Egy pillanat alatt veszett oda a birodalom, de a legendás sütőpor nélkül ma sincs ünnep

Kevesen vannak az idősebb generáció tagjai között, akik a „Haladjon Ön is a korral” szlogent meghallva ne tudnák annak folytatását, vagyis hogy „süssön Váncza sütőporral!”. Az első magyar sütőporról van szó, ami ifjabb Váncza József gyógyszerész nevéhez köthető – ahogy A mi süteményes könyvünk című kötet is, ami háziasszonyok egész garmadájának vált a kedvencévé, mivel olyan sütemények kaptak benne helyet, amiket olcsón el lehetett készíteni. A Báncza – és az évszázadok alatt még sok más – néven is ismert család történelmének felgöngyölítéséhez vissza kell ugranunk az időben, ifjabb Váncza József nagyapjához, Váncza Mihályhoz, aki ügyvédként tevékenykedett. A legifjabb Váncza József – aki 2019-ben hunyt el, és a harmadik volt a családban ezen a néven – korábban így emlékezett meg róla:

Ükapám, Váncza Mihály – egy Szilágyságban működő református prédikátor fia – volt a család polihisztora: festett, írt, fordított, ő volt a kolozsvári magyar színház első direktora

– mondta. 

Bár hozzá kell tenni, hogy az ügyvéd különös módszert választott a pártaláláshoz, mivel miután egy lány kikosarazta őt, úgy döntött, feleségül veszi az első hajadon nőt, aki szembejön az utcán. Egy csizmadia lánya, Elizeus Julianna lett a kiválasztott, akivel boldog házasságban éltek, a szerelmük gyümölcse pedig idősebb Váncza József, Váncza Mihály, illetve Váncza Emma lett. 

A Váncza család a XVIII. században költözött Erdélyből Miskolcra, ahol nemesi címet kaptak. A família tagjai nemzedékről nemzedékre örökölték a rajzkészséget, és már gyerekként napi két órát alkottak, hogy tökéletesítsék ezt a képességet. Váncza Emma például rendkívül jól festett, illetve fotózott, amiben sikereket ért el – ő lett az első női magyar fényképész. Ezt mi sem támaszthatna alá jobban, mint hogy az 1896-os millenniumi kiállításon a Hámori-völgyet ábrázoló panorámaképét Ferenc József vizslatta, dicsérő szavakat intézve felé, majd kezet fogva vele – a mű nagy millenniumi érmét nyert. Később műtermet nyitott Miskolcon, amit harminc éven át üzemeltetett, és családtagjaihoz hasonlóan a kreativitás, az ambíció, illetve a fejlődés vitte őt előre. 

Ugyan idősebb Váncza Józsefnek is kijutott ebből a tehetségből, ő teljesen más utat választott, gyógyszerész lett. Emellett rengeteget utazott, az útjairól pedig kétobjektíves sztereó géppel készített fényképeket és diapozitíveket, amiket sztereóvetítővel lehetett vetíteni és sztereó szemüveggel nézni. Sőt, az első tíz ember közé tartozott Magyarországon, akinek automobilja volt – a családi legenda szerint ő volt az ötödik. Egy háromkerekű, nyitott Benzt vásárolt, amihez egy Johann nevű sofőrt adtak, aki egészen addig maradt vele, amíg meg nem tanulta vezetni a járgányt.

Idősebb Váncza új felfedezések iránt érzett csillapíthatatlan szomja pedig a patikában is megmutatkozott, ahol rendre kísérletezett – kész boszorkánykonyhája volt. Hozzá kell tenni, hogy abban az időben a gyógyszerészek munkássága igen szerteágazó volt, mivel annak érdekében, hogy a patikájuk még nagyobb nyereségre és ismertségre tegyen szert, különböző szereket kínáltak – például arckrémet, szemölcs elleni szert vagy korpásodás elleni sampont. Idősebb Váncza az első világháborúban kámforgolyókat készített fagyási sérülések kezelésére, gyertyákat főzött és öntött, üdítő- és habzóport árult, gombpréseléssel foglalkozott, és szintén a patikában lehetett venni üzemanyagot az első automobilokhoz. 

Rüh elleni szernek indult?

Egy idő után segítségére volt a fia, ifjabb Váncza József is, aki apja nyomdokaiba lépve 1923-ban szerzett gyógyszerészdiplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a család Kálvária téri patikájában folytatta a kísérletezést édesapjával. Közös munkájuk nyomán született meg később a sütőpor, ám a családi legenda szerint apa és fia az otthoni laboratóriumban épp rühesség elleni port szeretett volna készíteni, eközben jött a sütőpor ötlete. Mint ismert, a kémiai térfogatnövelő szer eredetileg egy amerikai találmány, ami az Oetker cégnek köszönhetően került Európába, így a Váncza család velük szerette volna felvenni a versenyt. Elő is állították a saját keveréküket, amit kezdetben ifjabb Váncza húgai adagoltak kézzel rajzolt zacskókba, mivel csak kis mennyiségben árulták. 

