A banda, ami egész Amerikát lázban tartotta

A Let It Be, a Twist And Shout, a Hey Jude és a Come Together csak néhány azon dalok közül, amelyekről a Beatles ismertté vált. A John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr alkotta banda a zene egy teljesen más vonulatát vitte bele az akkori felhozatalba, amit annak köszönhettek, hogy sok műfajban próbálták ki magukat. A popon és a rockon felül többek között a country-, a rockabilly-, a blues- és a soulstílusokba is belekóstoltak, amelyeket olykor vegyítettek egymással. Úttörői voltak a pszichedelikus rocknak, ők használtak elsőként komolyzenei elemeket a szerzeményeikben, előszeretettel kísérleteztek a szintetizátorokkal, amelyek akkor még új technológiának számítottak, ennek eredményeképp pedig egy egyedi hangzásvilágot teremtettek meg.

Ugyan az együttes csak tíz éven keresztül zenélt együtt, a hatásuk még ma is érzékelhető. Az előbbiekben felsorolt, a dalaikra vonatkozó újításokon felül pedig sok más szempontból számított úttörőnek a munkásságuk. A Beatles volt az első brit banda, amely eljutva a tengerentúlra legalább akkora népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban, mint szülőhazájában. A banda kontinensre való betörésének körülményeit vesézi ki a Disney+-on november 29-én megjelent dokumentumfilm, a Beatles '64, amelyben korábban soha nem látott felvételeket mutatnak be, illetve friss interjúk is láthatóak Paul McCartney-val, illetve Ringo Starral. 

Legalább egy tucat dokumentumfilmben vagy sorozatban foglalkoztak már a Beatles zenekar felfutásával, a zeneiparra gyakorolt hatásával, illetve az egyes tagok magánéleti kríziseivel, így viszonylag nehéz olyan témához nyúlni velük kapcsolatban, amely korábban még nem keltette fel senkinek a figyelmét. A David Tedeschi rendezésében, illetve Martin Scorsese és Margaret Bodde produceri segítségével készült Beatles '64 abból a szempontból viszont teljesen más tészta, hogy az együttes egy konkrét időszakára koncentrál, amikor az európaiak mellett az amerikaiakat is eléri a Beatles-láz. Az Egyesült Államokban szinte hisztérikus hangulat uralkodott, amikor 1964 februárjában az együttes tagjai egy 14 napos turné kapcsán érkeztek meg életükben először az országba.

Ahogy az a dokumentumfilmben látható, szinte minden lépésüket figyelték az értük sikoltozó rajongók, akik arról számoltak be, hogy teljesen megváltoztatta az életüket a Beatles. A produkcióban az együttest egyfajta megmentőként, hősként mutatják be, legalábbis ez szűrhető le már az első percekből. Előbb John F. Kennedyt láthatjuk, az amerikaiak nagy reménységét, aki azon felül, hogy kiállt a polgári jogok mellett, látta az űrutazásban rejlő lehetőségeket. Köztük fontosnak tartotta a Hold meghódítását, ám az amerikai álom végül 1963. november 22-én szertefoszlott, miután merényletet követtek el az elnök ellen. A Beatles három hónappal később érkezett meg New Yorkba, amelyet örömteli ünnepnek tartottak. A gyászoló nemzetnek szüksége volt némi felüdülésre, az együttesben segítő kezet láttak, és az érkezésük kulturális vízválasztót jelentett.

Robbanásszerű népszerűség

Mint a filmben bemutatják, a zenekart plakátokkal várták a New York-i John F. Kennedy repülőtéren, ahova megérkezve a sajtónak nyilatkoztak. Arról kérdezték őket, vajon miért töltheti el a zenéjük ekkora izgalommal az embereket. John Lennon erre frappánsan úgy felelt:

Ha tudnánk, már egy másik csapatot alkotnánk, és menedzserek lennénk.

A Beatles The Ed Sullivan Show-ban debütált, amelyet 73 millióan követtek nyomon a tévében – ez a szereplés hozzájárult ahhoz, hogy végigsöpört a Beatles-láz az amerikaiakon. A dokumentumfilmben egy 17 perces, soha nem látott felvételt is bemutatnak, amelyet még Albert és David Maysles rögzítettek a turné alatt, miközben követték az együttest, elcsípve kifejezetten meghitt pillanatokat a bandatagok és a rajongók között.

