Miért vedelünk mindig, ha valamit ünnepelni kell?

A karácsonyi és szilveszteri időszak a legtöbb ember számára a családról, a finom ételekről és az önfeledt ünneplésről szól, amiért a legtöbb háztartásban az éneklés és társasjáték mellett bizony egy-egy pohárka ital is felel. Ezek elmaradhatatlan részei lettek mind a karácsonyi asztalnak, mind pedig az újévi köszöntéseknek.

Azzal persze alapvetően semmi probléma nincs, hogy a család régen vagy éppen gyakrabban látott tagjaival mindenki megiszik egy-két pohárka alkoholos kedélyjavítót a jeles napok alkalmával, azonban annak tudatában, hogy Magyarország továbbra is a világ élvonalába tartozik alkoholfogyasztás terén, korántsem biztos, hogy jónak nevezhető a szokás. Főleg nem az üvegeket ilyenkor még serényebben nyitogató férfiak körében, az adatokból ugyanis az is látszik, hogy a magyar férfiak több mint kétharmada alkoholistának számít az „alkoholizmus” orvosi definíciója szerint.

De akkor mégis miért alakult ki a szokás, miszerint mindent csak szeszes itallal a kezünkben tudunk tisztességesen – vagy leginkább pont ellenkezőleg – megünnepelni? 

Ahhoz, hogy mindezt megérthessük, érdemes megvizsgálni az emberi civilizáció alkoholhoz fűződő viszonyát. Az alkohol évezredek óta az emberi kultúra szerves része, társasági és spirituális események meghatározó eleme. Az italok mámorító hatása nemcsak a mindennapi életet színesítette, hanem az ünneplések, rituálék és társadalmi kapcsolatok fontos kiegészítőjévé is tette őket.

Évezredek óta nézzük a pohár fenekét

Az alkohol története vélhetően egy véletlen felfedezéssel kezdődött, több mint 10 ezer évvel ezelőtt. Az első alkoholos italokat erjedő gyümölcsökből, mézből vagy gabonából készíthették, amikor a természetes cukrok alkohollá alakultak a levegőben található élesztő hatására. E korai italok mámorító hatását persze gyorsan felismerték, és az emberek elkezdték tudatosan előállítani az alkoholos italokat. Az első szándékosként ismert alkoholkészítések az ókori Mezopotámiában és Kínában voltak. Mezopotámiában az Kr. e. 4. évezred körül már árpasört főztek, míg Kínában hasonló időszakból származó nyomok szerint rizsből, mézből és gyümölcsből készült italokat állítottak elő. Ezek az italok kezdetben nem hétköznapi fogyasztásra készültek, hanem vallási és spirituális célokat szolgáltak.

Az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában az alkohol már a társadalmi és vallási élet központi eleme volt. Egyiptomban a sör és a bor isteni ajándéknak számított. A borfogyasztás különösen a gazdagabb rétegek körében terjedt el, míg a sört a mindennapi emberek is fogyasztották. Az italokat gyakran áldozati ajándékként használták, és fontos szerepük volt a halotti szertartásokban is. Görögországban a bor fogyasztása szorosan kapcsolódott Dionüszosznak, a bor és mámor istenének kultuszához. A szimposzionok, azaz a borral kísért filozófiai és társasági összejövetelek az intellektuális és spirituális közösségi élet színterei voltak. Az ital a közösségi összetartozást és a beszélgetést szimbolizálta.

Rómában a bor szintén a társadalmi élet alapvető részévé vált. Az ünnepi lakomákon és a vallási szertartásokon egyaránt jelen volt, és az ital az állam jólétének és hatalmának jele volt. Az alkohol tehát már az ókori kultúrákban is többet jelentett egyszerű italnál: spirituális és társadalmi eszközként szolgált, ami összekapcsolta az embereket, és az isteni világ érintését szimbolizálta.

A középkorban aztán az alkohol továbbra is alapvető szerepet játszott a társadalmi és vallási életben. A kereszténység elterjedésével a bor a szentmisék központi elemévé vált, Jézus vérének szimbólumaként. Az egyházi kolostorokban nemcsak vallási szertartásokhoz, hanem gyógyászati célokra is készítettek alkoholt. A sörfőzés különösen a bencés szerzetesek körében terjedt el, akik a középkor nagy részében tökéletesítették a sörfőzés technikáját.

A középkori kocsmák és sörházak az utazók és a helyi közösségek találkozóhelyei voltak, ahol az emberek megoszthatták egymással történeteiket, híreiket és gondolataikat.

