Vidámabb vele az élet, de a nukleáris háború kapujában nem érdemes túltolni

Az orosz–ukrán konfliktus kitörése óta a világ árgus szemekkel figyeli a szomszédunkban jelenleg is zajló háború alakulását, így az is időről időre szóba kerül, hogy a konfliktus eszkalálódása miatt az orosz fél akár a nukleáris hadviselés útjára is léphet, amennyiben nem sikerül elérnie a céljait.

Éppen emiatt is ad még nagyobb aggodalomra okot, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök november közepén jóváhagyta a frissített nukleáris doktrínát, amely szerint Oroszország fontolóra veheti a nukleáris fegyverek alkalmazását, ha egy atomhatalom által támogatott hagyományos rakétatámadás éri. Az Oroszország hivatalos nukleáris doktrínájának megváltoztatásáról szóló döntés már hónapok óta folyamatban volt, Putyin aláírása pedig válasz volt arra, hogy a még Joe Biden vezette amerikai kormány engedélyezte Ukrajnának, hogy amerikai nagy hatótávolságú rakétákat lőjön ki Oroszország területére.

Persze, nem ez az első alkalom, hogy a világ közvetlenül érzi egy nukleáris háború fenyegetését. Az 1962-es kubai rakétaválság idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennálló feszültség hasonló fenyegetést jelentett. Akkor a krízist egy titkos alku oldotta meg: az USA visszavonta nukleáris rakétáit Törökországból, míg a Szovjetunió visszalépett Kubában. Bár a közvélemény ezt a szovjetek meghátrálásaként értékelte, a valóságban mindkét fél engedményeket tett.

A jelenlegi válság hatására néhány, Oroszországhoz közel eső ország, például Svédország, Norvégia és Finnország frissítette polgári védelmi irányelveit, és felhívta a lakosság figyelmét az alapvető túlélési készletek – például ivóvíz, fertőtlenítőszerek és elsősegélykészletek – beszerzésére. Németországban szintén az esetleges nukleáris fenyegetettségre figyelmeztettek, ám más európai országok, mint például az Egyesült Királyság, egyelőre nem tettek ilyen lépéseket.

Vannak, akik túlontúl is optimisták

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért aggódnak jobban egyes országok, míg mások látszólag kevésbé? A választ részben az elfogult optimizmusban kereshetjük, amely az emberek azon hajlama, hogy alábecsüljék a rossz események bekövetkezésének valószínűségét, miközben túlbecsülik a jó dolgok előfordulásának esélyét. Egy kutatás szerint a nyugati országok lakosságának mintegy 80 százaléka valamilyen formában szenved az elfogult optimizmustól – írja a The Conversation. Az optimizmus ezen formája hajlamos arra, hogy az emberek úgy érezzék, az ő házasságuk tartós lesz (szemben másokéval), vagy hogy ők úgyis elkerülik az éghajlatváltozás hatásait, és csak másokat vagy a jövő generációit sújtják majd.

Az elfogult optimizmus különösen jellemző a nyugati társadalmakban. Steven Heine és Darrin Lehman, a Brit Columbiai Egyetem professzorai például arra jutottak, hogy a kanadaiak irreálisabban optimisták, mint a japánok. Más kutatások hasonló eredményeket találtak az amerikaiak és a japánok összehasonlításakor is. Egy amerikai–orosz diákok körében végzett vizsgálat például kimutatta, hogy az amerikai fiatalok sokkal optimistábban tekintenek a jövőjükre, és kevésbé aggódnak globális problémák miatt, mint orosz társaik.

A lebombázott ukrajnai Mirnohrad 2024. november 14-én

Fotó: Anadolu / Getty Images Hungary

Az elfogult optimizmus kialakulása részben annak köszönhető, hogy az emberek elkerülik a negatív híreket és képeket, hogy fenntartsák jó hangulatukat. Az optimisták agya másként dolgozza fel a negatív információkat: a funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotás (fMRI) azt mutatja, hogy az ilyen információk feldolgozása csökkent aktivitással jár az agyuk frontális lebenyének egyes területein. Ez azt jelenti, hogy

Mindez azonban nem feltétlenül rossz dolog. Az optimizmusnak bizonyítottan pozitív hatásai is vannak. Az optimisták hosszabb ideig élnek, kisebb eséllyel halnak meg szívrohamban, és jobb esélyekkel néznek szembe a rák diagnózisa után. Az optimizmus csökkenti a stresszt és szorongást, ami javítja az immunrendszer működését. Az optimista hozzáállás továbbá önbeteljesítő jóslattá válhat, mivel arra ösztönöz, hogy aktívabban dolgozzunk a pozitív jövőért – így egy esetleges atomháború esetén a túlélésért is.

Az elfogult optimizmus veszélyei

Ugyanakkor az optimizmusnak árnyoldalai is vannak. Barbara Ehrenreich amerikai író és aktivista Smile or Die című könyvében azt állította, hogy

Példaként említette a 2008-as gazdasági válságot, amelyre az amerikaiak túlnyomó része nem számított, mert egyszerűen nem voltak hajlandók elképzelni a legrosszabbat. Egy világméretű háború esetében pedig talán mondani sem kell, ennél még drasztikusabban megvalósulhat az, hogy miért lehet káros a túlzott optimizmus.

Az optimizmus egyik legnagyobb kockázata, hogy az emberek figyelmen kívül hagyhatják a figyelmeztető jeleket, és nem készülnek fel a legrosszabb forgatókönyvekre. Ez azonban nemcsak egyéni, hanem globális szinten is veszélyes lehet. Bár egyes szakértők úgy vélik, hogy Putyin csak blöfföl, és nem készül nukleáris fegyverek bevetésére, az ilyen helyzetekben a felkészülés elengedhetetlen az emberi túlélés szempontjából.

Az optimizmus tehát kétségtelenül életmentő lehet, de csak akkor, ha nem megy a valóságérzékelés rovására. Az elfogult optimizmus helyett a kiegyensúlyozott szemlélet lehet az, ami valóban segíthet eligazodni és kellően felkészültté válni a modern világ lehetséges válságaira. A kérdés már csak az, hogyan tudjuk megtalálni az arany középutat.

(Borítókép: Egy népszerű mémet ábrázoló transzparens 2023. december 12-én Brüsszelben. Fotó: Luis Miguel Caceres / Getty Images Hungary)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!