A történelem során számtalan olyan gyülekezet, szekta jött lére, amelyek megbotránkoztató tetteik révén szereztek maguknak hírnevet. Itt lehetne említeni akár a Charles Manson által létrehozott „családot”, amelynek tagjai részt vettek Roman Polanski filmrendező terhes feleségének, Sharon Tate-nek a meggyilkolásában. Az osztrák Otto Muehl alapította kommunában a vezér olyan szabályokat fektetett le, amelyek részben arra irányultak, hogy a tagok miképp élhetnek szexuális életet. Napi négyszer kellett szexelniük, és mindig különböző partnerrel, ezért sok gyerek úgy született meg, hogy nem lehetett tudni, ki az apja. Annak ellenére viszont, hogy az előbbiekhez hasonló európai vagy amerikai szekták közbeszéd tárgyává váltak, a világ más pontjain kialakult közösségekről aligha hallunk. Kevesek ismerhetik például a Chijon család történetét, amely a 90-es években kezdte meg ámokfutását Dél-Koreában – áldozataikat nemi erőszaknak vetették alá, majd megölték és feldarabolták őket, némelyiküket meg is ették.

Minden 1993-ban kezdődött egy pókerpartival, amelyen Kim Gi-hwan, Moon Sang-rok és Kim Hyun-yang vettek részt. A felek nézetei egyeztek abban, hogy ki nem állhatják a koreai társadalom tehetősebb tagjait, ami az alapját jelentette a későbbi szekta kialakulásának. Három alapelv szerint működtek, azaz hogy utálják a gazdagokat, az árulókat meg kell ölni, és nem szabad megbízni a nőkben. Később további tagokat toboroztak, akik építőmunkások közül kerültek ki, és rávették őket, hogy segítsenek nekik egy bűncselekmény elkövetésében. Összesen egymilliárd wont – ami jelenlegi árfolyamon körülbelül 271,4 millió forintra tehető – szerettek volna elrabolni emberrablás és zsarolás útján. Így lett a „család” része Kang Dong-un és Baek Byung, majd Kang Moon-sub és Song Bung-un, végül pedig Lee Kyung-sook, aki az egyetlen női tag volt, és utolsóként csatlakozott, mielőtt a banda bűnös útra tért – bár ezt megelőzően is mindegyiküknek meggyűlt már a baja a törvénnyel. 

A csoport vezetője Kim Gi-hwan lett, aki a tagokat arra kötelezte, hogy a pénzügyi tartalékaikat vegyítsék, hogy meg tudják vásárolni azokat az eszközöket, amelyekre szükségük lesz a tervük megvalósításához. Vettek két járművet, walkie-talkie-t, dinamitot és 17 fegyvert, majd kiképzésre mentek a Jirisanra, Dél-Korea egyik legmagasabb hegyére. Elsődleges céljuk az volt, hogy kitalálják, miképp lehet sikeresen végrehajtani egy emberrablást, illetve hogy hogyan használják a dinamitot. Az első áldozatuk egy 23 éves bankpénztáros, Choi Mi-ja lett, aki 1993. július 18-án éppen egyedül sétált hazafelé munka után, amikor Song Bung-un, Kang Dong-un és Baek Byung lecsaptak rá, elhurcolták, majd megerőszakolták. Bár ők nem akartak végezni vele, vezetőjük úgy gondolta, mivel meglátta az arcukat, meg kell halnia.

Kim Gi-hwan így autóval felvitte őt a város egyik dombjára, ahol megerőszakolta, majd arra utasította Kim Hyun-yangot, hogy ő is tegyen ugyanígy. Gi-hwan végül halálra fojtotta őt, közölve a banda többi tagjával, megmutatja, hogyan kell embert ölni. Miután a fiatal lány életét vesztette, ástak neki egy sírt, és még aznap eltemették. Ez volt az a pont, amikor a Chijon család több tagja is kételkedni kezdett abban, hogy valóban a csoport tagja kíván-e lenni. Song Bung-un a történteket követően meg is szökött, és kivett hárommillió wont a közös kasszából. Társai attól tartottak, hogy feldobja őket a rendőrségnél, így követték őt, egy rokonánál találtak rá. Azt ígérték, hogy megbocsátanak neki, és egy közös ebédre hívták, kutyát akartak enni. Bung-un félve, de elfogadta a meghívást, ami a vesztét okozta. Egy távoli hegyoldalba vitték, ahol Kim Gi-hwan bocsánatáért kellett esedeznie, majd egy téglával, csákánnyal és más tárgyakkal kezdték ütlegelni őt annak reményében, hogy ezzel lenyűgözik vezetőjüket. Miután agyonverték, a tagok egy grillpartit csaptak, és elfogyasztották az elejtett kutyákat. 

