Sziklákról dobálják le a madárfiókákat Izlandon, a világ mégis csendben nézi

Ugyan azt gondolnánk, hogy földünk élővilágával legalább felületesen tisztában vagyunk, azonban kétségkívül egy élet is kevés arra, hogy a világ összes állat- és növényfaját megismerjük, vagy érintőlegesen találkozzunk velük. Minderre persze a modern technológiának és az internetnek köszönhetően ma már jóval nagyobb lehetőségünk van, néhány különleges faj és hozzájuk kapcsolódó szokás azonban még a sokat látott, önjelölt szakértők szemét is megüti. 

Természetesen nem is probléma, ha felhúzza az ember a szemöldökét azt olvasva, hogy ártatlan madárfiókákat hajigálnak a mélybe a világ valamely pontján, mivel ettől minden jóérzésű ember gyomra összeszorul egy pillanatra. Pedig azt már megtanulhattuk, hogy nem minden az, aminek látszik...

Akkor miért dobják le a madarakat Izladon a sziklaszirtekről? A válasz sokkoló lehet, pedig a szigeten ennek komoly hagyománya van, és korántsem emberi barbárság szülte. 

Lundafiókát lát Izlandon? Dobja le egy szikláról!

Izlandon az atlanti vagy északi lundák és különösen fiatal utódaik, a pufflingek (a lundafiókák helyi neve) védelme köré egy szokatlan, de annál meghatóbb hagyomány épült. A mentés időszaka minden évben augusztus végén, szeptember elején zajlik, amikor a fiatal madarak első repülési próbálkozásaikat teszik meg. Ekkor a lundafiókák kirepülnek a fészkükből, hogy megkezdhessék önálló életüket az óceánon, ám gyakran emberi segítségre van szükségük ahhoz, hogy biztonságban elérjék a tengert.

A fiókák ösztönösen a fény irányába repülnének, ami természetes esetben a tenger felett tükröződő holdfény lenne. Izlandon azonban a partközeli települések mesterséges fényei – az utcai lámpák, a házak világítása – összezavarhatják őket. Ennek következtében a fiókák a települések utcáira, kertekbe vagy akár a házak közelébe kerülnek, ahelyett hogy az óceánhoz repülnének. Ez az eltévedés pedig nagy veszélyt jelent számukra, hiszen a szárazföldön könnyen áldozatául eshetnek ragadozóknak, autóknak vagy egyéb baleseteknek.

Emiatt Izland számos falvában és városában – különösen a déli partvidéken és a Vestmannaeyjar-szigeteken, ahol a legnagyobb lundakolóniák találhatók – a pufflingmentés többgenerációs hagyománnyá vált. Amikor elérkezik az első kirepülési időszak, a helyiek, köztük sok gyerek, családok és turisták is részt vesznek a fiókák megmentésében. Esténként és éjszakánként kis méretű dobozokat vagy kosarakat visznek magukkal, és a falvak, városok utcáin keresik az eltévedt fiókákat.

A megtalált madarakat óvatosan beteszik a dobozokba, ahol biztonságban várhatják meg a reggelt. A gyermekek számára ez egy különösen izgalmas és fontos esemény, hiszen aktívan hozzájárulhatnak a fiatal lundák életének megmentéséhez, ami egy életre szóló élményt jelent számukra. Másnap reggel a helyiek és a segítők a madarakat a tengerpartra viszik, ahol megkezdődik az igazi szertartás:

Ez a dobás tulajdonképpen tehát egy támogató mozdulat, amely segít nekik megtalálni a helyes irányt a tenger felé, és egy lökést ad számukra a repülés megkezdéséhez.

Az elsőre morbidnak hangzó, mégis nagylelkű hagyomány nem csupán a fiatal madarak túléléséről szól, hanem egyfajta közösségi eseménnyé is vált, amely a természet tiszteletéről és védelméről tanúskodik. Az izlandiak ezzel a hagyománnyal fejezik ki szeretetüket és felelősségérzetüket a környezetük és a helyi állatvilág iránt, a gyermekek számára pedig egy olyan tanulási folyamatot jelent, amely a természet iránti tisztelet és az önzetlen segítségnyújtás fontosságát is közvetíti. A mentés ráadásul nemcsak a helyieknek fontos esemény, hanem a turisták számára is egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy bekapcsolódjanak a helyi kultúrába, és megismerjék Izland szokásait.

Csökken a populáció, nincsen hosszú távú megoldás

Noha a lundák technikailag nincsenek veszélyeztetve, számos olyan kihívással kell szembenézniük, amelyek miatt az embereknek közbe kellett lépniük, a populáció ugyanis 70 százalékkal csökkent az elmúlt 30 évben Izlandon.

Míg a fényszennyezés lehet a leglátványosabb és legkönnyebben hibáztatható probléma, a madarak számát leginkább az emelkedő tengerfelszíni hőmérséklet csökkenti. Legalábbis a kutatások azt sugallják, hogy a klímaváltozás ezen következménye szorosan összefügg az egészséges lundapopulációk számának drasztikus csökkenésével. Mivel a tenger hőmérséklete emelkedik, kevesebb a hal – különösen a homoki angolna – a környezetükben, ami ezeknek a madaraknak a fő tápláléka, a kevés eledel hiányban pedig az utód is kevesebb, így a számuk folyamatosan csökken. Nem is akárhogyan: az átlagtól eltérő 1 Celsius-fokos felfelé vagy lefelé irányuló hőmérséklet-változás 55 százalékkal csökkentheti a születő egyedek számát.

A problémát tovább súlyosbítja, hogy a lundák csak egy tojást tojnak évente, és azt is csak 3-6 éves koruk után. Ez, párosulva a csökkenő tendenciával és a globális felmelegedés miatt eltolódó tojási időszakkal, tovább csökkenti a faj fennmaradásának hosszú távú esélyét, amin az sem segít, hogy a madarakat Izlandon legálisan le is lehet vadászni. 

A szakértők szerint amennyiben a tendencia így folytatódik, akkor a Dél- és Nyugat-Izlandon élő lundák évtizedeken belül közel kerülhetnek a kihaláshoz. Annak ellenére is, hogy az elmúlt években kisszámú növekedés volt megfigyelhető az esetükben. Hosszú távú megoldás egyelőre nincs a madarak számának csökkenésére.

Még úgy sem, hogy köztudott, hogy a fényszennyezés a fő felelőse annak, hogy elvonja a madarak figyelmét, és a szinte biztos pusztulás felé csábítja őket, „a fényproblémát azonban lehetetlen minimalizálni”. Pedig Vestmannaeyjar korántsem egy virágzó metropolisz, valamivel több mint 4300 lakosával. A szakemberek szerint viszont egy lámpa is elég lehet ahhoz, hogy elterelje a madarakat a megfelelő iránytól. Készült néhány tanulmány arról, hogy a meleg fények pozitív hatást gyakorolhatnak-e a viselkedésükre, ám megdönthetetlen bizonyíték erre továbbra sincsen. Addig tehát, amíg a világ nem változik, arra van szükség, hogy a fiókákat sziklákról dobják le, ezzel megadva számukra az esélyt a túlélésre. 

(Borítókép: Aaron Chown - PA Images / Getty Images Hungary)