Az ikonikus zeneszerző, akinek milliók ismerik a dalait, de sokan talán a nevét sem tudják

A Csillagok háborúja-, az Indiana Jones-, a Harry Potter- és a Reszkessetek, betörők!-filmek csak néhány nevesebbek azon produkciók közül, amelyeket John Williams neve fémjelez. Akár száz közül is felismernénk az előbb felsorolt alkotások dalait, ám azok szerzőjének munkásságával már talán kevésbé vagyunk tisztában. Ezt hivatott orvosolni a Disney+-on november 1-jén megjelent dokumentumfilm, ami a Zenéjét szerezte John Williams címet viseli. A műben a filmes pályafutását vizsgálják, megszólaltatva olyan művészeket, akikre nagy hatással van a munkája, illetve szó esik a popkultúrára gyakorolt hatásáról, közelebb hozva a nézőkhöz az alkotó világát. A filmzenék erdejében barangolva így bővebb információt kaphatunk az egyes szerzemények keletkezéséhez köthető kulisszatitkokról is.

Mint ismert, a 92 éves John Williams több mint 70 éves pályafutása alatt eddig legalább 120 filmhez komponált zenét és 54 alkalommal volt esélye aranyszoborral távozni az Oscar-gáláról – ötször sikerült is neki. Walt Disney után ő a második személy, aki a legtöbbször kapott Oscar-jelölést. Ha pedig a még életben lévő művészeket nézzük, akkor ő szerepel a dobogó első fokán. Sőt, ő az egyetlen, akit hét különböző évtizedben jelöltek Oscarra. Emellett 26 Grammy-díjjal is jutalmazták és idén Disney-legendának választották. Az ugyanakkor nem annyira köztudott, hogy nem nagy rajongója a filmeknek, jazz-zenészként kezdte a karrierjét, illetve hogy amikor a Harmadik típusú találkozások című filmen dolgozott, alkotói válsággal küzdött. 

Ahogy az a dokumentumfilmből kiderül, John Williams zeneszerzői karrierjének első lépcsőfokát a jazz iránti szeretete jelentette, mivel jazz-zongoristaként kezdte. Több albumot is kiadott, köztük a Jazz Beginnings, a The John Towner Touch és a Rhythm in Motion című lemezeket. Egy zenekarban zongorázott, majd otthagyta állását, hogy dalokat szerezzen és még több pénzt keressen, hogy eltarthassa három gyermekét – akik Barbara Ruick színésznő-énekesnőtől születtek, ő 1974-ben hunyt el. Lánya, Jenny a filmben úgy fogalmazott, egészen gyerekkorától kezdve zene vette körbe őt, mivel édesapja gyakran játszott neki zongorán. Mint ismert, Williams egyik fia, Joseph a Toto nevezetű rockbanda énekese, míg a másik, Mark dobosként több együttes tagja volt. 

A filmzenekészítés édesapjának köszönhetően csöppent bele az életébe, aki hozzá hasonlóan zenekarban játszott – csak ő dobosként –, majd azután, hogy Hollywoodba költözött, filmeknél is közreműködött. Hazavitte a kottákat, amelyek felkeltették Williams érdeklődését a filmzene iránt. Ahogy a dokumentumfilmben elmondja, azt érezte, ő is képes lenne ilyen szerzemények megalkotására – ugyan saját bevallása szerint sosem volt nagy filmrajongó, és jelenleg sem az. A számításai pedig be is jöttek, bár azt valószínűleg nem sejtette, hogy élete egyik legjelentősebb munkáját részben a jazznek fogja köszönni. A Csillagok háborúja atyja, George Lucas ugyanis rajong ezért a műfajért, ám végül nem emiatt kérte fel őt a film aláfestő zenéinek megkomponálására. Steven Spielberg javasolta őt, mivel tudta, hogy Lucasnak és Williamsnek a filmzenék terén hasonló elképzeléseik vannak. 

Ahogy a filmben kiemelik, a zenemű készültekor a sci-fi még gyerekcipőben járt, és az azokhoz alkotott szerzeményeket főleg a szintetikus hangzás jellemezte, ami hangsúlyozta a műfaj másvilágra utaló jellegét. Williams alkotásai viszont az új zenei és filmes korszak beköszöntével sokkal inkább voltak mondhatóak régimódinak. A Csillagok háborúja kapcsán sokat nyomott a latban, hogy addigra már ismerték a nevét Hollywoodban, mivel ő szerezte A cápában felcsendülő zenéket is, amelyért Oscar-díjat kapott. Lucas számára nagy kockázatot jelentett a Csillagok háborúja, így inkább biztos úton szeretett volna járni. Ugyan eredetileg klasszikus zenét képzelt el hozzá, ahogy az 1968-as 2001: Űrodüsszeiában is Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeménye hallható. Végül Williams vette őt rá arra, hogy szerezzenek eredeti dalokat, az alkotás során pedig igyekezett minél inkább figyelmen kívül hagyni a sci-fi műfaj jellegzetességeit, így a végeredmény egyáltalán nem futurisztikus lett. Williams szerzeményei a Csillagok háborúja szinte teljes egészében szerepelnek, ám a nyitány alatt hallható szólamok váltak a leginkább ismertté. George Lucas ennek kapcsán a filmben kiemelte:

Amikor először hallottam, az olyan volt, mintha gyerekem született volna.

