
Katy Perry fejjel lefele pörgött budapesti koncertjén, de a lelkét is kiénekelte
További FOMO cikkek
-
Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán lánya most először állt a nyilvánosság elé - Palvin Barbara sosem vetkőzött munkáért, de a teste lett a legnagyobb démonja
- Leigázták a média világát az influenszerek, de ez a minőségi tartalom halálát is jelenti?
- Nagy Feró a kormányváltásról és Tóth Gabiról is vallott: Mi, fideszesek elhibáztunk valamit
- Már az árulóknak is van kitől félnie, és nem feltétlenül Vona Gábortól
15 év után koncertezett ismét Magyarországon Katy Perry amerikai énekesnő, aki legutóbb 2010. október elsején lépett fel a Papp László Budapest Sportarénában, közvetlenül azután, hogy Teenage Dream cím lemeze debütált. Nem mellesleg akkoriban hazánkban forgatta a Firework című dalához készült klipet, illetve korábbi férje, Orlando Bloom színészi munkája révén járt 2022-ben is nálunk. Akkor egy budapesti étteremben kapták őket lencsevégre, hiszen Perry ott ünnepelte a születésnapját – az ideit pedig Párizsban, ráadásul először kapták lencsevégre a volt kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau oldalán, akivel egy párt alkotnak.
Mint ismert, az előadó az elmúlt évek során beírta magát a poptörténelembe, és olyan slágerré vált dalokat köszönhetünk neki, mint az I Kissed a Girl, a Hot N' Cold, a Dark Horse, a Roar, a Last Friday Night vagy a California Gurls, de hosszan lehetne még folytatni a sort. 2011 és 2019 között minden évben szerepelt a Forbes éves listáján a legjobban kereső női zenészek között, legújabb, The Lifetimes Tour nevet viselő turnéján pedig eddigi karrierje legnagyobbat szóló dalait húzza elő újra a kalapból, méghozzá látványos showelemekkel körítve.
Korábban egyébként Jennifer Lopez is tett egy próbát azzal, hogy a legutóbbi albuma megjelenését követően bejelentett egy, a lemezhez erősen kapcsolódó koncertsorozatot, amit később egy minden slágert felvonultató turnévá alakítottak át – mivel az új szerzemények nem sikerültek túl erősre, így nem is keltek el a jegyek, de lemondani már nem akarták a fellépéseket. Az újabb terv aztán ismét dugába dőlt, és JLo lemondta az egész turnét azzal magyarázva, hogy szeretne inkább a családjára koncentrálni – ami nem meglepő annak tudatában, hogy akkoriban igazolódott be, hogy ismét elválnak Ben Affleckkel. Lopez végül mégiscsak megvalósította a turnét, ami pályafutása legnagyobb slágereire koncentrált. Ennek keretében járt Budapesten is a nyáron, és adott egy teltházas koncertet. Bár Lopez korábban kezdte az ipart, mint Perry, legalább annyi – ha nem több – toplistás dalt tud felmutatni, így kíváncsiak voltunk, vajon Perry 15 év után mit tud nyújtani a hazai közönségnek.
Kicsik és nagyok együtt mulattak
Az előzenekara eredetileg a brit származású Becky Hill lett volna, ám a koncertet szervező Live Nation már a délután folyamán bejelentette, hogy az ő szegmense elmarad. Annyit közöltek, hogy logisztikai okok állnak emögött, míg az énekesnő közösségi oldalán megjelent nyilatkozat szerint váratlan komplikációkba ütköztek az utazással kapcsolatban. Valószínűsíthető, hogy a nemrég bevezetett határregisztrációs rendszer (EES) okozta a kalamajkát, ami megnehezíti a brit állampolgárok számára, hogy európai országokba utazzanak. Becky Hill csapata viszont azt ígérte, hogy Katy Perry lengyelországi koncertjén már ott lesz – így egyelőre kérdéses, itthon mi jelentette a problémát.
