Megváltozik a személyiségünk, amikor idegen nyelveken beszélünk

Talán sok idegen nyelven beszélő ember tapasztalata már magán, hogy egy anyanyelvétől eltérő nyelvet használva nem csak a száján kiejtett szavak, de maga a személyisége, a hozzáállása és a világlátása is teljesen megváltozik. A pszicholingvisztika, a kognitív pszichológia és a nyelvi antropológia kutatásai szerint ennek oka, hogy a nyelvek nemcsak a kommunikáció eszközei, hanem alakítják a valóságérzékelésünket, és azt is, ahogyan magunkra tekintünk.

A világ lakosságának több mint fele használ napi szinten két vagy több nyelvet. Akár oktatási, migrációs vagy családi okokból, a kétnyelvűség és a többnyelvűség egyre elterjedtebb a globalizált társadalomban.

De hogyan hat a több nyelv ismerete az érzelmek feldolgozására? A legújabb kutatások azt sugallják, hogy minden nyelv másképp érzékelteti beszélőivel a valóságot, és az emberek gyakran észrevesznek magukon bizonyos változásokat, amikor egyik nyelvről a másikra váltanak.

Más nyelv, más érzelmek

Amikor valaki több nyelvet is beszél, akkor az érzelmeket meghatározó vagy leíró szavakat is másképp dolgozza fel attól függően, hogy az anyanyelvén – amit gyerekkorában tanult meg és dominál a gondolkodásában – vagy egy másik, tanult nyelven szólal meg.

Az anyanyelv érzelmi szempontból erősebbnek bizonyul, hiszen a kétnyelvű vagy többnyelvű emberek általában nagyobb érzelmi intenzitást éreznek, amikor ezen beszélnek, különösen, ha olyan emlékeket idéznek fel, amelyeket ezen a nyelven éltek meg. Egyes tanulmányok szerint az emberek élénkebben idézik fel gyermekkori emlékeiket, ha az anyanyelvükön mesélnek róluk, mivel ez az a nyelv, amelyen címkézték és megjegyezték ezeket az élményeket. Ezzel szemben

Más szóval, az anyanyelv érzelmileg gazdagabbnak tűnik, míg a második nyelv kevésbé kifejező, de gyakorlati szempontból hasznosabb. Ez azt jelenti, hogy az érzelmek kifejezése az anyanyelven intenzívebb – akár pozitívak, akár negatívak az érzések. De vajon a kifejezés mellett a személyiségünk is más lesz az idegen nyelven való kommunikáció során? 

Nemcsak az érzelmi intenzitásra, hanem a személyiségünkre és a másokhoz való viszonyunkra is hatással van, hogy milyen nyelven kommunikálunk. Az, hogy melyik nyelvet választjuk, befolyásolhatja a beszédmódunkat, és felfedhet olyan kulturális vagy társadalmi sajátosságokat, amelyek az adott nyelvi közösséghez kötődnek. Egy kétnyelvű kínai–angol kutatás során a résztvevők azt állították, hogy angolul (ami a második nyelvük) könnyebben fejezik ki érzelmeiket, mivel az kevesebb társadalmi kötöttséget hordoz. Ugyanakkor nagyobb érzelmi intenzitást éltek át mandarinul, ami az anyanyelvük – írja The Conversation. 

A második nyelv tehát bizonyos előnyöket kínálhat, ha a beszélők érzelmi távolságot szeretnének tartani – akár személyes, akár társadalmi-kulturális okokból. Az érzelmek egy kevésbé érzelmileg kötött nyelven való kifejezése csökkentheti a zavartság érzését, a szorongást vagy a személyes érintettséget. Ez különösen igaz olyan kultúrákban, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek a kollektív értékekre, és kevésbé hajlamosak az érzelmek megosztására. 

Számít a második nyelv ismeretének mértéke

A második nyelv ismeretének szintje is jelentős szerepet játszik. A szülők általában az anyanyelvüket részesítik előnyben érzelmek kifejezésére, amikor gyermekeikhez beszélnek – például fegyelmezéskor –, ha ezt a nyelvet ismerik a legjobban. Azonban ha a második nyelvet is magas szinten használják, előfordulhat, hogy azt is alkalmazzák érzelmek közvetítésére.

Ha valaki formális vagy iskolai környezetben sajátította el az adott nyelvet, szemben egy természetesebb, organikus tanulási folyamattal, gyakran több szorongást tapasztalhat nyilvános kommunikáció közben, még akkor is, ha technikailag magasan képzett a nyelvhasználatban.

Ezeknek a dinamikáknak a megértése nemcsak a nyelvek és az emberi elme működéséről ad mélyebb képet, hanem javítja az interkulturális kommunikációt és az érzelmi megértést is egyre sokszínűbb és összekapcsoltabb világunkban.

A tanulók érzelmi elégedettsége és az önmagukról alkotott képük az új nyelvben – vagyis a nyelvtanulás során kialakított identitásuk – kulcsfontosságú ahhoz, hogy magabiztosan beszéljenek. A tanárok szerepe ebben meghatározó: segíthetnek, hogy kevésbé érezzék magukat idegennek az új nyelvben a diákok.

Emellett a nyelvvel kapcsolatos attitűd is döntő fontosságú. Az, ahogyan a tanulók értékelik a nyelvhez kötődő tapasztalataikat, meghatározza, hogyan néznek szembe a kihívásokkal, hogyan látják magukat és hogyan tekintenek rájuk mások. Minél pozitívabb ez az attitűd, annál nagyobb az elégedettség a tanulási folyamat során, és annál szorosabb az érzelmi kötődés az új nyelvhez. Az eredmény egy erősebb identitás az adott nyelvben, ami mélyebb érzelmi elköteleződéshez és hatékonyabb tanuláshoz is vezet.

(Borítókép: RichVintage / Getty Images Hungary)