A Zeppelint többen nézték, mint a holdfogyatkozást

A hazai koncert- és fesztiválszervezés aranyozott pillanataiként szokás emlegetni azokat az eseményszámba menő fellépéseket, amikor egy pályája csúcsán lévő, ezer százalékosan aktuális világsztárt sikerül hazánkba csábítani. A repüléstörténetben kétségkívül ilyen csúcspont volt – miután 1929-ben és 1930-ban már egy-egy alkalommal átrepült Magyarország fölött – a német Graf Zeppelin léghajó 1931-es budapesti látogatása. A merev vázas, kormányozható léghajók legsikeresebbikét világszerte ismerték és csodálták, ami nem csoda, csaknem hatszáz útján másfél millió kilométert tett meg, több mint 17 ezer órát repült, 34 ezer főt szállított, megfordult a Közel- és Távol-Keleten, Észak- és Dél-Amerikában, de még az Északi sarkvidéken is. Napilapok, magazinok folyamatosan cikkeztek róla amerre járt, mondhatni folyamatos volt a hírverés körülötte, aminek eredményeképp a léghajó köznevesült: vele köszöntött be a szivar formájú légijárművek, a zeppelinek aranykora.

A 236,6 méter hosszú, 115 km/órás sebességre képes Graf Zeppelin először 1929. október 16-án éjjel repült át Budapest fölött, a következő évben pedig Görögországból Németországba tartva úszott át Nyugat-Magyarország egén, amivel már kiemelten foglalkozott a hazai sajtó. Az LZ-127 lajstromjelű léghajó iránti fokozott érdeklődést látva Budapesti látogatást és egy félnapos körrepülést szerveztek az üzemeltető Zeppelin vállalat és a Magyar Aero Szövetség.

A húsz utas és 45 fős személyzet szállítására alkalmas léghajó 1931. március 28-án este 11-kor indult Friedrichshafenből indult Budapest felé. Fedélzetén tizenketten utaztak, köztük Karinthy Frigyes, Horthy István és gróf Almássy László, valamint egyetlen nőként Bethlen Pál Andorné. München, Salzburg, Bécs érintésével érték el a határt, és a Fertő-tónál léptek be a magyar légtérbe. Pápa, Tihany és Székesfehérvár útvonalon repülve (közben a Balatonnál kicsit elidőzve) ért a Graf Zeppelin Csepelre, ahol reggel nyolckor meglehetősen szeles, hózáporos időben kötött ki.

A Weiss Manfréd Művek repülőterén a sajtóhíradások szerint harmincezren várták a Graf Zeppelin érkezését. A léghajót maga a főpolgármester, Ripka Ferenc üdvözölte, és úgy volt, az össznépi eseményen megjelenik Horthy Miklós kormányzó is, hogy fiát Istvánt üdvözölje a különleges légikaland alkalmából, de a léghajó kapitánya az időjárás előrejelzés hallatán úgy döntött, hogy hamarabb megkezdi a túrarepülést.

A Horthy nélkül megtartott ünnepélyes fogadtatás után  – a zenekar a Deutschland, Deutschland Über Alles-t játssza – indult a hazai repülés. A léghajón ekkor már harmincan utaztak, újságírók és magyar notabilitások, és kipróbálta a Graf Zeppelin által nyújtott légi luxust Gömbös Gyula honvédelmi és ifj. Wekerle Sándor miniszter is. A kedvezőtlen tavaszi idő miatt a tervezett útvonal Dunántúli állomásait törölték, egy másfél órás Budapest feletti kör után a keleti országrész felé vették az irányt: Eger, Mezőkövesd, Miskolc, Szentes, Hódmezővásárhely és Debrecen lakossága láthatta a méltóságteljesen elsuhanó ezüstös szivart. A tervezettnél rövidebb repülés végén ismét leszállt Csepelen a zeppelin, majd késő délután indult is vissza Németországba.

Hogy valóban mennyire felfokozott várakozás előzte meg és mekkora érdeklődés övezte a világhírű léghajó érkezését, remekül szemléltetik a korabeli lapok cikkei, tudósításai, riportjai. Az Est 1931. március 27. pénteki számában így ír:

A Zeppelin-láz kezdi már megszállni nemcsak a fővárost, hanem az országot, de még a környező államokat is. […] Olyan nagy arányokban fokozódik az érdeklődés, hogy külön zeppelin-rendező bizottság alakult, amely a rendőrséggel és az Aero Szövetséggel karöltve percről-percre kidolgozta a leszállás programját és az előreláthatóan százezednyi [sic!] közönség felvonulási rendjét.

Benda Jenő, a Pesti Hírlap tudósítója is ott volt a Budapestre tartó léghajón. Tudósításában igyekszik felkészíteni az otthoniakat, hogy mire számítsanak, ha megjelenik fejük fölött az öt 12 hengeres Maybach-motorral hajtott Zeppelin:

A Zeppelin-művek […] állandó pörpatvarban élnek a környékbeli falvakkal és városokkal, amelyek hivatalos átiratokban tiltakoznak az ellen, hogy a léghajó lépten-nyomon megjelenik felettük és a lakosokat felveri a legédesebb hajnali álmukból. Minden viszonylagos ezen a világon! Ami itt megunt nyüg, az másutt élvezet és szenzáció. Budapesten senki sem fog haragudni azért, hogy a Zeppelin felveri álmából.

És Budapest nem haragudott, hanem lelkesedett, miképp az Ujság zsunalisztája, Wallesz Jenő is a lap másnapi hasábjain:

Szép, fenségesen szép a lázas és lelkes embertömeg, csaknem oly szép, talán még szebb, mint a nyugodtan úszó léghajó. Csak ilyen lázas és lelkes embertömeg számára érdemes dolgozni, mert ennek az embertömegnek lelkiállapotában ismeri fel a tudomány a maga diadalát.

Érdekes mellékszála a léghajó-látogatásnak, hogy másik égi látványosság, holdfogyatkozás követte. Az Ujság április 3-i számában olvasható a következő glossza, Azért a Zeppelint valamivel többen nézték, mint a holdfogyatkozást cím alatt:

Nyolc óra tájban néhány ember összeverődik az Oktogonon és felbámulnak az égre. Jön egy nő, aki kutyáját és férjét vezeti. Meglátja a csoportosulást és felsikolt:
– Ah, ujra itt van a Zeppelin!
– Nem Zeppelin ez,  – világosítják fel, – csak holdfogyatkozás.
Erre vállat von és elmegy. A holdfogyatkozás nem érdekli.