Nem várt helyen találtuk meg a dubajozás legjobb alternatíváját

A hajnalok hajnalán munkába indulók legalább egyszer már biztosan bosszankodtak az egyre inkább fagyponthoz közelítő hőmérsékletre, ami miatt visszasírjuk a nyáron sokszor elviselhetetlennek tűnő hőséget, és bánjuk, hogy annyira vártuk a végét. Ugyan az évszakok változásán a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudunk változtatni, azonban szerencsénkre ma már az őszből és a télből szinte a világ bármely tájára eljuthatunk, hogy újra a forró nyárban találjuk magunkat. 

Ehhez már nem is kell komoly összegeket áldoznunk a repülőjegyre, egyre több egzotikus helyre juthatunk el kereskedelmi repülőgéppel vagy charterjárattal. Persze a kérdés ilyenkor mindig az, hogy a magyar turisták által is már évek óta jól ismert és látogatott, igen népszerű Dubaj–Hurghada–Las Palmas szentháromság mellett vajon van-e olyan opció, amely mind az igényeknek, mind pedig a pénztárcánknak megfelel…

A választ természetesen nem lehet általánosítani, hiszen valakinek a Wizzair és a Ryanair jegyeinek kifizetése is problémát jelentene, míg másoknak egy hét szállás kicsengetéséhez is több hónapot kell dolgoznia, a télen is előszeretettel nyaralók számára viszont a legnagyobb fejtörést leginkább a luxusszállodák közötti választás okozza. Na meg persze az, hogy vajon sokadjára is a dubaji luxust és a szinte évről évre változó városképet vegyék szemügyre, vagy ebből a közegből kiszakadva inkább egy új, ugyanazt megadó, ám jóval sokszínűbb úti célt válasszanak…

Tavaly a választ szintén erre kutatva Ománban jártunk, ami az elmúlt években ugyancsak rohamos fejlődésen esett át, a térség felfedezését folytatva azonban hamar rájöttünk, hogy az arab félszigeten egy másik országban sem panaszkodnak arra, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb. Az Egyesült Arab Emírségek ugyanis továbbra is az egyik legnépszerűbb úti cél az Öböl-országok körében – legfőképp a közbeszédben, és ebben a cikkben is már-már indokolatlanul sokat emlegetett Dubaj miatt. De vajon tényleg csak néhány felhőkarcoló és a mesterséges sziget miatt lenne érdemes meglátogatni az országot? 

„Aligha!” – vágtam rá a kérdésre azonnal, amikor szóba került, hogy a Rász el-Haima Turisztikai Hivatal sajtóutat tervez az Egyesült Arab Emírségek egyik méltatlanul kevésszer emlegetett emírségébe – ki nem találnák hova –, Rász el-Haimába. 

Persze ne rohanjunk ennyire előre, hiszen annak ellenére, hogy Budapestről már alig hat órányi repülést követően (a Wizzair, az Emirates és a Flydubai is indít közvetlen járatokat) az arab világban találhatjuk magunkat, a távolság, a kulturális különbségek, és a térségre vonatkozólag mai napig fennálló előítéletek miatt rendkívül keveset tudunk csak az emírségekről. De az olaj mellett vajon mi van még az általunk csak részben ismert felszín alatt? 

A hagyomány és a luxus találkozása, vendégmunkások és csorbult szabadságjogok

Az Egyesült Arab Emírségek (vagy ahogy régebben magyarul elhíresült, az Egyesült Arab Emirátusok) az arab öböl egyik legkülönlegesebb országa, amely hét emírség (Abu Dzabi, Dubaj, Ajman, Fudzsejra, Rász el-Haima, Sardzsa és Umm al Quwain) egyesülésével jött létre néhány évtizeddel ezelőtt, pontosabban 1971-ben.

A Közel-Keleten található monarchia fővárosa a Formula–1-rajongók és az utazók körében is jól ismert Abu-Dzabi, amely egyben a hét emírség egyike. Az emírségeket nem meglepő módon az emírek irányítják, akik közül választással kerül a szövetségi állam élére az államfő és a miniszterelnök is. Az emirátusok kőolaj- és földgázkészlete az egyik legnagyobb a világon, amelynek köszönhetően a helyiek többsége meglehetősen jómódú. 

