Aki visszaszerzi a feszületet, egy egész éven át egészséges lesz

Bár sokan már gondolatban is magunk mögött hagytuk a bejglivel teli ünnepi időszakot, ortodox katolikus vallásúak milliói csak január 7-én mondják el egymásnak jókívánságaikat karácsony alkalmából. Ennek oka abban keresendő, hogy míg a nyugati katolikusok a Gergely-naptárt követik, addig a keleti katolikusok egy része a még időszámításunk előtt 46-ban, Julius Caesar által bevezetett Julián-naptárt. A hadvezér a legszélesebb körű reformját akkor hozta, amikor pontifex maximusként, azaz legfelsőbb papként parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, így megalkották a 365 napos évet és a 4 évenkénti szökőévet. Hogy az új naptárt összhangba hozzák a csillagászati megfigyelésekkel, az i.e. 46. év 445 napos volt. 

A Julián-naptár ugyanakkor nem bizonyult megbízhatónak, amire a Kr. u. 325-ös niceai zsinat idején derült fény, amelynek fő témája az volt, hogy meghatározzák a húsvét időpontját. Ehhez a Julián-naptárt hívták segítségül, ami Szoszigenész egyiptomi csillagász 3000 éve létező módszerén alapult, ám pontatlan volt. A csillagász a napév hosszát 11 perccel túlbecsülte, ami a századok teltével már nagy eltolódást eredményezett a naptári és a napév hossza között. Mint ismert, 1582-ben a Julián-naptárt végül a világszerte elismert Gergely-naptár váltotta, ami XIII. Gergely pápához köthető, és annak érdekében vezették be, hogy a húsvétot közelebb hozzák a tavaszi napfordulóhoz, amelynek köszönhetően végül az ünnepek is 13 nappal előrébb csúsztak.

Az ortodox keresztény országok némelyike azóta szintén átvette a Gergely-naptárt, köztük Románia, Albánia, Görögország, Bulgária, Ciprus és Jeruzsálem, így a karácsony náluk december 25-én van, akadnak viszont olyan államok, ahol minden maradt a régi rendszer, a Julián-naptár szerint. Ezen országok közé tartozik Szerbia, Oroszország, Grúzia, Belarusz, Moldova, illetve Egyiptom és Etiópia. A sorból ugyanakkor némileg kilóg Ukrajna, ahol korábban szintén januárban tartották a karácsonyt, ám az orosz–ukrán konfliktus kitörését követően 2023-ban áttették az ünnepet december 25-re. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy miután 1918-ban az akkor már kommunista Szovjet-Oroszország, 1923-ban pedig Görögország is bevezette a Gergely-naptárt, 1923 májusában a konstantinápolyi, ciprusi, görög, román, orosz és szerb pátriárkák pánortodox kongresszust hívtak össze. A kommunizmus nyomása miatt a túlélés szempontjából fontos lett az ortodox egyházaknak, hogy alkalmazkodjanak a Gergely-naptárhoz, amire Milutin Milankovis szerb tudós azzal az ötlettel állt elő, hogy készítsenek egy új típusú Julián-naptárt, amelynek dátumai egyeznének a Gergely-naptáréval, de a szökőévek nem mindig lennének azonosak.

A megújított Julián-naptárt kezdte el használni ezután több ortodox nemzeti egyház, köztük Románia, Görögország és Ciprus, így ennek köszönhető, hogy ezen országokban napjainkban december 25-én van a karácsony, míg más államokban ragaszkodnak a régi rendszerhez – mivel ha nem tettek volna így, az azt eredményezte volna, hogy a zsidó pászkaünnep és a keresztény húsvét olykor átfedésben lett volna egymással, ami szembement az ortodox szent iratokkal. A becslések szerint körülbelül 260 millió ortodox keresztény ünnepli januárban Jézus Krisztus születését. 

Krisztus megszületett!

A karácsony időpontja mellett sok más tényezőt tekintve is különbözik az, ahogy az ortodox katolikusok ünnepelnek. Az egyik legszembetűnőbb, hogy az ortodox egyház minden tagja karácsony előtt 40 nappal böjtölni kezd, ez idő alatt nem is fogyasztanak húst. A hagyományok szerint a böjt addig tart, amíg meg nem jelenik az első csillag az égen. Ekkor az összegyűlt családtagok a Krisztus megszületett! felkiáltással köszöntik egymást, amire a Dicsőség neki! kijelentéssel illik válaszolni. Érdemes még kiemelni, hogy a Julián-naptár szerinti szenteste időpontja, azaz január 6-a a Gergely-naptárban a Vízkeresztet jelöli. Ekkor öltött emberi testet Krisztus, illetve ezen a napon látogatták meg őt a háromkirályok (más néven napkeleti bölcsek), akik egy csillagot követtek egészen addig, amíg el nem jutottak Betlehembe – ez a csillag jelenti a böjt végét is az ortodoxoknál. 

