Ha ő nincs, a Titanicnak talán egyetlen túlélője sem lett volna

„Jéghegy, közvetlenül előttünk!” – kiáltotta el magát Frederick Fleet tengerész, aki a hat őrszem egyikeként dolgozott a Titanicon, és az utolsó volt közülük, aki még meg tudott menekülni a katasztrófa elől. A férfi 1887. október 15-én született Liverpoolban, ám az élete nem indult zökkenőmentesen. Édesapját sosem ismerte, édesanyja pedig a szerelem kedvéért az Egyesült Államokba szökött, hátrahagyva fiát, akit ezután nevelőszülők és távoli rokonok neveltek. Fleet 16 éves korában hajósinasnak állt, majd feljebb lépdelve a ranglétrán tengerész lett belőle. Négy évig szolgált az RMS Oceanic fedélzetén őrszemként, mielőtt csatlakozott volna a Titanic legénységéhez. 

Az akkor 25 éves Fleet 1912. április 10-én szállt fel a Titanicra Southamptonban. A hajó előbb a franciaországi Cherbourg, majd az írországi Queenstown felé vette az irányt. Az adatok szerint a hat őrszem kétórás műszakban dolgozott a fedélzeten tomboló hideg időjárás miatt. Fleet és egyik társa, Reginald Lee 1912. április 14-én este 22 órakor állt munkába, majd Charles Lightoller másodtiszttől megkapták a parancsot, miszerint ügyeljenek a vízben felbukkanó jégre. Tekintve, hogy kifejezetten nyugodt volt az éjszaka, és a Holdat sem látták az égen, ez kifejezetten nehéz feladat volt, mivel hullámok hiányában nem volt, ami megtörje a jégtáblákat, az elbújó Hold miatt pedig nem volt visszatükröződés. Fleet és társai ezért távcsövet kértek, amit nem kaptak meg.

Több feltételezés is született arra vonatkozólag, hogy az őrszemeknek miért nem biztosítottak távcsövet. Ezt részben a legénységben történt hierarchikus változással magyarázták, mivel David Blair tisztet elbocsátották anélkül, hogy megkérdezték volna tőle, egyáltalán hol tárolják őket a hajón. Míg egy másik elmélet szerint Blair magával vitte az azokat tartalmazó szekrény kulcsait. Arra egyik vizsgálat sem tudott fényt deríteni, hogy a kilátóknál miért nem helyeztek el távcsöveket, ám a bizonyítékok arra utalnak, hogy a White Star Line vállalat hajóin nem volt szokás használni őket. Egyes szakértők úgy vélik, ha az őrszemeknél lett is volna távcső, akkor sem tudták volna hamarabb észrevenni a jéghegyet az adott körülmények miatt. Bár ezzel kapcsolatban Fleet másképp vélekedett, azt állítva, ha lett volna távcsövük, gyorsabban kiszúrták volna. Arra a kérdésre pedig, hogy mennyivel hamarabb, így felelt:

Pont annyira, hogy kikerüljük.

Fleet 23:39-kor észlelte a jéghegyet, háromszor megkongatta a vészharangot, majd telefonált. A kagylót James Paul Moody tiszt vette fel, aki azonnal megkérdezte, mit látott. „Jéghegy, közvetlenül előttünk!” – hagyta el a száját a legendás mondat, ami az 1997-es Titanic című filmbe is bekerült, amelyben Scott G. Anderson alakította őt. A figyelmeztetését továbbították az első tisztnek, William McMaster Murdochnak, éjfélkor pedig az őrszemeket már felmentették a szolgálat alól. A fedélzeten Fleet és társai segítették előkészíteni a hatos számú mentőcsónak leeresztését, majd a tengerészt arra utasították, hogy ő is szálljon be. Rajta kívül még több asszony, illetve Robert Hichens parancsnok, Margaret Brown – aki később bizottságot hozott létre, hogy támogassa a túlélőket – és Arthur Godfrey Peuchen ezredes is a csónakban volt. Távolodva a hajótól igyekezték minél hamarabb elérni a közelben lévő SS Californiát, így Hichens kormányzott, Fleet és Peuchen meg az evezőket irányította.

A helyzet amúgy sem volt túl rózsás, a parancsnok pedig még tovább tetézte a pánikhangulatot azzal, hogy sértegetni kezdte Fleetet és Peuchent, valamint a csónak más utasait. Margaret Brown több asszonnyal karöltve vissza szeretett volna menni a Titanichoz, hogy megmentsék a túlélőket, de Hichens nem volt hajlandó, mivel attól tartott, hogy a csónakot elárasztják majd az emberek és el fognak süllyedni. Még a távolból is tisztán hallották a túlélők könyörgését, de nem fordultak vissza. Végül 1912. április 15-én reggel hat órakor érték el az RMS Carpathiát, ami megmentette őket. 

Küzdött a depresszióval

Frederick Fleetet a Titanic katasztrófája után először egy amerikai, majd egy brit vizsgálóbizottság hallgatta ki. William Alden Smith amerikai szenátornak azt hangoztatta, ha lett volna távcsövük, nem történik meg a tragédia. A briteknek viszont több kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, amikor pedig mégis, óvatosan fogalmazott, így a kihallgatása nem volt túl eredményes. A tengerész ezután szolgált a Titanic testvérhajóján, az RMS Olympicon, de 1912 augusztusában elbúcsúzott a White Star Line cégtől, mivel azt érezte, másképp kezelik a szerencsétlenség túlélőit. Az első világháborúban kereskedelmi hajókon dolgozott, aztán az 1920-as évektől ismét az RMS Olympicon találta magát őrszemként. 1936-ban felhagyott a tengerész munkával, majd felvették a Harland & Wolff southamptoni hajógyáraiba, a második világháború során pedig ismét a tengeren szolgált. 

Dolgozott újságárusként is, de anyagi problémák gyötörték, illetve részben a Titanic katasztrófája miatt depresszióval küzdött. A bajt csak tetézte, hogy 1964. december 28-án meghalt a felesége, akinek testvére kilakoltatta a vele egy fedél alatt élő Fleetet. Neje elvesztését már nem tudta feldolgozni, így 1965. január 10-én 77 éves korában felakasztotta magát sógora kertjében. 1993-ig egy jelöletlen sírban feküdt Southamptonban a hollybrooki temetőben, amikor is a Titanic Történelmi Társaság adományainak köszönhetően egy sírkövet készítettek neki, amibe a tragikus sorsra jutó Titanic van belevésve. 

Frederick Fleet halálának 60. évfordulója alakalmából most egy kvízt állítottunk össze, amiben a tengerészhez és a Titanichoz kapcsolódó információk mellett olyan kérdésekben tesztelnénk olvasóink tudását, amelyek a legénységre és a hajón kötelezően betartandó szabályokra vonatkoznak.