Hitler segítségével kerülhetett volna újra trónra VIII. Eduárd?

VIII. Eduárd brit király az után kerülhetett trónra, hogy apja, V. György elhunyt, ám a szigetország lakói arra talán nem számítottak, hogy az újdonsült uralkodó nem sokáig áll majd az ország élén. Mint ismert, a király időközben beleszeretett az amerikai Wallis Simpsonba, az egyetlen bökkenőt viszont az jelentette, hogy elvált volt, és élt még a férje. Tekintve, hogy a brit uralkodó egyben az anglikán egyház feje is, VIII. Eduárd vallási szempontból nem vehette el őt. A monarchia helyett így végül a szerelmet választotta, és egy évet sem töltött uralkodással, amit utódjára, VI. Györgyre, II. Erzsébet édesapjára hagyott. Ha VIII. Eduárd akkor nem így dönt, a néhai királynő szinte kizárt, hogy valaha trónra került volna – mivel az ő születendő gyerekei és azok leszármazottai kerültek volna előrébb az öröklési rendben.

Az igen rövid ideig uralkodó VIII. Eduárd története már több dokumentumfilmes és történész érdeklődését is felkeltette, ami pusztán azzal magyarázható, hogy ritkán fordul elő az, amikor a brit király család zárt és mindentől óvó közegéből valaki önszántából lép ki, nem gondolva a monarchia érdekeire és fennmaradására. VIII. Eduárd esetében viszont még az a tényező is fennáll, hogy különösen közeli kapcsolatot ápolt a nácikkal, amire a brit uralkodók körében aztán pláne aligha találni másik példát. A király nácikkal való kapcsolatát igyekszik még jobban kibontani egy közelgő dokusorozat, ami a brit Channel 4 csatornán fog debütálni Edward Vs George: The Windsors at War címmel – és amely Alexander Larman életrajzíró The Windsors at War: The Nazi Threat to the Crown könyvén alapszik. 

Mint kiderült, a szériában megszólal a 102 éves Georg Stefan Troller, akinek 1966-ban nyílt lehetősége beszélni a királlyal, harminc évvel az után, hogy lemondott a trónról – bár VIII. Eduárd csak amiatt ment bele a beszélgetésbe, mivel több mint ezer dollárt kapott fizetségként. Troller kiemelte, zsidóként neki is el kellett menekülnie Bécsből még a második világháború kitörése előtt, és sok családtagját vesztette el a holokauszt során, így szerette volna tudni, hogy VIII. Eduárd valóban az ő oldalukon állt-e, és nem a nácikén. 

Kicsit mérges lettem, és feltettem egy kérdést, amit nem kellett volna: igaz-e, hogy ő és a felesége meglátogatták Hitlert, és hogy Hitler felajánlotta neki, ha megnyerik az Anglia elleni háborút, akár vezetői pozíciót is kaphat. Szinte felrobbant a dühtől: »Ne, csak ezt a kérdést ne. Ez nem szerepel a listánkon. Felejtsd el. Nem válaszolok. Menj el, kérlek, köszönöm, viszlát«. Olyan befejezetlennek éreztem az egészet, kidobtak. Nagyon szerettem volna tudni, hogy igaz-e. Legbelül, azt hiszem, igaz volt, és megtette volna

– mondta.

Troller úgy fogalmazott, a király már azon is felhördült, amikor az interjú elején azt mondta neki, három évtizedet töltött száműzetésben. Németül válaszolt neki, azt állítva: „Nem vagyok száműzve! A száműzöttek olyan emberek, akik nem térhetnek vissza a hazájukba. Én visszamehetek Angliába, amikor csak akarok”. Troller vélekedésével, azaz hogy VIII. Eduárd elfogadta volna Hitler ajánlatát, a király életrajzírója, Alexander Larman is egyetért, aki a Daily Mailnek úgy fogalmazott, bár nincs konkrét bizonyíték, de sokkal valószínűbbnek látja, hogy az uralkodó kiegyezett volna a trónra való visszatéréssel Hitler feltételei mentén, mint hogy visszautasította volna. Mint mondta, az általa olvasott levelek egyike sem arra utal, hogy a király különösen örült volna a náci Németország vereségének. Hozzátéve, VIII. Eduárd a kommunisták és Oroszország megszállottja volt, és úgy látta, hogy a második világháborút rosszul kezelték, amely így egy nagyobb konfliktushoz vezetett. 

Nem hiszem, hogy valódi náci volt, de felnézett Hitlerre és Németországra, lenyűgözte, amit tett. Úgy kell rá tekinteni, mint egy náci szimpatizánsra

– jelentette ki.  

Levelet írt Hitlernek

Larman állításait mi sem támaszthatná alá jobban, mint hogy VIII. Eduárd és neje egy nácipárti üzletember, Charles Bedaux kastélyában házasodtak össze, aki pusztán annyit kért a párttól viszonzásul, hogy látogassanak el Németországba. Christopher Wilson történész elmondása szerint a volt király amiatt egyezhetett ebbe bele, mivel meg szerette volna mutatni feleségének, milyen érzés a királyi család tagjának lenni, akiért ujjong a nép. Az utazásra végül 1937 októberében került sor, amely során a pár találkozott Hitlerrel és más magas rangú náci tisztviselőkkel.