A január 6-i esti misét követően – ami nem kötelező, elég a január 7-i reggeli istentiszteleten részt venni – rendszerint a családok összegyűlnek szeretteikkel, hogy a böjt utolsó napjának megünnepléseképp egy lakomát rendezzenek. A karácsonyi menü ugyanakkor nem tartalmaz sem húst, sem alkoholt, csak halat, süteményeket, levest és savanyúságot – egyes közösségekben énekelnek is az étkezés előtt. Az ukrán és orosz ortodox vallásúak a tradíció szerint szenteste 12 különböző fogást kínálnak fel, ami a 12 apostolra utal – ezen ételek közé tartozik a káposztaleves, a sült alma és a kutia nevezetű édes gabonaétel. Karácsony napján pedig általában liba vagy nyárson sült malac kerül az asztalra. Az ajándékozás viszont egyáltalán nem szokás az ortodoxok körében karácsonykor, így az ajándékaikat a legtöbben december 19-én, Szent Miklós napján vagy újév éjszakáján adják át.

Bár az ortodoxok többsége a mindennapjait a Gergely-naptár szerint éli, az ünnepeket már a Julián-naptár szerint tartják. Nem ritka az sem, hogy azon ortodox országokban, ahol a Gergely-naptárt használják, a papok egy feszületet dobnak a folyókba és a tavakba, amelyekért a hívők lebuknak a vízbe, hogy felhozzák. A hagyomány szerint az, aki visszaszerzi, megszabadul a gonosz szellemektől, és az egész évben egészséges lesz.

Nagy volt az ellentét

Mint ismert, az ortodox egyház a kereszténység három fő ágának egyike (a másik kettő a katolicizmus és a protestantizmus), továbbá a keleti kereszténység egyik irányzata a keleti katolikus és az ókeleti katolikus egyházak mellett – ezek mindegyike a késő ókortól, a római egyházon kívül, a keresztény mediterrán térség keleti régióiban alakultak ki. Az ortodox kereszténység hívei így elsősorban az egykori Keletrómai Birodalom területén vannak, illetve a Balkánon, a Közel-Keleten és a volt szovjet országokban.

A kereszténység még a Római Birodalomban született, azonban az ortodox egyház és a római katolikusok között már régóta ellentét feszül. Amikor Nagy Konstantin 330-ban a székhelyét Rómából Bizáncba helyezte át, a konstantinápolyi püspök (pátriárka) tekintélye is növekedni kezdett. Ezzel együtt a császár teljes kiszolgálója lett, a római püspökök pedig még jobban nyeregben érezték magukat, ami feszültséget szült. A fordulópont a Nyugatrómai Birodalom bukása után következett be, amikor még inkább kiéleződtek a keleti és a nyugati egyház közti különbségek, amelyek a vallásos élet szinte minden területén megmutatkoztak. A különbségek pedig az 1054-es nagy egyházszakadáskor csúcsosodtak ki, amikor a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka kiátkozta egymást. 

Fontos kiemelni, hogy az ortodox egyházat 15 autokefál (például a görög, az orosz, a román, a szerb, a bolgár és az albán) és 10 félig önálló (köztük a finn, a japán, az észt és az ukrán) egyház alkotja, így nem egyetlen szervezetet jelöl. Tekintve, hogy nincs szó központosított egyházszervezetről, mindegyikük önállóan kormányozza magát, viszont a nézeteik többek között a liturgiával, a szentségekkel és az egyházvezetéssel kapcsolatban egyeznek. Mindegyik ortodox egyház élén a pátriárka áll, viszont a konstantinápolyi pátriárkát tartják az egyetemesnek. Az ő szerepe leginkább a római katolikus pápáéhoz hasonlítható, ám a megnevezésük merőben eltér egymástól. Míg a konstantinápolyi pátriárkát primus inter pares néven emlegetik, ami annyit tesz, hogy az első az egyenlők közt, addig a pápa a Vicarius Christi, vagyis Krisztus földi helytartója néven ismert. Szintén kiemelendő részlet, hogy a konstantinápolyi pátriárkának nincs beleszólása a többi ortodox egyház ügyeibe.

Nem hisznek Mária szeplőtelen fogantatásában 

Az ortodox keresztények úgy tartják, ők az egyetlen jogos örökösei az egyetemes kereszténységnek – erre utal az egyház neve is, ami az ortodoxia görög eredetű összetett szóból áll, és igaz hitet jelent. Ezt arra alapozzák, hogy egyedül ők őrizték meg Jézus és a 12 apostol tanításait változtatás nélkül, ahogy azt a hét egyetemes zsinat meghatározta. Ennek eredményeképp nem ismerik el azon dogmákat sem, amiket a 4. század utáni zsinatokon fogadtak el, így nem hisznek Mária szeplőtelen fogantatásában sem – akit egyébként Istenszülőnek neveznek. A legtöbb dogmatikai kérdésben viszont egyetértés van, tehát az ortodox egyház a katolicizmussal közösen vallja például a Szentháromságot, Jézus feltámadását, a hét szentséget és a szentek tiszteletét.

A Julián- és a Gergely-naptár különböző értelmezési módja egyébként a történelemben már megannyi vicces szituációt szült. Az 1908-as londoni olimpián például az orosz csapat csak két héttel a kezdés után érkezett meg a helyszínre. Bár abban szerencséjük volt, hogy az olimpiai játékok akkor fél évig tartottak, így csak pár versenyszámról maradtak le, nem az esemény egészéről. 

(Borítókép: Egy férfi megcsókol egy fakeresztet, miután elsőként kiemelte azt az Aranyszarv vizéből a víz megáldásának szertartása közben 2024. január 6-án Isztambulban, Törökországban. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)