Az ünnepek legfontosabb elemévé vált

Az alkohol az ünneplések egyik legfontosabb elemévé vált, mivel oldotta a gátlásokat, erősítette a közösségi élményt, és hozzájárult az események emelkedett hangulatához. Az italok fogyasztása az emberi kapcsolatokat erősítette, és sokszor a bőség, a jólét és a szabadság szimbólumaként szolgált.

Az alkoholos italok fogyasztása különösen a következő események során vált nélkülözhetetlen szokássá:

• Esküvők és családi ünnepek: a bor és a sör az esküvői lakomák elengedhetetlen része volt, mivel a bőség és a szerencse szimbólumai voltak.
• Aratási ünnepek: az ősi kultúrákban az aratási időszak végén rendezett ünnepségek során a termésből készült italokat fogyasztották el, hálát adva az isteneknek a bőségért.
• Vallási rituálék: az italok szakrális szerepe sok helyen fennmaradt, például a keresztény úrvacsora vagy a zsidó széderest borfogyasztási szokásai révén. Az alkohol társadalmi elfogadottsága és a modern reklám

A 19. és 20. században az alkohol társadalmi szerepe tovább erősödött. A pezsgő például a luxus, az elegancia és az ünneplés szimbólumává vált, különösen az arisztokrácia és a felsőbb osztályok körében. A modern reklámipar is hozzájárult ahhoz, hogy az alkohol az ünneplés szinte kötelező elemévé váljon. A reklámok az italokat a boldogság, a siker és a társasági élet jelképévé emelték, miközben hangsúlyozták azok „elmaradhatatlan” szerepét minden fontos eseményen.

És hogy miért lett alapvető része az alkohol az ünneplésnek?

Persze fontos kiemelni a közösségi élmény szerepét is, hiszen az italok megosztása hagyományosan az összetartozás és a barátság jele. Egy közös koccintás szimbolikus gesztus, amely összeköti az embereket.

Sok társadalomban ráadásul az italok fogyasztása évszázadok óta a hagyományok része, így az ünnepek természetes velejárója lett. Akárcsak a pezsgő, amely az ünneplés és a különleges alkalmak jelképévé vált, így ma már az események emelkedettségét is az ital elfogyasztásával hangsúlyozzák. 

A pezsgő az ász, de a rituálé és a pszichológia a kulcs

Ahogyan a legnagyobb ünnepek, úgy a szilveszter szimbolikus italává is a pezsgő vált, amelynek története és népszerűsége a 17. századra vezethető vissza. A pezsgőt a francia Champagne régióban kezdték először palackozni, és hamar a nemesség, majd a gazdag polgárság körében is a luxus megtestesítőjévé vált. A 19. században a pezsgőfogyasztás már nemcsak az arisztokrácia privilégiuma volt, hanem a középosztály számára is elérhetőbbé vált. A szilveszteri ünnepléshez való kapcsolódása különösen a 20. század elején vált hangsúlyossá, amikor a pezsgőt az új év köszöntésének nemzetközi jelképévé tették.

Mindez részben annak köszönhető, hogy az alkohol nemcsak kulturális, hanem pszichológiai szerepet is betölt az ünneplések során. Oldja a gátlásokat, fokozza a jókedvet, és elősegíti a közösségi élmények megélését. Ráadásul szilveszterkor, amikor az emberek az év végét ünneplik, és gyakran számot vetnek az elmúlt hónapokkal, az alkohol segíthet elengedni a múltat és optimistán tekinteni a jövőbe. Emellett az év utolsó napja a határidőkhöz, célokhoz és újrakezdésekhez kötött kultúránkban különlegesen szimbolikus jelentőséggel bír.

A szilveszteri alkoholfogyasztás hagyományát a 20. században a reklámipar is aktívan támogatta. A pezsgőgyártók, sörfőzdék és szeszesitalmárkák a vizuális médiumok – újságok, televízió, majd az internet – segítségével népszerűsítették termékeiket. A kampányokban az alkohol fogyasztása az ünneplés, a boldogság és a siker elengedhetetlen kellékeként jelent meg.

Az ikonikus szilveszteri jelenetek – például az éjfélkor felbontott pezsgő vagy a pohárcsengés koccintáskor – világszerte beépültek a kulturális emlékezetbe, így mára szinte elválaszthatatlanok az év végi ünnepléstől. Az alkoholipar évente milliárdokat költ arra, hogy tovább erősítse ezeket az asszociációkat, így az emberek számára természetessé vált, hogy az ünnepekhez az ital is hozzátartozik.

(Borítókép: Ulrik Tofte / Getty Images Hungary)