A Váncza sütő-krémpor grafikáját 1925. március 13-án jegyezte be nyilvántartásába a Központi Védjegyértesítő, ekkor védették le a jellegzetes sárga-piros színkombinációt, amiről könnyen felismerhetővé vált a márka, ahogy az ifjabb Váncza által kitalált „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” szlogen is szállóige lett. Tekintve, hogy nagy volt az igény a termékre, kinőtték a Váncza-házat, így egy üzemet hoztak létre a budapesti VIII. kerületben található Tavaszmező utca 2. szám alatt (ma már Korányi Sándor utca 28.), majd a székhelyüket 1929-ben a kőbányai Korpona utca 4. szám alá helyezték át. Ugyan ebben az időben már elterjedtek a különféle tápszerek, a magyar háziasszonyok főleg a német, svájci vagy a győri Koestlin-termékeket vásárolták.

Vánczáék kikísérletezték a saját verziójukat, és annak köszönhetően, hogy ifjabb Váncza felismerte az édesipari termékek gyártásában és forgalmazásában rejlő nagyobb üzleti lehetőségeket, puding- és parféporokat, valamint vaníliás és citromos cukrot is piacra dobtak. Ezeken felül gyártottak kekszet, nápolyit, szivart, és a család nevéhez fűződik az első magyar technológiával készült leveskocka, ami 1931-ben jelent meg, majd később 24 további ízben tették elérhetővé.

Befellegzett a cégnek

A vállalat egy egész flottányi autóval rendelkezett, és a cég csúcspontján akár háromszáz embert is foglalkoztattak a gyárban. A márka arculatáért pedig ifjabb Váncza felelt, aki különösen nagy jelentőséget tulajdonított a marketingnek, amivel megelőzte a korát. Az összes termékük hirdetése sárga és piros színben pompázott, illetve az azokat szállító járműveket is felemásra festették – egyszer megesett, hogy az egyik furgon felborult a Lajos utcában, de a környék gyerekei hamar odagyűltek, hogy az útról egyék a kekszet. A Váncza termékek reklámozásában a család segítségére volt Feigl (később Fóthy) Gyula, akivel ifjabb Váncza egy közös vállalkozást hozott létre. A kültéri és egyéb reklámoknak köszönhetően a márka hamar közismert lett, több termékük pedig piacvezetővé tudott válni. 

Cégük amerikai típusú reklámpropagandát folytatott. Nem sajnálta édesapám erre a pénzt, bevételének negyven százalékát fordította reklámra

– mesélte korábban a legifjabb Váncza József, aki öt évvel ezelőtt hunyt el.

Az üzlet gyümölcsözőnek bizonyult, ők készítették a Lánchíd első díszkivilágítását, illetve a Vánczáé volt az első neonreklám az Oktogonon. Az 1930-as években kirobbant gazdasági világválság viszont a Váncza-üzemet sem kímélte, nem tudták kifizetni a beszállítóikat, mivel 16 ezer kereskedő volt az adósuk. 1936-ban jelent meg egyébként az egyszerű, takarékos recepteket tartalmazó, A mi süteményes könyvünk című kötet első kiadása, amihez a rokonaihoz hasonlóan szintén jól rajzoló, ifjabb Váncza József készítette az illusztrációkat, a süteményeket pedig a családtagjairól nevezte el – köztük a Jutka tortát és a Lili kiflit, míg a Rothermere szelettel a trianoni döntés ellen szót emelő angol lord emléke előtt tisztelgett. 

Bár Vánczáéknak később sikerült újra gatyába rázniuk a céget, a háborús évek megtépázták őket, visszaesett a forgalmuk, és 1944-re már csak 15 alkalmazottjuk maradt. Négy évvel később egy minisztériumi rendeletben tájékoztatták őket arról, hogy Váncza József Sütőporüzem néven forgalmazhatják tovább a termékeiket, majd egy ugyanazon év december 29-én kelt dokumentum szerint a céget felszámolás után megszűntnek nyilvánították.

Az üzem a szovjetek kezére kerülve ezt követően még pár évig Sütőpor Gyár néven működött, és többek között cukorkákat, vitamintablettákat, italporokat gyártottak. Ifjabb Váncza József itt alkalmazottként dolgozhatott tovább, viszont a felépített Váncza-birodalmat teljesen elvesztette. A Sütőpor Gyár termékeit a felszámolást követően a budafoki úti Zamat Kávé- és Kekszgyár készítette tovább, majd az örökösök 1988-ban megállapodtak a Szilasmenti Mgtsz-szel. Jelenleg a Szilas-food Kft. kerepestarcsai üzemében készülnek a Váncza-termékek az eredeti recept alapján, így máig kaphatóak a boltokban. (2013-ban ifjabb Váncza József örökösei és partnereik megvásárolták az OROS-Süti Kft. döntő tulajdonrészét, és számos terméket állítottak elő. A cég ügyvezetője Váncza Zsolt lett, ám a vállalat a céginformáció.hu adatbázisa szerint végelszámolás alatt áll.)

