Mégiscsak számít a bőrszín? Fehér majomnak hívják a nyugati alkalmazottakat Kínában

A munkakeresés vagy éppen a munkavállalók kiválasztása során temérdek szempontot vesz figyelembe általában mind a jelentkező, mind pedig a sorsáról döntő vezető vagy HR-es. Ezek között nyilvánvalóan szerepelnek a különböző kvalitások, a juttatások, a rugalmas munkaidő megléte, vagy éppen annak hiánya. Arról azonban a kifejezetten a külsőre épülő iparágakon kívül csak ritkán hallani, hogy valakit a bőrszíne miatt választanak ki egy munkára vagy vesznek fel egy vállalathoz. Pedig mindez egy máig létező jelenség, amelynek kapcsán ezúttal egy ázsiai ország lakói kiálthatnának negatív megkülönböztetést a bőrszínük miatt. 

Kína gyors gazdasági növekedése, a globalizáció terjedése, a média és reklámszektor robbanásszerű fejlődése ugyanis olyan társadalmi-kulturális feltételeket teremtett az országban, amelyek között megjelenhettek a „white monkey” (azaz a fehér arcáért felbérelt külföldi) munkák mint üzleti eszköz és társadalmi státuszszimbólum. És hogy miért is jó Kínában vagy éppen Japánban fehérnek lenni? 

A fehér egerek helyett most a „fehér majmokon” a tudomány szeme

Tükörfordításban ugyan azonnal pejoratív jelentést társítunk a majmozáshoz, ez esetben azonban aligha kell kiakadnia a fehér embereknek a kifejezésre. Sőt! A white monkey (más néven face jobs, vagy rent-a-foreigner) munkák ugyanis olyan megbízások, ahol

Ez pedig nem valami fű alatti susmus, hanem mára egy egész iparág, és így egy különálló kutatási terület is Kínában. A ChinaWhite kutatási projekt például az Európai Kutatói Tanács támogatásával működik, és többféle területen vizsgálja a fehérség társadalmi működését Kínában: az angol nyelvoktatási szektorban, a média-, reklám- és szórakoztatóiparban, a vállalkozói közegben és az interkulturális üzleti kapcsolatokban is.

A kutatók pedig láthatóan tényleg ráfeküdtek a témára a keleti országban, ugyanis többek között Shanshan Lan Between privileges and precariousness: Remaking whiteness in China's teaching English as a second language industry című tanulmánya is részletesen elemzi, hogyan alakult ki a fehér bőr előnye a keleti kultúrákban, és hogyan fonódik össze mindez a helyiek bizonytalanságával. Ebben a kutatásban a fehér bőrűek privilégiuma egy olyan testhez kötött látványos előnyt jelent, amit a fehér bőr hordoz. Ugyanakkor Lan rámutatott arra is, hogy ez az előny sehol sem abszolút. Gyakran átfordul (vagy részben átfordul) bizonytalansággá, ha a munkavállaló például nem tud kínaiul, rossz helyen dolgozik, vagy ha a helyi közösség vagy munkaerőpiac viszonyai megváltoznak.

Szintén a témát dolgozza fel a White profitability: an intersectional critique of Chinese ELT industry című 2025-ös kutatás is, amely azt vizsgálta, hogyan prezentálja az angoltanáripar Kínában a fehérséget mint profitot hozó befektetést – különösen a női tanárok esetében.

Ráadásul már az is dokumentálva van, hogy a „bérelj vagy alkalmazz egy külföldit” jellegű munkák a vidéki városokban különösen népszerűek, ahol a globális imázs és a külföldi arc még hangsúlyosabb látványelem, és egyfajta státusszimbólumként működik. Így eshet meg, hogy már vidéki ingatlanfejlesztők is külföldieket bérelnek fel a reklámjaikban és plakátjaikon való szereplésekre, ünnepélyes avatásokra, nyitórendezvényekre, vagy éppen egy nyugati szakértő, befektető szerepére. Ami persze továbbra sem a valóság, csupán látszat. 

