Ez nem a Truman Show, hanem a valóság: ilyen az élet Észak-Koreában

Mielőtt belevágunk az utazásba, érdemes tudni, mire számíthatunk egy olyan országban, amely a Rákosi-korszak Magyarországát idézi – csak sokkal durvább szinten. Észak-Korea a szélsőséges nacionalizmust, a marxizmus–leninizmust és a koreai tradicionalizmust ötvöző önállósági filozófiát követi. Óriási hadsereggel rendelkezik, valamint nukleáris fegyvere is lehet, a legfrissebb információk szerint eddig hat föld alatti tesztet hajtottak végre velük. Emiatt számos nemzetközi szankció hatálya alatt áll az ország, azonban elszigeteltsége miatt ez nincs kifejezetten nagy hatással az államra. Bár így kénytelenek mindent saját maguknak megtermelni, a minimális import hatására pedig élelmiszer- és energiahiánnyal is küzdenek.

Mindez hozzájárul ahhoz, hogy világszerte úgy vélik, itt a legrosszabb az emberjogi helyzet. Politikai fogolytáborokkal, a szabadságjogok szigorú korlátozásával és merev társadalmi besorolási rendszerrel működnek. Nem mindegy, mit olvasnak, mit néznek és hallgatnak a lakosok, így itt a legszigorúbb a cenzúra az egész világon. A koreai háború óta gyakorlatilag patás ördögnek tartják az Egyesült Államokat, Kínával pedig továbbra is gazdasági és elsődleges diplomáciai partnerek. Holott Kim Dzsongun rezsimjének egyik fő nemzeti célja, hogy a két Korea minél előbb egyesüljön.

Öt év után kinyílt a határ

Észak-Korea 2020-ban, a koronavírus-járvány idején teljesen lezárta határait, így a pandémia óta nem volt látogatható. Idén februárban viszont megnyitották a kínai határ azon részét, ami az észak-keleti tartomány egyik régiójába vezet. Mike Okay brit tartalomgyártó lehetett az első, nyugati országból származó fehér turista, aki beléphetett az állam területére. Az általa készített, YouTube-ra feltöltött videón keresztül pedig az egész világ kaphat egy kis ízelítőt a titokzatos országból és a hírhedt diktatúra gyakorlati működéséről. Még 2025 februárjában utazott ki öt napra, hogy felfedezze Észak-Koreát, ami szinte már egy utópisztikus világnak tűnik.

A tartalomgyártó Raszon városában szállhatott meg, egy jól felszerelt hotelben, és azt már rögtön videója elején leszögezte, hogy a teljes utazás egy szigorúan szervezett túra,

Mint mondta, ez igazán kívül esik a komfortzónáján, mert kifejezetten szeret dolgokat spontán csinálni és kipróbálni utazásai során. Beutazása első néhány órájában már meg is tapasztalhatta azt a feszességet, ami egy igazi szocialista országra jellemző. Abban a két órában, amíg a határtól elértek a városig, elmondása szerint összesen húsz embert látott, autók nem jártak, mivel mindenki biciklivel közlekedett. Az sem lepte meg, hogy útjukon nem láttak színes reklámplakátokat, helyettük propagandaszövegek szegélyezték az utakat. Az első, amit Okay észrevett, „rendíthetetlen hűségre” szólította fel a polgárokat.

Sokkoló valóság

Ahogy az a videóból kiderül, az utazás egész ideje alatt három észak-koreai férfi kísérte a turistacsoportot. Egy sofőr, egy fotós és az idegenvezető, akik Okay elmondása szerint végig nagyon tisztelettudóak és kedvesek voltak, éreztették, hogy nem kell izgulniuk a turistáknak, élvezhetik az utat. Hozzátette, ennek ellenére végig teljesen tudatában voltak annak, hogy a túra minden pillanatában figyelik őket.

Első megállójuk egy szarvasfarm volt, ahol megtanulták, hogy az állatokat a húsukon kívül az agancsukért tartják, amiből később gyógyszert készítenek. Az oda vezető úton rengeteg termőföld mellett mentek el, mivel Észak-Korea területének 80 százaléka hegyvidék, így a maradék 20 százalék minden használható négyzetcentiméterét igyekeznek hasznosítani. Tekintve, hogy önellátó ország, ez nem is rossz tendencia, azon tény mellett viszont Okay sem tudott elmenni, hogy a rengeteg föld ellenére egyetlen munkagépet sem látott, kizárólag emberek dolgoztak rajtuk.

