Letették a káros szokást, mégis idegőrlő a fiatalok bambulása a metrón

A metrón vagy vonaton zötykölődve már hosszú évek óta fogad bennünket a telefonjukba, tabletjükbe, e-bookjukba merülő fej- és fülhallgatós fiatalok tömege, akik esetenként mindenkire és mindenre fittyet hányva, akár teljes hangerőn, mindenki füle hallatára görgetik végig az utazás teljes ideje alatt az Instagram, a Threads és a TikTok tartalomfolyamát. 

Persze korántsem lehet beskatulyázni egy teljes generációt egy-egy tapasztalat vagy előítélet miatt, azonban kétségtelen, hogy a már ebbe a világba beleszületett Z és alfa generáció tagjai életének jelentős részét teszi ki a digitális világ. Azonban ahogy az a trendek esetében lenni szokott, a fiatalok körében nemcsak az öltözködés terén hódít újra a közösségi média világát megelőző korszak, hanem a fogyasztási és viselkedési szokások terén is. Egyre többen döntenek úgy ugyanis, hogy nem szeretnék, hogy az életük minden aspektusára az eszközeik legyenek hatással – így a digitális detox is egyre népszerűbb. A trend pedig legalább olyan futótűzként terjed az internetes közösségekben, mint a korábbi, esetenként rendkívül káros hóbortok. 

A fiatal munkavállalók körében ugyanis ezúttal nem egy új alkalmazás, stílus vagy diéta az, ami felkeltette az emberek figyelmét, hanem éppen valaminek a hiánya. A jelenséget „barebacking” névre keresztelték, de nem, semmi köze nincs a lovagláshoz. A kifejezés a repülős „rawdogging” trendből ered, ahol egyes utasok minden digitális eszközt félretéve utaznak – és most ez a kütyümentes létformátum a tömegközlekedésre is beköltözött.

A trendet követő fiatalok a vonatokon, buszokon, villamosokon és metrókon nem görgetik eszeveszetten a telefonjukat, nem olvasnak, és nem is hallgatnak semmit – csak vannak, az ablakon kifelé bambulva tartanak a munkahelyükre. Ez a semmittevés persze egyeseket kifejezetten az őrületbe kerget, másokat azonban igenis felszabadít. De mi áll a trend mögött? És vajon ezúttal egy tényleg csendes forradalom tanúi lehetünk?

A semmittevés új luxusa

A modern ember egyik legnagyobb félelme a tétlenség. Ha csak öt percünk van a metrón, máris a telefon után nyúlunk: hírek, e-mailek, zenék, sorozatok, podcastek – bármi, ami elfoglalja az agyunkat. A „barebacking” pontosan ezt állítja a feje tetejére. Nem elvonási tünet, hanem tudatos döntés: elutasítani a folyamatos stimulációt.

A jelenség névadója egy Curtis Morton nevű podcaster volt, aki egy videóban keresztelte el így ezt a viselkedést, ám korántsem amiatt, mert ezúttal végre egy teljesen ártatlan, első ránézésre valóban hasznos trendről lenne szó. Morton a jelenséget akkor hozta szóba, amikor azt ecsetelte, mely utazási szokások idegesítik a leginkább. Szerinte a legfurcsábbak azok, akik ülnek a metrón semmit nem csinálva, és csak bámulnak a környezetükre – néha az emberekre is.

A trend mögött persze nem csak az egyének furcsasága vagy unalom és közöny áll. A koronavírus-járvány utáni világban sokan próbálnak új viszonyt kialakítani az idővel és a mentális egészségükkel. Az ingázás – ami eddig elvesztegetett időnek számított – hirtelen értékes énidővé vált, ám ebbe nem mindig és nem mindenkinek fér bele a képernyő bámulása.

A Resume.io karrier-coach szakértője, Amanda Augustine szerint a „barebacking” a válaszreakció arra a fokozódó elvárásra, hogy a munkavállalók állandóan elérhetőek legyenek – már azelőtt is, hogy belépnének az irodába. A Fortune-nek nyilatkozó szakember kiemelte, hogy a legnagyobb probléma az, hogy a telefonok, e-mailek és pushüzenetek világában az emberek elveszítik az átmeneteket, amelyek elválasztják a munkát a pihenéstől.

