzem azt egy százaléknyira sem, hogy kezdek belefásulni. Abban a pillanatban, hogy ezt megérzem, váltásra leszek kényszerítve, de ez jelenleg egyáltalán nincs így. Nagyon szeretem a Heti Naplót, az ottani munkatársaimat, és örültem, hogy most egy ilyen műsort csinálhattam, mert ez is egy váltás volt. Mint amikor elmegyünk nyaralni, és egy kicsit átállítódik az agyunk. 

Abban nem gondolkodott, hogy áttérjen az online felületekre, ahogy például Friderikusz Sándor is tette?

Sok mindenen gondolkodom, és jár az agyam gyakorlatilag folyamatosan, kinőttük már ezt a napi 24 órát. Az autóban nem hallgatok zenét vagy rádiót sem emiatt. Úgy zakatol az agyam, hogy még éjszaka is felébredek arra, hogy álmomban gondolkodom. Tudom, hogy többet kéne az online jelenléttel foglalkozni, de egy kicsit púp a hátamon ez a sok felület. A TikTokba egyszer beleszagoltam, kitettem néhány tartalmat, és így lett 74 ezer követőm, de már megint hónapok óta nem raktam ki semmit, mert egyszerűen nincs időm foglalkozni vele. De ha lesz, akkor majd odafigyelek.

Folyamatosan nyomon követi, hogyan teljesít a műsora? Mennyire tartja magát a számok ördögének? 

Betegesen. Mindig azt szoktam mondani, hogy nagyon kell a motiváltságomhoz, hogy azonnali visszajelzést kapjak arról, amit csinálok. Például ezért szeretek főzni.

(Borítókép: Sváby András. Fotó: Kaszás Tamás / Index)