Sőt, sikerült feljavítaniuk az első fellépésükről – és a The Ed Sullivan Show őket szerepeltető részéről – készült videók hangzását és képi világát, amelyek még inkább visszaadják, hogyan is szólt élőben a zenekar a karrierje csúcsán – a fekete-fehér képsorok szinte úgy festenek, mintha tegnap vették volna fel őket. Emellett friss interjúkat látni rajongókkal, zeneipari szereplőkkel, Paul MacCartney-val és Ringo Starral, akik visszaemlékeznek a turnésorozatra, míg John Lennon és George Harrison kapcsán archív felvételeket kerestek elő – amelyeket már láthattunk más, a Beatlesről szóló alkotásokban.

Majmot adtak nekik

A bemutatott videók némelyike például azt ábrázolja, amint a zenekar tagjai az amerikai üzleti gondolkodást ekézik, imitálva egy cigarettareklámot. Szó esik a lemezlovas Murray the K-ről, aki az ötödik Beatles-tagnak kiáltotta ki magát, ki tudja miért. Bemutatják egy rajongó Beatles-műtárgygyűjteményét, amelybe a parókáktól kezdve a márkás tornacipőkön át a Beatles márkájú hintőporig minden beletartozik – állítólag sosem használták őket. Szintén látni felvételeket arról, ahogy két nő megpróbál belopózni a Beatles tagjainak hotelszobájába, továbbá előkerültek olyan videók, amelyeken a Harlem negyed színes bőrű lakosai nyilatkoznak a bandáról. A vélemények igencsak megoszlottak, egyesek kifejezetten kedvelték őket egyediségük miatt, de volt olyan is, aki gusztustalannak nevezte a zenéjüket. 

A produkcióban megszólal Smokey Robinson amerikai énekes, aki kijelentette, a Beatles volt az első zenekar, amely nyíltan vállalta, hogy színes bőrű előadóktól is inspirálódik. Ringo Starr a vele készített friss interjú során néhány ereklyét is bemutatott, amelyek abból az időből származnak, például azt a dobfelszerelést, amelyen akkor játszott, amikor a The Ed Sullivan Show-ban léptek fel. Szintén vicces pillant a filmből, amikor George Harrison azt állítja egy riporter kérdésére, hogy a kedvenc rockdala a White Christmas, ezzel teljesen összezavarva őt. Ahogy azok is mókás képsorok, amikor megmutatják, hogy egy Beatles-rajongó egy majommal kedveskedett a zenekarnak az egyik koncertjük előtt. Ezzel kapcsolatban George Harrison úgy fogalmazott, hogy bár az együttes tagjai teljesen normálisak voltak, mindenki megőrült körülöttük. 

Ezt támasztják alá a dokumentumfilmben megszólaló rajongók is, akiket akkoriban arról kérdeztek, miért kedvelik ennyire a zenekart, illetve hogy mi viszi őket egyáltalán rá arra, hogy megpróbáljanak betörni a Plaza Hotelbe, ahol a banda megszállt. A Beatlest övező hisztérikus rajongás ugyanis Elvis Presley-ével ért fel akkoriban, azzal a különbséggel, hogy ők jóval megközelíthetőbbnek mutatkoztak, és a külsejük nem volt annyira megnyerő. A fanok ugyanakkor sikoltozásban törtek ki, amint megjelentek, erős spirituális kapcsolatot ápoltak a dalaikkal, és ellenállhatatlannak találták a stílusukat – amelynek részét képezték egyedi öltönyeik, csizmáik, illetve hajviseletük. És pontosan ezen értékek összessége jelentette a sikerüket. Tekintve, hogy mind a munkásosztályból származtak, a rajongók még inkább tudtak kötődni hozzájuk, mivel közülük valóknak tartották őket. Magyarul hiteles figurák voltak egy olyan világban, ami épp óriási változásokon ment keresztül, és amelyből ők is kivették a részüket. 

(Borítókép: John Lennon, Paul McCartney, Ringo Starr és George Harrison 1967. május 19-én Londonban, az Egyesült Királyságban. Fotó: Jeff Hochberg / Getty Images)