A bázis

Bár Song Bung-un meggyilkolását sikerült megúszniuk, nem keveredtek gyanúba, újra át kellett gondolniuk, hogyan hajtsák végre még precízebben az emberrablásokat. Végül Kim Gi-hwan édesanyjának a birtokára költöztek Bulgap-myeon szomszédságába, amit bázisként terveztek használni. A családi otthont pluszegységgel bővítették ki, amelyben helyet kapott többek között egy égetőkemence és három cella is, amelyeket az emberrablások esetén tudtak használni. Bár Gi-hwan a szomszédoknak azt mondta, új házat épít anyjának, hogy így hálálja meg, amit érte tett, a valóságban nem volt ilyen jámbor lélek. Ekkoriban került a hatóságok látókörébe is, akik amiatt tartóztatták le, mivel 1993 júniusában megerőszakolta egyik barátja unokahúgát. A bandának így új vezetőre volt szüksége, aki Kang Dong-un lett. Ő úgy határozott, a tagoknak további kiképzésre van szükségük, ezért ismét a hegyek felé vették az irányt, ahol egy hetet töltöttek el úgy, hogy csak egy kés és egy üveg víz volt náluk. 

Az Abanggung névre hallgató bázisuk végül 1994 nyarára készült el. A kívülről palotának tűnő ház külső falai rózsaszín, míg a belsők mentazöld színben pompáztak, így próbálták megtéveszteni a szomszédokat. Ekkor már készen álltak arra, hogy beteljesítsék eredeti terveiket, vagyis hogy gazdagokat vegyenek célba. Újabb fegyvereket vásároltak, illetve egy elégedetlen dolgozótól megszerezték a Hyundai VIP-ügyfeleinek a listáját, amin több mint 1200 név szerepelt. Először azok keltették fel az érdeklődésüket, akik Hyundai Grandeur típusú autóval rendelkeztek, mivel akkoriban ez a jármű státuszszimbólumnak számított. 1994. szeptember 7-én le is csaptak egy kocsira Szöulban, amelynek elállták az útját. Az autóban egy 27 éves kávézói dolgozó, Lee Jeong-su, illetve 34 éves zenész párja, Lee Jong-won ültek. Utóbbit egy gázpisztollyal kábították el, illetve késsel fenyegették őket, majd bekötötték a szemüket, megkötözték a lábukat és a kezüket, és berakták őket a saját autójukba. 

A tervük az volt, hogy pénzt próbálnak kicsikarni a családtagjaiktól, ám pechükre egyikük sem volt tehetős, a Hyundai Grandeurt pedig, amiben ültek, használtan vették. Ennek ellenére nem engedték el őket, Lee Jeong-sut többször is megerőszakolták, de életben hagyták – később emiatt is buktak le. A fiatal lány párjával pedig alkoholt itattak, majd a fejére tekertek egy műanyag zacskót, és megfojtották. A Hyundai Grandeurt aztán egy közeli sziklához vitték, ahol beleültették a férfit a vezetőülésbe, és a járművet leszorították az útról, hogy lezuhanjon, azt a látszatot keltve, mintha baleset történt volna. Ez be is jött, mivel a hatóságok ittas vezetés által okozott balesetnek minősítették az esetet a sofőr szervezetében lévő magas véralkoholszint miatt. 