Találmányok egész hada

Ifjabb Váncza József 1933-ban vette feleségül a hivatalnok Priessnitz Gizellát, akinek a nagyapja találta fel a hideg vizes borogatást. Házasságkötésük után két gyermekük született, a korábban említett legifjabb Váncza József, illetve Váncza Judit. Előbb a Népliget melletti Tisztviselő-telepen laktak, majd a 40-es években a Gellérthegy környékére költöztek egy háromszintes villába, amihez úszómedence tartozott, illetve egy Váncza alkotta zenegép, ami több hangszóróból is képes volt szólni a ház különböző pontjain. A villát a második világháború alatt, 1945 januárjában bombák döntötték romba, így a család kénytelen volt továbbállni. Egy Bástya utcai lakásban telepedtek le, majd a Rózsadombra, a Búzavirág utca 14. szám alá költöztek, ám ifjabb Váncza Józsefet a 40-es évek közepén veszteség érte – előbb édesapja, majd a felesége hunyt el.

Később másodjára is megnősült, és a tizenöt évvel fiatalabb Markó Erzsébetet vette el feleségül, akitől született egy lánya. A rózsadombi villában élték életüket, amíg 1951-ben az ÁVO el nem kobozta tőlük, és át nem költöztették őket a Torockó utca 11. szám alá, ami korábban az indiai nagykövetség épülete volt – itt Kókai Rezső zeneszerző lakott a földszinten, míg ők az emeleten. Ifjabb Váncza József ezután a Kőbányai Gyógyszerárugyárban kapott munkát analitikus mérnökként, de ekkor már számos betegséggel küzdött, amelyek a laboratóriumban tett kísérletezések miatt alakultak ki nála.

Mivel bőrallergiája volt, pamutkesztyűt viselt, de ez nem akadályozta őt meg abban, hogy könyvet kössön vagy dominót fessen a kislányának. Élete során több megvalósításra váró találmányt is lejegyzett Reklám gondolatok című kockás füzetébe, amelyek ma már ismert használati tárgyak, köztük a műanyag ruhacsipesz, az összehajtható turistatérkép, a merülőforraló, az omlettsütő, a jénai edény köré szőtt kosár és a kör alakú bélyeg.

Önműködő ki- és bekapcsoló kávéfőző és forraló. Kétszálú izzólámpa átkapcsolással kiégés esetén. Főzőedény fedél, nyomásfőzéshez bármely fazékra tehető fedél síppal, szeleppel és szorítóval. Fém építőjáték. Légpárna – Fekvő betegnek felfekvés ellen. 5 hosszú rekeszes! WC tartály, takarékos. Például »Duplex« névvel, két húzóval egy kisebb és egy nagyobb rekesszel, vagy egy húzóval, kettős dugóval

– állt a noteszában.

Ifjabb Váncza József 1956-ban bekövetkezett halálát követően, mikor már a rendszer is engedte, özvegye kisiparosként gyártotta tovább a sütőport az eredeti védjeggyel és minőségben. Kókai Rezső halála után pedig megvette az egész Torockó utcai házat, amit máig Váncza-villának neveznek.

Sok unoka és dédunoka

Ifjabb Váncza József fia, legifjabb Váncza József ugyanakkor származása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesült. 1953-ban egy koncepciós eljárás keretében kizárták a Dolgozó Ifjúság Szövetségéből, majd az egyetemről is, mondván: „eltitkolta származását, édesapja kapitalista kizsákmányoló volt”. Végül Nagy Imre miniszterelnöksége alatt egy jóindulatú professzor segítségével tanulhatott újra az egyetemen, ahol erősáramú villamosmérnöki oklevelet szerzett,  2019-ben hunyt el . Egyik húga, Judit pedig 2012-ben vesztette életét.

Ifjabb Váncza József gyermekei közül még egy lánya és két fia él, illetve született kilenc unokája és huszonhat dédunokája, akik máig büszkék az örökségre, amit rájuk hagyott. Ahogy magyar háziasszonyok sokasága gondolhat meleg szívvel a Váncza családhoz köthető,  A mi süteményes könyvünk című kötetre is, amelynek 1936 óta több mint harminc kiadása jelent meg. Az egyik első példány akadt korábban egy miskolci gasztroblogger kezébe, aki a könyvben szereplő összes süteményt elkészítette, majd feltöltötte a blogjára. Ennek köszönhetően talált rá az egyik Váncza unoka, aki a következő szavakat intézte felé:

Édesanyám, Váncza Judit, Váncza József nagyobbik lánya szerette volna újraéleszteni a könyvet és a benne lévő recepteket, de 2012-ben hirtelen meghalt, és minden emléket magával vitt. A Jutka torta neki készült, első születésnapjára, azóta is készítjük a családban

– írta, amivel kapcsolatban a blogger egy interjúban kijelentette: bár semmi köze a családhoz, azóta is úgy gondolja, valószínűleg ő vezeti őt odafentről. 

(Borítókép: Tauber-Rozman család / Fortepan)