Becky Hill hiányát pótolva nem is ugrasztottak gyorsan egy másik előzenekart, hanem egy vegyesfelvágottat lehetett hallani a várakozás perceiben – hol Billie Eilish, hol éppen Anyma szólt. A rajongók korosztályát tekintve pedig elég széles volt a paletta, kisiskolás gyerekektől egészen az idősebbekig szinte minden korcsoport képviseltette magát, amit főleg azzal lehet magyarázni, hogy Katy Perry már közel 20 évvel ezelőtt is meghatározó szereplője volt a popiparnak, ám a fiatalabb generáció tagjai közül sokan nem épp a Teenage Dream vagy az I Kissed a Girl című daloknak köszönhetően ismerték meg őt, hanem mondjuk a TikTokon is népszerű Crush által, ami szerepel a legújabb lemezén, a 143-on – ami sok negatív kritikát kapott, így nem véletlen, hogy ő sem ezt a korongot ünnepelve kelt útra ismét, hanem inkább a teljes zenei felhozatalából csemegézett.
Bevallom őszintén, a koncertet megelőzően igyekeztem rutinosan kerülni minden olyan tartalmat, ami a turnéval volt kapcsolatos – bár pár képkockát így is sikerült elkapnom –, hogy ne tudjam, mire lehet számítani és újdonságként hasson. Egyedül a setlistet pörgettem át, hogy a dalokkal képben legyek, és örömmel konstatáltam, hogy mindet ismerem. Azt tudtam, hogy Katy Perrynek nem kell a szomszédba mennie hangi adottságokért és tehetségért, így abban szinte teljesen biztos voltam, hogy e tekintetben nem fog csalódást okozni. Ami viszont nagy kérdőjel volt a fejemben, hogy látványában hogyan fogja megugrani azt a szintet, ami ma már elvárt egy olyan kaliberű előadótól, mint ő, illetve hogy képes lesz-e a nyelvi akadályok ellenére is kapcsolatot teremteni a hazai rajongókkal.
Kreativitás a tetőfokon
A stadionba lépve már a színpadi elrendezés is arra utalt, hogy nagy átgondoltság előzte meg a turnét. A színpad mögötti kijelző mintha régi tévékből lett volna összerakva, egyfajta mozaikhatást keltve, ami a koncerten egy egybefüggő LED-falként is működött, a két oldalán egy-egy kivetítővel, amin általában Perryt mutatták. Ami viszont ennél is érdekesebb, hogy az állóhelyeknek otthont adó parcella közepére egy fektetett nyolcast helyeztek, ami egyben a végtelent is takarja, és többféleképpen értelmezhetjük – akár úgy is, hogy az énekesnő végtelen szeretetet érez a rajongók iránt vagy éppen úgy, hogy a zene örök. Ezt az elrendezést pedig még megspékelték azzal, hogy a fektetett nyolcas két hurka között keletkező térben is állhattak rajongók – 98 és 154 ezer forintért –, bár a színpad magasabban volt, mint ők maguk, így a stadionba megérkezve kezdetben kissé csapdába esve érezhették magukat – ami hamar megváltozott, miután elstartolt a koncert.
Negyed órával az előírt kezdés előtt már szépen megtelt az aréna, szinte teltházas volt az MVM Dome, azaz 16 ezer ember látogatott ki a koncertre – sokan ráadásul még flitteres szerkót is húztak magukra. Perry színpadra lépése előtt kissé túráztatták a közönséget, és némelyiküket a képernyőn mutatták meg, például bajszos férfiakat. Némi késéssel, háromnegyed kilenc környékén viszont kezdetét vette az utazás, amire Perry invitálta a közönséget. A kijelzőn keresztül felvettünk egy VR-szemüveget és egy olyan kalandba csöppentünk, amire nem számítottunk volna. A koncertet különböző szegmensekre bontották, amelyek mindegyike egy-egy világot jelentett egy videojátékban, ahol az időközben robottá vált Perry próbál boldogulni, és folyamatosan szintet lépve eljutni a végjátékig, ahol legyőzve a gonoszt megmenti az emberiséget. A koncepció elképesztően kreatív volt, a megvalósítás viszont néhol a gagyibb AI-hatást keltette – de ez nem vett el az élményből. Ezek a bejátszások olykor túl hosszúra is sikeredtek, de tekintve, hogy Perry többször is átöltözött az este folyamán, szüksége volt ennyi időre.