A digitális világ zajától menekülők számára a csend visszaszerzése egyfajta lázadás is lehet: „nem válaszolok az e-mailre, mert még nem dolgozom”. „Nem pörgetek TikTokot, mert nem akarok újabb ingeráradattal kezdeni egy amúgy is túlterhelt napot” – ez az egyszerű döntés, azaz a nem nézek semmit az úton lehet az egyik legforradalmibb aktus a 21. századi munkaerőpiacon. A trend emellett mentális regenerációs eszköz is. Sok fiatal már napi 8-10 órát tölt képernyő előtt, így az ingázás ideje lehet az egyetlen szakasz a nap során, amikor semmire nem kell reagálni. Ez pedig aranyat érhet egy kiégett agy számára.

A Z generáció munkához való viszonya radikálisan eltérő

A „barebacking” tökéletesen illeszkedik abba a nagyobb mintába, ami a Z generáció munkahelyi elvárásait jellemzi. Egy friss ausztrál felmérés szerint a Z generációs dolgozók 42 százaléka sokkal inkább munkanélküli lenne, mint hogy boldogtalan munkahelyen maradjon. Ez hosszú távon persze érthető felfogás, azonban 51 százalékuk azonnal fel is mondana, ha úgy érezné, a munka gátolja az élet élvezetét – ami persze könnyedén megélhetési válsághoz vezethet.

Beszédes, hogy ráadásul 62 százalékuk azonnal beadná a felmondását, ha nem érezné azt, hogy tartozik valahová – így a munkavállalók megbecsülése és csapattá formálása ma a vezetők egyik legnagyobb kihívása és legfontosabb feladata.

Ezek az adatok jól mutatják, hogy ez a nemzedék nemcsak dolgozni akar, hanem élni is. Sőt, még a fizetésükből is hajlandóak engedni, ha ennek köszönhetően több idejük marad a munkán kívüli életükre – emiatt érthetően az otthoni munkavégzés támogatói is. A „barebacking” tehát nemcsak egy TikTok-trend, hanem egy mentális állásfoglalás. Egy csendes, passzív ellenállás a túlterheltség és a digitális függés ellen. Egy mód arra, hogy valaki újra kapcsolatba kerüljön önmagával és a világgal maga körül. És bár a „csak úgy ülés” sokaknak kényelmetlen, sőt zavaró lehet, talán pont ezért van rá szükségünk. Mert a legnagyobb figyelem manapság nem azt jelenti, hogy megosztjuk az élményeinket, hanem azt, hogy hajlandóak vagyunk megtapasztalni őket. Kütyük nélkül, zaj nélkül. Csendben.

Persze felmerül a kérdés, hogy miért is imádunk annyira kifelé bambulni a fejünkből utazás közben, azonban erre is létezik magyarázat. Az ablakon való kifelé nézés lehetőséget nyújt arra, hogy egy pillanatra megálljunk és kikapcsolódjunk. A természetes fény és a külvilág látványa nyugtató hatással van az emberi elmére. Különösen igaz ez, ha az ablakon keresztül természetet, zöld területeket vagy vízfelületeket látunk, amelyek jótékony hatással vannak a lelkiállapotunkra.

Az ablakon beszűrődő fény ráadásul stimulálja az agyunkat és segít a cirkadiánritmusunk fenntartásában, ami a biológiai óránk működését szabályozza. A napfény hiánya depresszióhoz és levertséghez vezethet, míg a természetes fény serkenti a szerotonintermelést, ezzel hozzájárul a jó közérzethez. Ezért is vonzó sokak számára az ablaknál időzni, és élvezni a természetes fény jótékony hatásait.

Ennél is fontosabb aspektusa az ablakon át történő merengésnek az, hogy az emberek természetüknél fogva kíváncsiak. Az ablakon kifelé nézve megfigyelhetjük a külvilág történéseit, legyen szó az utcán sétáló emberekről, a forgalomról vagy a természet változásairól. Ez a megfigyelés kielégíti a kíváncsiságunkat, és lehetőséget ad arra, hogy kapcsolódjunk a környezetünkhöz – na meg persze magunkhoz. Mások bámulását persze ennek ellenére sem ajánlott túlzásba vinni…

(Borítókép: franckreporter / Getty Images)

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!