Repülőkutyák által terjesztett halálos vírus fenyegeti az életünket
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További FOMO cikkek
Ugyan az emberiség történetében temérdek olyan vírus és járvány volt már, amelyet sikerült átvészelni, a középkori pestis, az első világháború után pusztító spanyolnátha, de az elmúlt években komoly áldozatokat követelő koronavírus- és ebolajárványok csillapodásával sem dőlhetünk nyugodtan hátra.
A globalizáció miatt ugyanis az ember immáron olyan helyekre is eljuthat, ahova korábban esélye sem lett volna, így a helyenként jóval alacsonyabb higiéniával és orvosi ellátással rendelkező kontinenseken és országokban, például Afrikában és Ázsiában az európai ember is könnyedén összeszedhet, majd hazaérve terjeszthet olyan betegségeket, amelyek korábban itt még nem ütötték fel a fejüket – vagy éppen egy új mutációnak köszönhetően egy eddig csak állatok között terjedő betegség immáron emberre is támad.
Ilyen az elmúlt hetekben Európában is egyre nagyobb riadalmat keltő Marburg-vírus is, amely Ruandában nemrég járványszerű terjedésbe kezdett. A németországi Marburg városáról elnevezett – az ebolához hasonló – vírust 1967-ben fedezték fel, miután kutatás céljára szánt kísérleti majmokkal behurcolták azt a városba. A betegség közeli érintkezéssel terjed, a fertőzöttek testnedvei által vagy fertőzött felületeken, például ágyneműn keresztül. A fertőzés lappangási ideje 2–21 nap, és kezelés, orvosi ellátás híján
az esetek akár 88 százalékában végzetes lehet.
Néhány nappal ezelőtt aztán az is kiderült, hogy mi lehet a vírus forrása, a virológusok szerint pedig a repülőkutyákat vádolták meg azzal, hogy átadták a kórt az embernek.
„Sikerült visszakövetnünk a járvány kitörését, és megállapítani, hogy zoonózis (állatról emberre terjedés) történt” – közölte múlt héten Sabin Nsazimina egészségügyi miniszter Kigaliban tartott sajtótájékoztatóján. Mint mondta, a fertőzéseket sikerült visszakövetni egy olyan barlangig, ahol repülőkutyák élnek, s amelynek közelében egy bánya található. Nsazimina szerint itt kerülhettek kapcsolatba munkások a fertőzött állatokkal, amelyekről a vírus átterjedt az emberre. Ruandában szeptember 27-én jelentették a vérzéses lázzal járó kór kitörését. Október 26-ig pedig már összesen 65 fertőzöttet regisztráltak, akik közül 15-en elhunytak.
De mégis hogyan tudna egy kutya halálos vírust terjeszteni? Na meg egyáltalán repülni?
A repülőkutyák is aranyosak, de a füttyszóra aligha hallgatnak
Természetesen arról szó sincsen, hogy katalógusba illő golden retrieverek, a hatalmas füleikkel röpködnek Ruandában, a repülőkutyák ugyanis korántsem ugató, farokcsóváló négylábúak.
A Marburg-vírus elsődleges hordozója a Rousettus aegyptiacus, azaz a nílusi repülőkutya nevű denevérfaj, amely az afrikai és az ázsiai kontinens egyes részein, különösen a trópusi régiókban él. Gyakran nevezik őket egyszerűen „flying foxnak” – magyarul pedig valamiért nem rókának, hanem repülőkutyáknak hívjuk a faj képviselőit.
Ezek a denevérek nappal barlangokban vagy sűrű erdős területeken pihennek, míg éjszaka aktívan keresnek táplálékot.
Elsősorban gyümölcsökkel, nektárral és virágporral táplálkoznak, így a természet beporzóiként, illetve a magvak terjesztőiként nélkülözhetetlenek az ökoszisztémákban.
Ezek a denevérek a trópusi erdők egészségének és megújulásának szempontjából kiemelten fontosak, hiszen a gyümölcsfák termésével táplálkozva magokat is terjesztenek, elősegítve az erdők regenerálódását.
A repülőkutyák jellemzően nagy kolóniákban élnek, amelyek barlangokban vagy fákon lakva akár több ezer egyedet is számlálhatnak. Ez a koloniális életmód segít számukra a védekezésben, mivel az egyedül kószáló állatoknál jóval nagyobb biztonságban érzik magukat a ragadozókkal szemben. A kolóniák mérete és elhelyezkedése azonban azt is jelenti, hogy emberek lakta területeken a denevérek gyorsan átadhatják az általuk hordozott vírusokat más fajoknak, beleértve minket is.
