A varázslásban, a szellemekben és a boszorkányságban való hit napjainkban már csak a társadalom egy igen szűk rétegét érinti, ám akadnak a bolygónkon olyan területek, ahol az efféle hiedelmek teljesen beleivódtak a kultúrába. Ezzel a jelenséggel lehet találkozni Pápua Új-Guineán is, ahol több mint 700 különböző pápua törzs él – köztük a min, a mendek, a csimbu, a kukukuku és a bainging –, így ők teszik ki a lakosság 80 százalékát. Ennek köszönhetően a lakók jelentős része törzsi vallású, és az ország kultúrája is rendkívül sokszínű. A többféle népcsoport viszont nem mindig tudott békében meglenni egymás mellett, így korábban gyakoriak voltak köztük a harcok, ami még ma sem ritka Pápua Új-Guinea egyes vidékein. 

Tekintve, hogy az ország egy részére nem volt hatással a modern civilizáció, a helyi népcsoportok saját szabályaik, hagyományaik és hitrendszerük szerint élnek, s ezek némelyike civilizáltabb embertársaik számára szimpla barbárságnak tűnhet. Az ország Madang régiójában például létezik egy kisebb közösség, amelyik a boszorkánydoktorok, azaz mágikus gyógyítók üldözését tűzte ki célul, azzal gyanúsítva azokat, hogy természetfeletti erejükért cserébe szexet és pénzt követelnek a falusiaktól. A feltételezések szerint a kannibalizmussal vádolt, ezer főből álló szekta legalább hét embert ölhetett meg. Úgy tartják, nyersen ehették meg az áldozatok agyát, az elejtett férfiak péniszéből pedig levest főzhettek. Mindezt abban a hitben tették, hogy a különböző testrészek elfogyasztásával elérik a boszorkánydoktorok természetfeletti képességeit, és kvázi halhatatlanná válnak.

A közösség tevékenységeire akkor derült fény, amikor 2012 júliusában 29 tagjukat letartóztatták, és hét ember meggyilkolásával vádolták őket. A holttesteket sosem találták meg. A madangi rendőrség parancsnoka, Anthony Wagambie akkoriban úgy fogalmazott, valószínűleg mindegyiküket felfalták, amit a közösség tagjai el is ismertek, hozzátéve: nem gondolták, hogy bármi rosszat csinálnak, mivel azt hitték, boszorkánydoktorokat öltek meg, akik ártottak a helyi szegény rétegnek. Az általuk vallott nézeteket hallva talán sokunknak felszalad a szemöldöke, ám Pápua Új-Guineában a mai napig nagy jelentőséget tulajdonítanak a varázslóerőnek és a boszorkányságnak, amelyek által olyan kérdésekre próbálják megtalálni a választ, amelyek például betegségekhez vagy szerencsétlenségekhez fűződnek. 

Sőt, az országban arra is hoztak egy törvényt, hogy megvédjék a fekete mágia gyakorlásával vádolt személyeket. Bár egy helyi politikai aktivista arról számolt be, hogy az efféle nézetek által különféle szekták jöttek létre, amelyek tevékenysége merőben eltér azoktól az ősi hagyományoktól, amelyek szerint a pápua törzsek élnek. Elmondása szerint az előbbiekben említett közösség első áldozatát az út szélén ölte meg, kivágták a szívét és az agyát, majd megitták a vérét. Annak ellenére, hogy a gyilkosságot büntetik az országban, arról nincsenek információk, milyen büntetést kaptak a kannibalizmussal vádolt személyek. Holott Pápua Új-Guineában több olyan törzsről is tudni, amelyiknek egyes tagjai a mai napig kannibalizmust folytathatnak. 

Koponyával főztek

Az országban található egyik legnagyobb népcsoport az asmatoké, ami 2020-as adatok szerint több mint 110 ezer főt számlál, és igen véres múltra tekint vissza. Az európaiak közül először a hollandok találkoztak velük 1623-ban, akkor még teljesen elszigetelten éltek, ám az 1950-es évektől kezdve már rendszeresebb kapcsolatot ápolnak a kívülállókkal. A jól megkülönböztethető arcfestéseiről, fejdíszeiről és lándzsáiról ismert törzs egykor tartott a kannibáloktól és a fejvadászoktól, az ebből fakadó bizalmatlanság miatt pedig hosszú évekig csak magukra számíthattak. A törzshöz tartozók maguk is fejvadászok voltak, és az általuk fából készített szobrokat áldozataik vérével festették meg.

Koponyákat is díszítettek, amiket szintén ellenségeiktől szereztek, akiknek elejtésük után szent rituálé keretében ették meg az agyát. Azt feltételezték ugyanis, hogy ezáltal át fog rájuk szállni az áldozat ereje és képességei. Ellenségeik pedig többnyire a szomszédos falvakból kerültek ki, amelyek ellen gyakran indítottak bosszútámadást. Akárhányszor csak megölte egy népcsoport az asmat törzs valamely tagját, visszavágásként ők is meggyilkoltak közülük egyet – akár nőket és gyermekeket is –, hogy megszerezzék a koponyáját, majd főzéshez használják. Napjainkra már sok változáson ment keresztül a népcsoport, s ugyan még mindig viszonylag elszigetelten élnek, és a hagyományaik sem vesztek a múlt homályába, de már többet kommunikálnak a külvilággal. Némelyikük felsőoktatásban is részesült Indonéziában vagy Európában. A törzs tagjai arra törekednek, hogy a modern világ vívmányait és szolgáltatásait úgy vegyítsék saját értékeikkel, hogy a kultúrájuk ne vesszen oda. 

Szellemet láttak

Különös szokások köthetők a korowai törzshöz is, amelynek jelenleg körülbelül 4000-4400 tagja lehet. Ők az 1970-es évek végéig nem is tudták, hogy rajtuk kívül élnek más emberek a földön. Elszigetelt erdőterületükön élnek a magasban, faházakban, bár az 1980-as évektől kezdve néhányan falvakba költöztek. Már azóta, hogy felfedezték a létezésüket, az a hír járja, hogy kannibál életmódot folytatnak, viszont konkrét bizonyíték eddig még nem került elő ezzel kapcsolatban – és egyes információk szerint fel is hagytak ezzel a tevékenységgel.

A népcsoportról sok dokumentumfilmet forgattak már, a 2007-ben a BBC-n sugárzott First Contact című filmben például Mark Anstice kalandor arról számolt be, hogy amikor 1999-ben találkozott a törzs tagjaival, azt hitték róla, hogy egy fehér szellemet látnak, vagyis eljött a világvége. Mára viszont a helyiek egyre több kapcsolatot ápolnak a kívülállókkal, így hozzászoktak ahhoz, hogy tőlük különböző emberek is élnek a bolygón. 

(Borítókép: Az asmat törzs tagjai 2012. június 12-én. Fotó: Andrey Gudkov / Getty Images)