Az, hogy Perry csapata az AI köré fűzte fel szinte az egész látványvilágot, egyben sugallja azt is, merrefele tart a jövő, és mivel egy futurisztikus világot szerettek volna bemutatni, a mesterséges intelligencia egy kihagyhatatlan eleme volt ennek – de nem ez volt az egyetlen egyedi megoldás az este folyamán. Már az előadó színpadra lépése is meglehetősen extravagáns volt, mikor a fektetett nyolcast ábrázoló színpad közepéből emelkedett fel egy kalitkában lebegve, az energiája pedig a koncert hátralévő részében is kitartott – bár a közönség egy részéről ez nem mondható el. A koncert kezdetén még a színpad hátsó felében adott elő a táncosokkal, majd fokozatosan jöttek előrébb, jól kihasználva a fektetett nyolcast ábrázoló színpadot, ami sok lehetőséget kínált. Egyébként piros pont jár a setlistért is, mivel az összes nagy slágere helyet kapott rajta, így nem valószínű, hogy a hardcore fanok rossz szájízzel mentek haza az eseményről.
Megható pillanatok
Perry pedig látszólag fáradhatatlan volt, mindent megtett a szórakoztatás érdekében, és tökéletes iskolapéldája volt annak, hogy ha valamihez, akkor a showbizniszhez nagyon is értenek az amerikaiak. Az énekesnő hol fejjel lefele lógva énekelt, mászott, felemelték a levegőbe egy huzallal, majd körbereptették vele a stadionban, és amikor elért a túlsó végébe, szintén fejjel lefele pörögve tért vissza a színpad közepére, illetve a Roar alatt egy óriási pillangóra ülve végigrepítették őt a rajongók felett. Viszont egyszerre annyi inger érte az embert, hogy lehetetlen volt mindenre figyelni és kellőképp felfogni, köztük akár a szegmenseket elválasztó kisfilmekben látottakat, a Perry által mondottakat vagy épp azt, hogy a táncosok milyen elemeket mozgatnak jobbra-balra a színpadon.
És tény és való, az énekesnő rengeteget kommunikált a közönséggel, szinte megállás nélkül. Beszélt például a Firework című dalának a klipjéről, amit Budapesten forgattak, és felszólalt az LGBTQ közösség érdekében, azt hirdetve, mindenkinek jár a szeretet. Sőt, bedobta a gitárpengetőjét a rajongóknak, megszólította őket, elolvasta a feltartott plakátokat és reagált is rájuk. Egy anya-lánya páros például azt írta egy lapra, hogy Perry mutassa meg a fenekét – amit gyakran elkezd rázni a koncerteken –, és meg is tette, majd megjegyezte, ő is pont ugyanilyen mentalitású anya. Egy fiatal pár pedig arra kérte, hogy egy gender reveal keretében bontson ki egy borítékot és árulja el nekik, hogy kisfiút vagy kislányt várnak-e. Perry ezt készségesen teljesítette és látszólag meg is hatotta, hogy rábízták ezt a feladatot.
Szintén kifejezetten kreatív megoldás volt, hogy egy QR-kódot beolvasva mindenki megadhatta, melyik dalt hallaná szívesen az énekesnőtől az este folyamán, és a legtöbb szavazatot kapó számokat előadja. Perry a körülötte lévő nézőket is faggatta arról, mire szavaztak, majd acapellában elénekelte a Walking on Air néhány sorát. Ám nem ez a dalt nyert, hanem a Legendary Lovers és az Unconditionally, utóbbit a színpadra hívott rajongók – köztük négy kisgyerek –társaságában adta elő, akikkel röviden csevegett, majd a dal után egy jobb helyet kínált nekik a stadion különböző pontjain. Eddig talán egy koncerten sem tapasztaltam azt, hogy egy külföldi előadó ennyire a rajongókra helyezné a fókuszt, akik nélkül biztosan nem tartana ott, ahol.
Arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy még azoknak is esélyük legyen közelebbről látni őt, akik nem a színpadhoz közel ültek vagy álltak, hanem a külsőbb szektorokban, ahova szó szerint elreptették az énekesnőt. Az pedig, hogy még a színpadra is felengedte maga mellé a kiválasztott nézőket, a bizalom és a közvetlenség egy olyan formája, amivel nem gyakran találkozni. Perry a lelkét is kitette a színpadon, viszonozva azt a támogatást és szeretetet, amit a rajongóktól kap, és akiket ezúttal egy olyan utazásra vitte el, amiből mindenki tud útravalóként hazavinni valamit. Ha mást nem, akkor azt mindenképp, hogy a szeretet mindig győz, és a zene segít, ha baj van.
(Borítókép: Németh Kata / Index)