A szélsőséges iszlamista csoportok miatt az európai ember számára az arab országokban a legnagyobb félelmet általában a vallás jelenti. Természetesen itt is az iszlám a hivatalos, ám a szigorú szabályok ellenére a közösség elfogadó más vallási felekezetekkel szemben. A hivatalos nyelv az arab, ám az angolt is széles körben beszélik az országban, köszönhetően a nagyszámú vendégmunkásnak és a korábbi brit fennhatóságnak. Más lehetőségük nincs is igazán, hiszen a lakosság többségét ők alkotják – Katar mellett itt az egyik legmagasabb a bevándorló munkavállalók aránya. Mivel a vendégmunkások túlnyomórészt férfiak, itt az egyik legmagasabb a férfiak aránya a teljes népességen belül.

Persze a jólét ellenére és a turistákkal kifejezetten kedves és elfogadó helyiek számára itt sem mindig fenékig tejfel az élet: ezt igazolja az is, hogy a Freedom House 2022-es jelentése az országot a „nem szabad” kategóriába sorolta. Ennek jogossága nehezen megkérdőjelezhető, ugyanis minden végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltatási hatalom a hét emír kezében van, a hatalom megtartása érdekében pedig a polgári szabadságjogok jelentős korlátozások alá esnek. Agresszívan lépnek fel az ellenzéki aktivistákkal szemben, a politikai pártok be vannak tiltva, a törvény pedig szabályozza a médiát és tiltja a kormány bírálatát, emellett az országban továbbra is bevett büntetési forma a halálbüntetés. 

A Human Rights Watch alapján a nők az enyhülés és a nyugati világ beférkőzése ellenére továbbra is komoly diszkriminációval szembesülnek: jogaik a férfiakéhoz képest korlátozottak a házasság, a válás, az öröklés és a gyermekelhelyezés terén. A büntető törvénykönyv feljogosítja a férfiakat, hogy feleségüket és gyermekeiket „fegyelmezzék”, beleértve a fizikai erőszakot is.

Természetesen az ilyen problémák hallatán nem kell homokba dugni a fejünket, azonban turistaként mindezekből mit sem tapasztal az ember, pláne ha olyan helyen tartózkodik, ami alapvetően a turizmusra épül – így a Közel-Keleten is nyugatias világ tárul a szeme elé. A szállodák területén mind az alkoholfogyasztás, mind pedig a dohányzás megengedett, ráadásul a helyiek a rövidnadrágban sétáló férfiak és a számukra meglehetősen lengének tartott női nyári ruhák láttán sem kezdenek azonnal szitkozódásba. 

Rász el-Haimában épül a valódi maxi-Dubaj

A maxi-Dubaj hallatán Magyarországon legtöbbünknek kétségkívül a rákosrendezői beruházás jut eszébe, de az emírségekben valóban a világszerte népszerű városhoz hasonló építkezésekbe fogtak például Rash Al Khaimah (magyarosan Rász el-Haima) emírségben, amely utazásunk célállomása volt. A méltatlanul kevésszer emlegetett régióban így a saját szemünkkel is meggyőződhettünk ezekről a beruházásokról. 

A tengerparttal és az ország legmagasabb hegységével, a Hajarral tarkított sokszínű vidék az emírségek egyik legjobb természeti adottságaival rendelkező területe, amely az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen esett át. Ezzel nem titkolt céljuk a helyi turizmus fellendítése és egy Dubaj-alternatíva kiépítése volt, ami részben már meg is valósult. 

A körülbelül 400 ezer lakosú emírség központjában, az azonos nevű városban a legtöbb nyugaton is ismert luxusszálloda megvetette már a lábát, a The Ritz-Carlton, az Intercontinental, az Anantara, a Hilton, a Waldorf Astoria és a Sofitel is üzemeltet luxushotelt Rász el-Haimában – utóbbiban mi magunk is betekintést nyerhettünk a helyiek filozófiájába. Az elképesztő látványvilágú, tengerparti medencével, spával, edzőteremmel, és egy, az ott-tartózkodásunk alatt nyitott francia étteremmel is büszkélkedő Sofitel vendégszeretete az itthon jól ismert, műkörmével a telefonján kopogtató, és abból csak nagy erőfeszítés után felnéző sztereotípiába illő recepciós hölgyek képét azonnal elfelejtette velünk, az ember – komoly összegért cserébe – ott valóban csak a családjára és a pihenésre tud koncentrálni.

