Újabb mesehősnek inthet búcsút a Disney

A szerzői jogokról szóló törvény értelmében 2025. január 1-jétől további filmek, könyvek, zenék és egyéb alkotások válnak közkinccsé, amelyek eredetileg 1929-ben jelentek meg. Mint ismert, az Egyesült Államokban több alkotóval összefogva a Disney-nek sikerült elérni, hogy a korábbi 75 évről 95-re emeljék ezt az időintervallumot. Már 1998-ban azért lobbiztak, hogy szülessen egy szerzői jogok kiterjesztéséről szóló törvény, amelyet végül elfogadtak. A cégnek amiatt volt különösen fontos, hogy célba érjen a megmozdulásuk, mert öt évre rá közkinccsé vált volna a Mickey egér kezdetleges verziója, ám így nyertek még húsz évet.

2024-ben aztán újabb határidő járt le, amely a Willie gőzhajó rövidfilmre, valamint az eredeti Mickey és Minnie egér szerzői jogaira vonatkozott, amelyeket így elvesztettek. Bár hozzá kell tenni, hogy a közkinccsé vált Disney-karakterek 1928-as verziója még nem beszél, így az alkotók meglehetősen korlátozott mértékben használhatják a mesefigurákat, amelyek hosszúkás fizimiskája másképp is fest, mint ahogy napjainkban ábrázolják őket. A vállalat viszont ettől eltekintve figyelemmel kíséri, hogy hol és miképp használják fel szeretett mesehősüket.

A 2025-ös évet tekintve ugyanakkor a Disney-nek újabb veszteségekkel kell szembesülnie, mivel január 1-jétől további szerzői jogoknak kell búcsút mondaniuk. Közkinccsé válik ugyanis Horace Horsecollar karaktere, aki Mickey egér egyik legjobb barátja – tulajdonképpen ő volt Goofy elődje. Továbbá 12 rajzfilm, amelyekben Mickey egér tűnik fel (köztük a The Gallopin′ Gaucho és a Plane Crazy), 17 mese, amelyben Oswald, a szerencsés nyúl szerepel, és a Silly Symphony filmsorozat első hat része, köztük A csontváztánc. Emellett a Disney elveszti a The Karnival Kid című animációs rövidfilm jogait is, amelyben először szólalt meg Mickey egér. Ahogy januártól szintén közkincsnek minősül TinTin – aki a Tintin kalandjai című képregénysorozat főszereplője –, illetve az E. C. Segar által megalkotott Popeye karaktere, amely egy amerikai képregényben, a King Features-ben mutatkozott be.

Az előbbiekben felsoroltakon kívül más filmek is szabadon felhasználhatóvá válnak, például a The Broadway Melody, ami a második produkció volt, amely valaha is elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Ez egyike volt azon musicaleknek, amelyeknél a Technicolor nevezetű színes filmgyártási eljárást használták, amit 35 mm széles filmszalagokra fejlesztettek ki. A The Broadway Melodyban alkalmazott módszer pedig komoly hatással volt a rá következő években megjelent zenés filmekre is, amelyeknél szintén ehhez folyamodtak. Muszáj megemlíteni a William Shakespeare által írt darabot, A makrancos hölgy első filmes adaptációját is, amely év elejétől közkincs lesz, ahogy

• Alfred Hitchcock első hangosfilmje, a Zsarolás,
• Cecil B. DeMille első hangosfilmje, a Dynamite,
• az első francia hangosfilm, a The Three Masks,
• az első hangosfilm, amiben feltűnt Sherlock Holmes, a Sherlock Holmes visszatér,
• valamint az első hangosfilm, ami a Titanic katasztrófájáról készült, az Atlantic.

A festmények és könyvek sem ússzák meg

Kiemelendő, hogy a szerzői jogokról szóló törvény hatálya régiónként változhat, így Belarusz és Spanyolország kivételével Európában – valamint Ausztráliában és Kanadában is – 70 évvel az alkotó halála után válnak közkinccsé a szerzemények (amennyiben még élt a mű megjelenésekor, ha nem, arra az esetre 25 éves időintervallumot szabtak meg). Spanyolországban ez 80 év, Belaruszban pedig 50, ahogy Afrika és Ázsia legtöbb országában, valamint Bolíviában és Új-Zélandon is. A tévés és filmes produkciók mellett nem mentesülnek ezen szabályok alól a könyvek és a festmények sem. Ennek értelmében 2025-től közkincsnek minősül Ernest Hemingway önéletrajzi ihletésű első világháborús regénye, a Búcsú a fegyverektől, valamint Salvador Dalí két szürrealista festménye, a The Great Masturbator és a The Accommodations of Desire.

A magyar műveket tekintve három is szerepel a listán. Köztük a korábban Katang álnéven író Herczeg Ferenc – aki a Horthy-korszak legnépszerűbb szerzője volt – regénye, A Gyurkovics-lányok, amelynek középpontjában egy anya áll, aki furfangos módszerekkel adja férjhez hét lányát. Továbbá Szathmáry Sándor író fő műve, a Kazohinia – ami egy XX. század elejei Gulliver utazását mutatja be egy ismeretlen szigetre –, és A milicista halála névre hallgató fotó, amit még Robert Capa készített. A kép egy köztársasági milicista, Federico Borrell García lövés általi halálát örökítette meg a spanyol polgárháborúban. Bár egyesek úgy tartják, beállított fotóról van szó, és nem is a Cerro Murianó-i csatában készülhetett, az tény, hogy a García utolsó pillanatait megörökítő kép a spanyol polgárháború szimbólumává és minden idők egyik legismertebb háborúban készült fotójává vált, amely immáron közkincsnek számít.