Ezek az állatok így különösen érdekesek a tudomány számára, mivel annak ellenére, hogy megjelenésük meglehetősen aranyos, számos rettegett vírus, köztük a Marburg- és az Ebola-vírus természetes gazdái is. Ezek a denevérek, bár hordozzák ezeket a potenciálisan halálos vírusokat, önmagukban nem mutatnak betegségtüneteket, ami arra utal, hogy immunrendszerük jól alkalmazkodott ezekhez a kórokozókhoz. A kutatók számára ez a természetes rezisztencia érdekes betekintést nyújt az immunrendszer működésébe, és segíthet a vírusok elleni gyógymódok és akár a vakcinák kifejlesztésében is. Persze ez korántsem ilyen egyszerű.
A repülőkutyák pozitív hatása a természetre elvitathatatlan, ám a velük való közvetlen érintkezés kockázatos lehet az emberek és más állatok számára is, ugyanis amikor a denevérek által megfertőzött gyümölcsöket vagy leveleket fogyasztanak, a helyi állatok vagy az emberek megfertőződhetnek ezekkel a vírusokkal.
Az emberi civilizáció terjeszkedése és az erdőirtások következtében ráadásul egyre több repülőkutya kerül közel az emberek életteréhez, ami kétségkívül növeli a zoonózisos betegségek – azaz az állatról emberre terjedő kórokozók – terjedésének esélyét.
Míg ezek a denevérek komoly vírusgazdaként veszélyforrást jelentenek, természetvédelmi szempontból fontos megóvni őket, mivel jelentős szerepet játszanak az afrikai erdők és ökoszisztémák megőrzésében. Az egyensúly fenntartása érdekében a kutatók és természetvédelmi szervezetek azon dolgoznak, hogy az embereket távol tartsák a denevérek élőhelyeitől, és ezzel csökkentsék a fertőzés terjedésének kockázatát. A kutatók a denevérpopulációk és az emberi társadalom közötti kapcsolatot is vizsgálják, hogy megértsék, hogyan lehetne minimalizálni a fertőzésveszélyt úgy, hogy közben ne zavarják meg a denevérek létfontosságú szerepét a természetben.
Jelenleg nincs bevethető vakcina
A Marburg-vírus ellen jelenleg nincs kifejezetten hatékony gyógyszer vagy vakcina, de a kutatók világszerte dolgoznak azon, hogy új kezelési lehetőségeket találjanak a vírus megfékezésére. A legfontosabb védekezési módszer jelenleg a szigorú higiéniai szabályok betartása. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más közegészségügyi szervezetek ajánlásokat dolgoztak ki a vírus által veszélyeztetett területekre utazók számára. Ezek az ajánlások magukban foglalják a denevérekkel való érintkezés elkerülését, az ilyen területeken való gyümölcsfogyasztás kerülését, valamint a szigorú kézhigiéniát is.
Az egészségügyi szerveknek ugyanakkor gyors és hatékony reakcióra van szükségük, amely magában foglalja a fertőzött személyek izolációját, a fertőzés terjedésének nyomon követését, valamint az egészségügyi dolgozók és a helyi közösségek megfelelő védelmét és oktatását.
Korábban lapunknak Tóth Sándor virológus, immunológus szintén úgy nyilatkozott, hogy ugyan
már kifejlesztették a Marburg-vírus elleni oltást, ez azonban nem engedélyeztethető, mivel nem megfelelően tesztelhető.
Egyrészt nem igazolható, hogy valaki az oltás miatt nem fertőződött meg az épp érintett területen, másrészt mivel megelőzésre szolgál a vakcina, etikátlan az állatkísérletekben jól működő szerrel az egészséges emberek oltása. A virológus hozzátette, a Marburg különlegessége, hogy minden korosztályra egyaránt veszélyes, és nem lehet tudni, kinek a szervezete képes legyőzni a 70-90 százalékban végzetes kimenetelű megbetegedést.
Legutóbb ilyen fertőzést 2023 februárjában jelentettek Egyenlítői-Guineából, ahol legalább kilenc ember meghalt és 16 megfertőződött, további 200 embert pedig karanténba helyeztek megfigyelésre. Ghánában 2022 nyarán három ember halt meg emiatt, az áldozatok között volt gyerek, huszonéves és ötvenes felnőtt. Ugandában 2017-ben három beteget regisztráltak, egyikük sem élte túl. Öt évvel korábban a 15 fertőzött közül négy halt meg. A BBC szerint a legsúlyosabb járvány Angolában volt 2005-ben, amikor a 374 fertőzött közül 329-en meghaltak.
(Borítókép: Egy gyümölcsdenevér 2018. augusztus 25-én. Fotó: Bonnie Jo Mount / The Washington Post / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