Ezt jól mutatja, hogy a marketing- és salesosztály vezetőit követően még a hotel vezérigazgatója, Karim Abdelhamid is leült velünk egy ebéd erejéig beszélgetni, aki többek között azt is elárulta, hogy hiába tehetősek a vendégeik, a szállodának komoly kiesést okoz, hogy a szobákban elhelyezett méregdrága tusfürdőt és testápolót távozásukkor még ők is magukkal viszik, a logóval ellátott papucsokkal és köpenyekkel együtt…

A beruházásokra visszatérve: amikor érkezésünk után a tengerparton ácsorogtunk, rögtön feltűnt, hogy az Al Hamra városrészben található hotellel szemben egy új, mesterséges sziget kezd el kinőni a földből, ahol egy már most több tíz emelet magas épületváz áll. Mint megtudtuk, ezúttal nem egy újabb robusztus luxushotelt terveztek oda, hanem egy kaszinót, ami azért nagy szám, mert ez lesz az ország első játékbarlangja, ráadásul a régió és a világ egyik legnagyobbja is egyben. A kétezres évek falusi kocsmáit a szemünk elé vetítő játékbarlang kifejezés persze így azonnal okafogyottá válik, annak tudatában pláne, hogy a beruházást 14 milliárd dirhamból valósítják meg, ami forintban közel százszor ekkora összeget jelent…

A Rász el-Haimában épülő luxusingatlan 18 500 négyzetméteres játékteret biztosít majd az ide érkezőknek, az épület pedig a játéktermek mellett szállodáknak és éttermeknek ad otthont. Ott-tartózkodásunkkor úgy tűnt, hogy a beruházás – mérete ellenére – időben megvalósulhat, ugyanis amint a nap nyugovóra tért, a Wynn Al Marjan szigetet hatalmas reflektorok százaival világították meg, és egészen reggelig hallható volt a munkagépek zaja. Persze a 35 fokos hőségben és az október elején még kifejezetten égető napon nem is lenne túl emberséges az építkezést lebonyolítatni a főként afrikai, pakisztáni, bangladeshi és filippínó vendégmunkásokkal…

A világ leghosszabb kötélpályája után már kisrepülőt vezetni is gyerekjáték

Az emírségben azonban korántsem csupán a mesterséges környezet és a luxus ural mindent. Kevesen tudják, de temérdek aktív tevékenység áll az ide látogatók rendelkezésére, akik a békés sivatagi tevegeléstől kezdve egészen az extrém kikapcsolódásig bármit kipróbálhatnak. Mivel egy télből nyárba vágyó ember számára vélhetően a prioritások közé tartozik a fürdőzés, így Rász el-Haimában sem fog csalódni,

A víz hőmérséklete október elején még jóval 30 fok feletti, így egy forró délutánon még csak enyhébb lehűlést sem nyújt a tenger, amely a mesterségesen kiépített partok miatt élővilág tekintetében egyelőre meglehetősen silány – mi is csupán egy oda tévedő kis medúzával futottunk össze, ami aztán békésen hamar tovább is állt. A biztonságunkra a kijelölt strandokon napfelkeltétől napnyugtáig vízimentők ügyeltek, akik a különböző fokozatokat jelző zászlók állandó cserélgetése mellett előszeretettel fújtak a sípjukba, ha valaki csak fél méterrel is túlsodródott a kijelölt részen. 

Az emírség persze pont amiatt igazán izgalmas, hogy nem csupán ennyit kapunk a pénzünkért, egy rövidebb autóútnyira már az 1934 méter magas Jebel Jais lábánál találhatjuk magunkat, aminek sziklaszirtjei kopárságuk ellenére is üde színfoltot jelentenek a sík, sivatagos vidéken. Tényleg valódi hegyekről beszélhetünk, amit az is jól mutat, hogy a hegy lábánál található Bear Grylls túlélőtábora, amelynek programjai rendkívül népszerűnek számítanak. Ez azonban még csak a kezdet, a kanyargós völgyekből felfelé haladva a szemfülesek hamar kiszúrhatnak két drótkötelet, amelyek végeláthatatlanul húzódnak át a völgy felett. Mint megtudtuk, ez pontosan az, amire számítottunk, itt található a világ leghosszabb (2,8 kilométeres), 1500 méter magasban kifeszített kötélpályája, amelyen – utólag nagy szájjal mondva – hiba lenne nem lecsúszni. Még akkor is, ha első ránézésre az alattunk tátongó mélység valóban ijesztő lehet a nem kifejezetten adrenalinfüggők számára…

Szó szerint fejest ugorhattunk az élménybe, ugyanis a Jebel Jais kötélpályájának regisztrációs pultjától feleszmélni sem tudtunk, és már teljes felszerelésben, fejkamerával ellátva, fejjel előre, hasalva vártunk arra, hogy a két jó szót nem megspóroló munkások belökjenek a völgybe. Vagyis pontosabban a fölé. A szélviszonyoktól függően 3-4 percig tartó siklás minden szépítés nélkül örökre maradandó élményt nyújt. Az alattunk csak apró hangyáknak tűnő autók és emberek eltörpülnek a hatalmas hegyek között, az adrenalinlöket miatt az elsőre hosszúnak tűnő út pedig érzésre pillanatok alatt véget is ér. Persze nem örökre, ugyanis az árban a fejkamera által rögzített videó egy jó merevlemeznek vagy felhőszolgáltatásnak köszönhetően még évtizedekig biztosan fennmarad, így üres kézzel már semmiképp sem térünk haza innen.