Ahogy az egy korábban előkerült levélből kiderült, a király még a második világháború kirobbanása előtt írt Adolf Hitlernek. Sorai szerint szimpatizált a náci vezető szélsőjobboldali politikájával és azzal, ahogyan a politikus Németországot irányította. A király részletesen beszámolt azokról a „gyönyörű órákról”, amelyeket ő és menyasszonya, Wallis Simpson Hitler társaságában töltött a bajor hegyekben lévő Berghofban, ahol később a birodalmi kancellár kidolgozta a háború menetét. A levél 1937. október 23-án, a pár első, Hitlerrel való találkozását követő napon íródott németül, és ez állt benne:

Windsor hercegnéje és én őszintén köszönjük a nagyszerű vendégszeretetet, amelyet tanúsítottak irántunk, és a sok lehetőséget, amelyet adtak nekünk, hogy tanúi lehessünk mindannak, amit Németország dolgozó népéért tettek. Németországi utunk mély benyomást tett ránk, és nem fogjuk elfelejteni azt a figyelmességet, amellyel Önök körülvettek minket, és azt a szívélyes fogadtatást, amelyben mindenütt részesültünk.

Száműzték a Bahamákra

Egy idén megjelent dokumentumfilmben arra már fényt derítettek, hogy a volt brit miniszterelnököt, Winston Churchillt nyugtalanította az akkor még Windsor hercege címet viselő VIII. Eduárd tevékenysége a kontinensen, ami nácipárti viselkedéséből fakadt. A vezető ezért úgy határozott, hogy egy kormányzói posztot ajánl fel neki a Bahamákon, ám arról nem tájékoztatta őt, hogy a vele kapcsolatban felmerülő vádak miatt a másik lehetősége a hadbíróság lett volna. Így került a király és neje, Wallis Simpson „száműzetésbe” a Karib-térségbe a második világháború alatt – ez az ötéves kiküldetés volt VIII. Eduárd utolsó hivatalos szerepe. Mint az a produkcióban megemlített iratokból kiderült, a Bahamákra érkezve sem szakították meg a kapcsolatot a német ügynökökkel, ahogy azért is felszólaltak, hogy az Egyesült Államok maradjon ki a második világháborúból.

Peter Russell professzor arról számolt be az alkotásban, hogy őt bízták meg azzal, hogy figyelje meg a párt, és lelövési parancsot kapott arra az esetre, ha beleegyeznének abba, hogy VIII. Eduárd a németek kérésére bábkirállyá váljon a szigetországban. A film szerint az egykori király kapcsán több FBI-jelentéshez és Scotland Yard-aktához sem lehet hozzáférni, köztük ahhoz, amely szerint VIII. Eduárd bűnrészes volt egy ártatlan ember akasztófára küldésében. Néhány akta ugyanakkor rendelkezésre áll, amelyekből kiolvasható, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök rendelte el, hogy tartsák megfigyelés alatt a párt – a nácikkal való közeli kapcsolatuk miatt. Ahogy a filmben kifejtik, mivel VIII. Eduárd nemigen tűrte a kritikát, arról is meggyőzte az FBI-t, hogy figyeljenek meg egy újságírót, aki egy negatív hangvételű portrét írt róla és a nejéről.

Gyilkost mentettek meg?

VIII. Eduárd tehát nagy hatással bírt a hatóságokra és az igazságszolgáltatásra, egyes feltételezések szerint pedig vélhetően a királyi család segítségével menthette meg volt szeretőjét, a prostituált Marguerite Alibertet is a biztos haláltól. A történetük az első világháborúig nyúlik vissza, amikor a király tisztként állomásozott Franciaországban. A társai elhatározták, itt az idő, hogy az akkor 20 éves Eduárd elveszítse a szüzességét, ezért elvitték egy bordélyházba, ahol egy Paulette nevű nővel feküdt le. A későbbi király a szex megszállottja lett. Pár hónapra rá, 1917 áprilisában találkozott a 24 éves Marguerite Alibert-rel, akivel 18 hónapon át szeretők voltak. Az akkor még herceg Eduárd, amikor csak tudott, Párizsba utazott, ahol rendszerint együtt pezsgőztek, illetve furikázta is őt a Rolls-Royce-ával.

A viszonyuk alatt több levelet írt neki, amelyekben többek között apját, V. Györgyöt bírálta. Erotikus tartalmú könyveket is küldött a prostituáltnak, akit csak úgy hívott, „mon bébé”, azaz kedvesem. A kapcsolatuk végül szakítással végződött, mivel VIII. Eduárd beleszeretett egy házas angol nőbe, Freda Dudley Wardba. Bár megkérte egykori szeretőjét, semmisítse meg a korábban küldött leveleit, ő ennek nem tett eleget, hanem inkább megzsarolta a herceget. VIII. Eduárd attól tartott, hogy óriási pénzösszeget fog majd tőle követelni a hallgatásért, azonban Marguerite Alibert végül nem így tett. Az asszony később igen tehetős párját, Ali Fahmyt lőtte le egy veszekedés közepette, és ugyan egyértelműnek tűnt, hogy Alibert-t gyilkosság miatt akasztás általi halálra fogják ítélni, végül felmentették. Úgy tartják, a királyi család keze lehetett a dologban, mivel féltek attól, nehogy VIII. Eduárd botrányba keveredjen, szégyenbe hozva az egész monarchiát.

(Borítókép: VIII. Eduárd a bahamai Nassauban lévő Goverment House-ban 1942 körül. Fotó: Ivan Dmitri / Michael Ochs Archives / Getty Images)