A sivár észak-koreai valóság a farmlátogatás után ütötte meg igazán a tartalomgyártót, ugyanis ráeszmélt, az elkövetkező napokban olyan programok várnak rá, mint a bank- és gyárlátogatás. Ezeket persze szintén érdekesnek tartja, viszont elmondta, szívesebben járna be egy tipikus észak-koreai falut, és beszélgetne a helyiekkel. Erre viszont nemigen volt lehetősége.

Kézfogás és egy kedves mosoly

Raszonba érkezve Okay megtudta, hogy ez a terület a legkevésbé ismert és látogatott – annak ellenére, hogy egy különleges gazdasági zónában van –, ugyanis itt rendszeres a kínai export. Épp ezért volt lehetséges például az ő számára, hogy kínai valutát használva vásároljon szuvenír gyanánt cigarettát. A banklátogatás során megnyitotta saját észak-koreai számláját, amiért kapott egy bankkártyát, és készpénzt is váltott. Megtudta,

A számlák havonta (átváltva) átlagosan öt amerikai centbe kerülnek. Amikor készpénzre volt szüksége, egy angol fontot váltott át, amiért 13 ezer wont kapott. Az utcán sétálgatva Okay elmondta, roppant furcsa az atmoszféra, és rendkívüli módon eltér a nyugati országokétól. Az utcák konganak az ürességtől, még egy játszótérre is besétált, amit ugyan makulátlanul tisztán talált, de egy lélek sem volt ott. Ekkor történt meg az egyetlen interakciója egy helyi lakossal, a férfi kedvesen rámosolygott, kezet rázott a tartalomgyártóval, majd mielőtt Okay bármit is kérdezhetett volna tőle, elsétált. A szűkszavúság idegenvezetőjére is jellemző volt, nem akart minden kérdésére válaszolni, pláne ha azokat kamerával a kezében tette fel.

Amikor Okay a pandémia időszakáról kérdezte idegenvezetőjét, megkérte, hogy tegye el a kameráját, majd elmondta:

A vírust egy csomagban küldték át Dél-Koreából egy lufihoz kötözve, így az gyorsan elterjedt az országban. Azonban hála Kim Dzsongun hatékonyságának, az országban kilencven nap leforgása alatt megfékezték a járvány terjedését.

Az országban valóban istenségként tisztelik Kim Dzsongunt, és elhiszik, hogy emberfeletti képességei vannak, illetve jóságosan viseli gondjukat. Ebben a hitben nevelik gyermekeiket, ezt tanítják nekik az iskolákban.

Kim Dzsongun, a bölcs irányító

A turistacsapattal egy könyvesboltba és két iskolába is ellátogattak, egy hagyományos és egy árváknak fenntartott középiskolába. A könyvesboltban kizárólag propagandaterméket lehetett vásárolni, a könyvek a rezsim irányítóiról szólnak, a szuvenírek az észak-koreai hadsereget és Kim Dzsongunt dicsérik.

Az oktatás teljesen ingyenes, lévén, hogy szocialista ország, viszont a tananyag javarészt propagandát tartalmaz. Az iskolákban az osztálytermek a megszokott módon néznek ki, annyi különbséggel, hogy a falon kereszt vagy címer helyett, vezetőik képei láthatóak. Okay végigülhet egy tanórát, majd beszélgethetett a gyerekekkel, akiket arról kérdezett, mi a kedvenc tantárgyuk és mit szeretnek abban, hogy vidéken élnek. Az egyik lány így válaszol:

Kim Dzsongun bölcs irányításának köszönhetően a vidékünk fejlődik. Új házak épültek, vannak parkok, van tornatermünk, épült uszoda is.

A lányok nagyon kimérten beszélgettek vele, érezhető volt távolságtartásuk. Okay mesélt nekik utazásáról, főként kínai kiruccanásairól, ami felkeltette az érdeklődésüket, de ezt igyekeztek leplezni és keveset kérdezni. A legsemmitmondóbb információkra kérdeztek rá oly módon, mintha előre betanulták volna, hogyan zajlik majd ez a társalgás.

Ezután Okay megnézett egy előadást, amit 10 év körüli gyerekek adtak elő. A dal, ami hallható volt, a Friendly Father címet viseli, és Kim Dzsongunról szól. Az előadás során vált teljesen világossá, hogy az észak-koreaiak valóban istenként tisztelik vezetőjüket, és ezek a performanszok egyfajta dicsőítésként szolgálnak. A gyerekek gépiesen mozognak, kizárólag betanult módon beszélnek, énekelnek, közlekednek, így ebben az országban tényleg csak álom a szabadság gondolata.

Mike Okay videóját alább tudják megtekinteni:

(Borítókép: Észak-koreai úttörő gyerekek katonai parádéra készülve. Fotó: Tupikov / Getty Images)