Azonban a kevésbé bevállalósoknak sem kell azzal beérniük, hogy az 1484 méter magasan található 1484 By Puro névre keresztelt étteremben múlassák az időt, mert bobozásra is van lehetőség a hegyen, ami ugyan egy-két szakaszon sokkal inkább egy komolyabb hullámvasútra hasonlít, de kérdésünkre a személyzet is megerősítette, a pálya fékezés nélkül is biztonságosan végigvihető – ezt pedig immáron én magam is alátámaszthatom. 

A magasság szerelmeseinek egyébként nem feltétlenül kell felmenniük a hegyekbe azért, hogy némi izgalomhoz juthassanak, Rász el-Haimában ugyanis a kisrepülők iránt is nagy a rajongás. Az Al Jazeera Aviation Clubban 20 perc erejéig mi is felszállhattunk a város fölé, sőt az utunk felére a pilóta még a kormányt is átengedte, az irányítást pedig az újabb élménytől részegülve a leszálláshoz is csak vonakodva adja vissza az ember.

A tevéktől a gyöngyhalászokig vezetett az út 

Ugyan egyes nyaralni vágyók számára meglehetősen csábítóak lehetnek a fentebb taglalt aktív kikapcsolódási lehetőségek, azoknak sem kell feltétlenül másik úti cél után nézniük, akik ennél némileg visszafogottabban szeretnék tölteni a szünidőt. 

Mivel az Arab-félsziget jelentős része sivatag, ezúttal sem maradhattak ki azok a részek, ahol dzsiptúrák mellett a helyi élővilághoz is közelebb kerülhetünk. Az úton-útfélen lófráló tevék látványa két nap után szinte már fel sem tűnik, az igazán helyi élményre vágyók akár fel is ülhetnek a számunkra csupán csak állatkertben látható állatokra. A The Ritz-Carlton Al Wadi Desertben ugyanis, ahol csak a legtehetősebbek szállhatnak meg (a legnagyobb luxusapartmanban egyébként 1,5 millió forint egy éjszaka), tevegelésre és egy homokfutóval rögtönzött off-road szafarira is be lehet fizetni. Utóbbi során tényleg érdemes komolyan venni a biztonsági övek becsatolását, a méteres buckákról való leugratás miatt pedig az antilopokat és az egyenes szarvú, nyársas antilopokat csak megállást követően érdemes fotózni, ha nem szeretnénk elhagyni a telefonunkat… Utóbbiakkal ráadásul nem árt vigyázni, mivel meglehetősen agresszívak – ha veszélyt észlelnek, fél méteres hegyes szarvukkal könnyen súlyos sérülést is okozhatnak a Darwin-díjra benevező, tartalmat gyártó látogatók körében.

Ha már a tenger adott, a hajóra szállást sem érdemes kihagyni, ha pedig már a vízen zötykölődnénk, javasolt mindezt a Suwaidi Pearlsnél tenni, ahol egy hamisítatlan gyöngyhalászati túrában lehet részünk. Az öbölben évtizedekig a gyöngyhalászat volt a legjobban jövedelmező foglalkozás, így ennek komoly történelme van az országban, ahol csupán az olajipar miatt ért véget ez a hagyományos szakma. Még úgy is, hogy a földön állítólag itt találhatóak a világ legértékesebb darabjai… Ennek ellenére tapasztalt helyi idegenvezetőnk a régi halászhajóktól kezdve a különböző méretű és formájú gyöngyök bemutatása mellett a szemünk láttára is felnyitott egy osztrigát, amelyből nem kis szerencsénkre egy gyöngy is előbújt – sajnos azonban ez is az ő gyűjteményébe került. 