Williams műve ráadásul új kapukat nyitott meg, mivel azáltal, hogy a szimfonikus költemények újra felkerültek a térképre, egy hullámot indított el a zeneszerzők körében, ami arra késztette őket, hogy újragondolják modern megközelítéseiket. A kritikusokban is kérdéseket vetett fel, Lucas miért a klasszikus zene, és miért nem az akkoriban betörő elektronikus műfaj felé fordult, míg mások azt firtatták, hogy Williams túl sok zenei elemet kölcsönzött Richard Wagner és Gustav Holst zeneszerzőktől.

A Spielberg korszak

Az előbbiekben említett Steven Spielberg sikeréhez szintén nagyban hozzájárultak Williams alkotásai, így a dokumentumfilmben is központi szerepben áll a több mint 50 évre visszatekintő barátságuk. A rendező összes munkája között csak öt olyan akad, amelynél nem működött közre. Úgy tartják, hogy Spielberg legjobb rendezései is azon produkciók közül kerülnek ki, amelyek zenéit ő szerezte. Ahogy a filmből kiderült, a rendező még az 1969-es Zsiványok című film dalait hallva szeretett bele Williams munkáiba, így elhatározta, hogy az 1974-es Sugarlandi hajtóvadászatban az ő szerzeményeit szeretné hallani. Már az első találkozásukkor kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük, és az együttműködésből mindketten profitáltak. Williams a zenén keresztül oly módon tud kapcsolódni a rendező filmjeihez, ahogy senki más – a filmben egyébként megmutatják azt a zongorát is, amelyen a legtöbb nagysikerű szerzeményét komponálta. 

A Sugarlandi hajtóvadászat után további 28 produkción dolgoztak közösen, köztük a Jurassic Park, a Kapj el, ha tudsz, a Ryan közlegény megmentése, a  Schindler listája, az  E. T., a földönkívüli, a  Harmadik típusú találkozások, az Indiana Jones és A cápa filmeknél. Utóbbi kapcsán Williams úgy fogalmazott a dokumentumfilmben, amikor megmutatta Spielbergnek, milyen dalt komponált, ő először azt hitte, hogy viccel. A rendező elmondása szerint sokkal összetettebb műre számított, így meglepte annak egyszerűsége. A zeneszerző ugyanakkor azt hajtogatta, hallgassa meg újra és újra, amíg át nem járja az az érzés, amit közölni szeretne a dallamokkal. 

Úgy érzed, mintha veszély tartana feléd, már önmagában a mély hangok miatt, amik egy olyan atmoszférában vannak, ahová nem tartoznak

– mondta Williams, mire Spielberg hozzátette, a cápa érkezésének zenei aláfestése még jobban is működött, mint a képernyőn megjelenő állat látványa. 

Komoly kihívást jelentett

A dokumentumfilmben felidézik azt is, milyen nehézségekkel találta szemben magát Williams, amikor Spielberggel a Harmadik típusú találkozások című filmen dolgoztak. Úgy fogalmazott, nem volt biztos benne, hogy képes rá, mivel akkoriban végzett a Csillagok háborújához írt szerzeményekkel, és azt érezte, már egy hangjegy sem maradt benne. Ekkor az édesapja volt az, aki a segítségére sietett és arra biztatta, ne adja fel, dolgozzon tovább rajta, mivel tudta, hogy egyszer összeáll a kép. Ez a tanács megadta számára a kellő kezdőlöketet, és sikerrel is járt. Megkapta 13. Oscar-jelölését, illetve nyert két Grammy-díjat. Alex Ross zenetörténész a dokumentumfilmben igen disszonánsnak nevezi a szerzeményeket, amiket kifejezetten extrém hangzásvilággal ruháztak fel. Mint a produkcióban elhangzik, több próbálkozás vezetett odáig Spielberg és Williams részéről, amíg ki tudták választani a filmben használt, öt hangból álló motívumot az idegenekkel való kommunikációhoz.

Ahogy az a produkcióból leszűrhető, John Williamst a műfaji sokoldalúsága és az évek során tanúsított alkalmazkodóképessége tette naggyá. A szerzeményei generációkon ívelnek át és a popkultúra részévé váltak, elég a Harry Potter vagy a Reszkessetek, betörők! aláfestő zenéire gondolni, amelyek máig nagy hatással bírnak. A zenén keresztüli történetmesélés ugyanis legalább annyira fontos, mint maga a film, amire neki is sikerült rávilágítania. A szakértelmével ugyanakkor alázat párosul, és mérhetetlen kreativitás, elkötelezettség az alkotás iránt, aminek köszönhetően méltó örökséget hagy majd maga után. 

(Borítókép: John Williams zeneszerző 2016. december 8-án Hollywoodban. Fotó: Michael Kovac / Getty Images)