De miért működhet ilyen jól egy fehér arc? 

A pszichológiai háttér mindent megmagyaráz

Kína bizonyos rétegeiben a nyugati kultúra, a globalizáció és a nemzetközi színvonal presztízse rendkívül erős. A fehér arc látványa ugyanis vizuális jele lehet annak, hogy egy vállalkozás nemzetközi, modern vagy éppen elit – ezek pedig mind olyan tulajdonságok, amelyek javítják a termék vagy szolgáltatás megítélését a fogyasztók szemében. A reklámkampányok és marketingstratégiák így gyakran építenek ilyen jelekre. Ezt bizonyítja a Beyond Barbie: Representations of whiteness in China's digital advertising című, 2024-es tanulmány is, amely azt vizsgálja, hogyan használják ki a fehérséget vizuális elemként a kínai közösségi médiában és reklámokban a fiatal (Z generációs vagy annál fiatalabb) fogyasztók körében – akik egyszerre vonzódnak a nyugatias divathoz, de érzékenyek a nacionalista és helyi identitásra is.

Pszichológiai szempontból persze több más tényező is szerepet játszik a fehér emberek alkalmazásának népszerűségében. Az egyik, ha nem a legfontosabb ezek közül az, hogy

Kínában – különösen a kisebb városokban – sok esetben az számít igazán, hogy mit látnak mások belőlünk, vagy éppen a vállalkozásunkból, termékünkből. Így ha a médiában, a reklámokban vagy éppen az eseményeken gyakran fehér arcokat lát az ember, az megerősítheti azt a képzetet, hogy a fehérnek lenni jobb, kívánatosabb, és kifizetődőbb – ami nagyban befolyásolhatja a fiatalok identitását és önértékelését.

De akkor hol vannak a bőrszínalapú megkülönböztetés hangos kritikusai? 

A kutatások rámutatnak, hogy bár a white monkey jelenség üzletileg hasznos lehet a szereplőknek, jelentős társadalmi, pszichológiai és etikai hátrányai vannak. Először is, a bőrszínalapú megkülönböztetés (diszkrimináció) lehetősége szükségszerűen is jelen van ebben az esetben.

Ez persze már első hallásra is jócskán ellentétben áll az esélyegyenlőség és a méltányosság elvével. A Shanshan Lan által vizsgált angoltanárszektorban például az derült ki, hogy ugyan előnyben vannak a fehér bőrű tanárok, de mivel szellemi munkáról van szó, esetükben még mindig fontosabb az, hogy valaki ismerje a helyi nyelvet és kultúrát – főként, ha kistelepülésen lenne a munkahelye.

Ez persze még nem minden, hiszen az identitás és önértékelés szempontjából is problémák merülnek fel a bőrszínalapú megkülönböztetés kapcsán. Ugyanis azok, akik ilyen munkákban vesznek részt, gyakran számolnak azzal, hogy nem igazán munkásként, sokkal inkább látványelemként használják őket, csupán a külsejük miatt, ez a tudat csökkentheti az önbecsülést, illetve olyan érzelmi terheket hordozhat, mint az elszigeteltség, a szégyen, a frusztráció. Előfordulhat az is, hogy a helyi tehetségek, és fontos, lokális közösségi személyek háttérbe szorulnak pusztán azért, mert nem fehér bőrűek, még ha ugyanolyan vagy jobb tudással is rendelkeznek. Ez a szakmai egyenlőtlenség kockázatát hordozza – mind a reklámiparban, mind az oktatásban, mind pedig a munkaerőpiacon. 

A „fehér majmok” ráadásul jelenlétükkel a valóságot is torzítják, hiszen jobb színben tűnnek fel mellettük a reklámozott termékek vagy éppen szolgáltatások, így a közönség is teljesen meg van arról győződve, hogy a látottak csak jók lehetnek, hiszen ha egy nyugati (ál)szakértő is a projekt mellé állt, nem lehet átverés. 

Pedig ezúttal is érvényes a mondás, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az jó eséllyel nem az. 

(Borítókép: RunPhoto / Getty Images)