Végeláthatatlan nyersanyagot termelhetnénk, ha nem lennénk fafejűek

A fakitermelés már évtizedek óta a fenntarthatóságért folytatott küzdelem célkeresztjében van, sajnálatos módon ma már sokszor az sem okoz komolyabb felháborodást, ha egy-egy nagyvállalat olyan őserdőket pusztít el, amelyeknek több száz éves fái vannak. 

Persze az vitathatatlan, hogy a fa továbbra is az egyik legfontosabb nyersanyag az emberiség számára, az életünk pedig szinte teljesen elképzelhetetlen nélküle, azonban a különböző fűtésalternatívák és újrahasznosítási módszerek segítettek abban, hogy csökkenjen a felhasznált faanyag mennyisége. Ezzel persze a fakivágások korántsem szűntek meg, sőt egyes helyeken az egyre égetőbb környezeti problémák ellenére is a láncfűrész vagy fejsze jelenti az egyetlen megoldást mind a mai napig.

Ennek eredményeképp, a folyamatosan bővülő globális erdészeti és fakitermelési üzlet miatt percenként 30 futballpálya méretű erdő pusztul el, 1990 óta pedig körülbelül 129 millió hektárnyi erdő tűnt el – ez a terület nagyjából akkora, mint Dél-Afrika. Míg 1990-ben a szárazföld 31,6 százaléka, vagyis 4 128 millió hektár volt erdő, 2015-re ez 3 999 millió hektárra csökkent.

Pedig létezik fenntarthatóbb megoldás – Japánban például már évszázadok óta alkalmazzák a daisugi módszert is a fakitermelés során. 

A japánok az erdőben is művészek

A daisugi egy lenyűgöző japán erdészeti technika, amely évszázadok óta egyedülálló módon ötvözi a fenntarthatóságot és a precíz kézműves hagyományokat. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a fákat ne csak egyszeri fakitermelésre használják, hanem sokkal inkább életre keltsék őket, és többszörös faanyagtermelést érjenek el egyetlen fa törzséből. 

A daisugi módszer a japán Muromacsi-korban (1336–1573) született, amikor a hagyományos japán építészeti stílus, a Sukiya-zukuri elterjedt. Ez a stílus, amelyet többek között a teaszobákhoz használtak, rendkívül magas minőségű, egyenes és csomómentes cédrusfát igényelt, Japán egyes területein – például a Kitayama régiójában – azonban korlátozott volt az ilyen típusú fa elérhetősége. Ezt a problémát oldotta meg az innovatív módszer, amely egyedi módon biztosította a keresett faanyagot anélkül, hogy ahhoz hatalmas erdőket kellett volna felszámolni, vagy fákat kivágni. De mi a módszer sikerének a titka? 

A daisugi módszer lényege, hogy a cédrusfák törzséből újabb és újabb egyenes hajtásokat nevelnek. A folyamat során először kiválasztják azokat a cédrusokat, amelyek alkalmasak az egyenes és egészséges hajtások nevelésére. Ezt követően a faágakat gondosan megmetszik, hogy csak a legéletképesebb hajtások maradjanak meg, hiszen ez a precíziós metszés biztosítja, hogy a fa „anyatörzse” egészséges maradjon. Idővel aztán a fák törzséről új, egyenes hajtások nőnek ki, amelyeket később fakitermelésre használhatnak fel, miközben az anyanövény épségben marad.

A módszer eredménye így tulajdonképpen egy állandóan metszett, bonsaihoz hasonló, ám hatalmas fa, amely egyszerre funkcionál faanyagforrásként és élő növényként, megőrizve a gyökereit és élettartamát.

Alapja lehet a fenntartható erdőgazdaságoknak

Persze nem csupán a japán cédrusok profitálhatnak az évszázadok óta remekül bevált módszerből, hanem mindazok, akik világszerte a fenntartható erdőgazdaságra törekszenek. A daisugi technika ugyanis egy olyan gyakorlat, amely nemcsak Japánban, hanem globálisan is példaértékű lehet a fenntartható természetgazdálkodás számára. A módszer alapja, miszerint egyetlen fát többszörösen használnak fel úgy, hogy közben megőrzik annak életét és az ökoszisztémában betöltött szerepét, a ma ismert legfenntarthatóbb megoldásnak számít. Ez a megközelítés számos előnyt kínál, amelyek igazán relevánsak a mai környezeti kihívások kezelésében.

Miután a daisugi egyik legnagyobb előnyeként egyetlen cédrusfa évtizedeken keresztül képes kiváló minőségű faanyagot termelni anélkül, hogy kivágnák, így ezt a módszert alkalmazva

A globális erdőgazdálkodás szempontjából ez különösen fontos, hiszen a túlzott fakitermelés jelentős problémát okoz világszerte. Míg a hagyományos fakitermelés során egy kivágott fa helyére évtizedekbe telik, míg egy új példány nő, a daisugi technikával egy fa folyamatosan új hajtásokat képes produkálni. Ezáltal egyetlen erdőrészlet hosszabb időre fenntarthatóvá válik, és az újratelepítés szükségessége csökken.

A technika ráadásul megőrzi a fák gyökérzetét, amely kulcsszerepet játszik a talaj stabilizálásában. A hagyományos fakitermelés során a fák kivágása a talajerózió és a termékenység csökkenésének fő oka lehet, különösen hegyvidéki vagy dombos területeken. A daisugi esetében azonban a fa gyökerei érintetlenek maradnak, továbbra is megtartva a talajt, csökkentve az esőzések okozta eróziót, valamint megakadályozva a földcsuszamlásokat. Ez különösen fontos olyan érzékeny ökoszisztémákban, mint Japán hegyvidéki területei, ahol a földfelszín természetes védelme létfontosságú.

Persze fontos kiemelni, hogy az erdők nemcsak fakitermelési források, hanem az élővilág sokszínűségének otthonai is. A módszernek köszönhetően azonban a fák a természetes élőhelyükön maradnak, így nem bolygatják meg jelentősen a környező ökoszisztémát sem, amikor a növesztett ágakat kivágják. Amikor egy erdőterületet kivágnak, az élővilág veszélybe kerülhet, mivel az élőhelyek megsemmisülnek. A daisugi ezzel szemben minimális hatással van az ökoszisztémára, mivel a fákat nem távolítják el, és továbbra is árnyékot, táplálékot és védelmet nyújtanak az ott élő állatoknak és növényeknek. Az erdők emellett kétségkívül a klímaváltozás elleni harc egyik legfontosabb fegyverei, mivel jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg. A daisugi technikával a fák életben maradnak, míg egy kivágott fa ezzel szemben nemcsak elveszíti szén-dioxid-elnyelő képességét, hanem a lebomlás során vagy elégetve szén-dioxidot is bocsát ki. 

Már csak alkalmazni kellene... 

(Borítókép: ollo / Getty Images Hungary)