Egyre durvább eszközökhöz folyamodtak

A Chijon család 1994. szeptember 13-án aztán újabb Hyundai Grandeurt szemelt ki, amelynek tulajdonosai a 43 éves So Yun-oh és a 35 éves Park Mi-ja voltak. Éppen egyik családtagjuk sírjánál rótták le kegyeletüket, amikor elrabolták, megfenyegették és megkínozták őket. Róluk már biztosan tudták, hogy gazdagok, mivel So Yun-oh akkoriban vásárolt egy gyárat, amelytől a pár a szabadulás reményében 100 millió wont kért telefonon váltságdíjként, amit meg is kaptak. A bandának ugyanakkor esze ágában sem volt elengedni őket. A korábban elrabolt Lee Jeong-sunak parancsolták meg, hogy lője fejbe a párt, ezáltal bűnrészessé válva. Sőt, arra kényszerítették őt, hogy megegye a májukat. Kim Hyun-yang állítólag azzal viccelődött, miközben a pár szervét átnyújtotta neki, hogy:

Ez az első alkalom, hogy emberi húst látsz? Pedig ínycsiklandó.

So Yun-oh és Park Mi-ja holttestétől úgy akartak megszabadulni, hogy az égetőkemencébe rakják őket, ám tartottak attól, hogy az égő emberi hús bűze feltűnő lesz, ezért áthívták a szomszédaikat, hogy egyenek velük grillezett sertéshúst, ezzel elnyomva a krematóriumból áradó szagokat. A gyilkosságot így ismét sikerült megúszniuk, a megszerzett váltságdíjból pedig újabb fegyvereket és járműveket vettek.

Felhívás keringőre

A lebukás szele akkor érte el őket, amikor a további kiképzések egyikén Kim Hyun-yang megsérült, mert rosszul bánt a dinamittal, így kórházba kellett mennie. A még mindig náluk raboskodó Lee Jeong-sut kérte meg, hogy vigye el őt. A váróteremben 500 ezer wonnyi készpénzt adott neki, illetve Kang Dong-un mobiltelefonját. Mivel a fiatal lány ölte meg So Yun-oh-t és Park Mi-ját, bízott abban, hogy nem fog a rendőrségre menni, ezáltal bajba keverve saját magát, így meg is kérdezte tőle, nem akar-e megszökni. Arra valószínűleg nem számított, hogy ez felhívás lesz keringőre, és Lee Jeong-sunak már csak bottal ütheti a nyomát. Taxival egy közeli szőlőültetvényre ment, ahol elbújt, majd kibérelt egy kocsit, amivel Daejeonba ment. A járművet aztán otthagyta, és taxival ment tovább Szöulba, itt egy motelben húzta meg magát.

Végül egyik barátját kérte meg telefonon, hogy tegyen bejelentést a rendőrségen. A hatóságok kezdetben túl gyanúsnak tartották a történetet, és azt hitték, kábítószer hatása alatt áll. Később Go Byung-cheon nyomozó kezdett el komolyabban foglalkozni az üggyel. Előbb So Yun-oh telefonját mérték be, amit ott találtak meg, ahol eltűnt, majd arra a területre mentek, ahol Lee Jong-won autója a szikláról a mélybe esett. Minél tovább kutattak, annál inkább bebizonyosodott, hogy Lee Jeong-su igazat mond. A banda tagjai közül elsőként Kang Dong-unt tartóztatták le, majd a hatóságok telefonon felhívták a többieket, orvosnak álcázva magukat, azt állítva, a férfi súlyos balesetet szenvedett, így kórházba került. Kang Dong-un társai mit sem sejtve azonnal odarohantak, ahol mindegyiküket letartóztatták.

Elfogásuk után Kim Hyun-yang kijelentette, nem tartja magát embernek, míg Kang Dong-un azt állította, a világ túl kegyetlen, és meg akar halni. Bár kitalált történetekkel próbálták megvezetni a rendőrséget, végül mindannyiukat bűnösnek találták, és halálbüntetésre ítélték, amit két nappal az ítélethirdetés után hajtottak végre. Korábbi bázisukat azóta lebontották, a gyilkosságok helyszínéül szolgáló Yeonggwang lakói pedig tartanak attól, hogy bárki is összefüggésbe hozza őket a Chijon családdal. 

(Borítókép: A Chijon család 1994-ben. Fotó: Wikipédia)