Persze a hely történetét a gyöngyhalászat mellett is érdemes megismerni, erre a legjobb lehetőség az Al Jazeera Al Hamra Heritage Village-nél adódik, ami ma már egy folyamatosan megújuló múzeumként üzemel, több eredeti állapotban fennmaradt épületet, bástyát és erődöt is magába foglalva. A történelmi tudásuk bővítését a nyaralás alatt sem hanyagoló turisták számára a RAK National Museum, azaz a helyi nemzeti múzeum meglátogatása is kötelező, hiszen itt az emírségek hétköznapjaitól kezdve a datolya szárításán át az ügyesen kialakított légkondicionálóként üzemelő hűtőtornyok megismerésén túl azt is megtanulhatjuk, hogy a vendégek fogadásakor melyik kezünkben kell fognunk a minden alkalommal felszolgált arab kávét, illetve hogy a csésze megrázásával kell jeleznünk, ha már nem kérünk többet – annak visszaadása ugyanis a szemükben sokkal inkább azt jelenti, hogy innánk még…

Az olajtartalékokon ülve is utat tör a fenntarthatóság

Az ország gazdagsága kétségkívül évtizedek óta a kőolajtól és a földgáztól függ, ami miatt komoly gazdasági problémái nincsenek az emírségeknek, a fosszilis tüzelőanyagok azonban korántsem környezetbarát energiaforrások. Épp ezért már a kiutazásunk előtt is felmerült a kérdés, hogy vajon egy ilyen ország esetében van-e igény vagy törekvés a zöldenergiára és a fenntarthatóságra.

Az édesvízi források hiányában már maga az ivóvízellátás is komoly lábnyomot hagy az Arab-félszigeten, ahol csupán palackozott vizet tudnak fogyasztani az emberek. Ez pedig – mondani sem kell – temérdek műanyag hulladékkal jár, aminek vélhetően az újrahasznosítására sem fordítanak komoly figyelmet – nem hogy nem adnak 50 forintot egy palack visszaváltásáért cserébe, de szelektív hulladékgyűjtővel is csupán az egyik múzeum kertjében találkoztunk, ami gyanúsan csak amiatt tűnhetett annak, mert valahol a világban ezzel a felirattal gyártották le…

Kérdéseinkre a választ az árulkodó jelek ellenére sem adták könnyen, így egészen a Jebel Jais hegy tetején található táborig kellett menni azért, hogy megtudhassuk, van, aki igenis tenne a környezetéért, ha már ilyen adottságai vannak az emírségnek. Itt találkoztunk a sátortábor megálmodójával, a Libanonból érkezett túrázó, hegymászó, túravezető Fadival, az Adventurati Outdoor és az 1770 méter magasan található Camp 1770 alapítójával, aki ugyan egyelőre kicsiben, de egy igazi kis zöldoázist épít a hegy tetején. A sátortábora egyben szálláshely, ahol a különböző túracsoportok megpihenhetnek, a helyszínen pedig jeges dézsafürdő és jóga is szolgálja a vendégek kikapcsolódását. A városi zajból a hegytetőre érve az idő itt tényleg annyira megáll, hogy a néhány méterre lévő ománi határnak hátat fordítva csak a város felett lenyugvó nap sugarai ébresztenek rá, hogy órák óta ott vagyunk. 

A rendkívül kedves és nyitott férfi meséi véget nem érőek – megtudhattuk, hogy a műanyag palackok ellen fellépve ő hatalmas gallonokban szerzi be a vizet, vendégeit helyi bennszülött törzsek által készített ételekkel kínálja, hamarosan pedig napelem szolgáltatja majd az energiát a táborban. Elmondása szerint az országban a napelemeken kívül egyelőre nincs komolyabb törekvés a zöldülésre, ám kiemelte, hogy egyre több szállodalánc dolgozik azon – vagy már alkalmazza is –, hogy a műanyag szívószálakat és palackokat lecseréljék. Utóbbi esetében valódi üveg lesz az alternatíva. 

Bár mindez a jövő zenéje, Rász el-Haima kétségkívül az emírségek igazi gyöngyszeme – és nem csak a gyöngyhalászat miatt, hiszen a hegymászóktól és hátizsákos utazóktól kezdve a luxusutazásra vágyó családokig a hely remek alternatívája lehet az arab világ egy kis részének felfedezésére. Persze a szavak közel sem adják vissza mindazt, amit az ember megtapasztalhat az emírségekben, ahol a luxus és a hagyomány kettőssége tényleg adott, csupán mindenkinek ki kell választania a temérdek lehetőség közül, hogy melyik világban érzi magát jobban. Ami biztos: Rász el-Haima sokszínűségét ma már Dubaj fényűző csillogása sem tudja túlragyogni – aki nem hiszi, járjon utána! 

(Borítókép: Lendvai András / Index)