A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Halhatatlanná tenni a nagyapa világát

január 20., 23:53 Módosítva: 2019-01-21 18:00
152
Barbjerik Ferenc 1920-ban született Miskolcon, gyerekkoráról keveset tudni. Tizenkilenc éves volt, amikor kitört a második világháború. Szülei szerették volna, ha ügyvéd lesz, de csak egy évet járt egyetemre. A negyvenes években kapta meg a behívóját, a hagyatékot gondozó unoka szerint híradós volt. A háború után nem sokat mesélt erről az időről, az amerikai és a francia hadifogságról is csak egyszer. Alakulatuktól szándékosan lemaradva egy ausztriai kisváros főterén kerültek amerikai hadifogságba, itt kóstolt először nescafét, rendes ételt kaptak és a háború vége után munkájukért fizetséget. Az ezt követő francia hadifogságban földbe ásott gödörben aludtak, éheztek. Fotózni nem tudott, naplót írt és verseket. Aztán valahogy hazakerült. A Magyar Újságírók Országos Szövetségénél (MÚOSZ) tagdíjszedéssel kezdte, majd munka mellett tanult, és főkönyvelőként ment nyugdíjba.
Tovább

A tél, amikor divatba jött a kenyérsütés

január 12., 06:33 Módosítva: 2019-01-13 08:34
5122
Van egy tél, amit évről évre felemlegetünk. Ha januárban jön a hó, azért – ha pedig a szokásosnál enyhébb az idő, akkor azért. Az 1987-es tél az első pillanattól kezdve legenda lett. Nekem is vannak róla emlékeim. Az egyik, hogy elindultam az iskolába, és akkora volt a hó, hogy visszafordultam, maximum két sarkot tehettem meg, de rettentő sokáig tartott, feladtam, mert örültem neki, hogy valós okom volt visszafordulni, és nem kell iskolába menni. A másik emlékem pedig az, hogy jött az élelmiszerpánik, ami nyilván a felnőttekre jobban hatott, mi csak a havat láttuk az egészből. A ház lakói az idősebbek segítségét kérték, hogy idézzék már fel, hogyan is kell kenyeret sütni, mert akkor még nem volt mindenki pék Budapesten, sőt, a városi ember egyáltalán nem sütött kenyeret. Most nem a nosztalgia miatt rángatjuk elő a nagy telet – az évforduló se kerek –, hanem mert Urbán Tamás nemrég izgatottan telefonált: fényképek kerültek elő. Urbán azon a télen a mentőkkel dolgozott, így nem meglepő, hogy azokat a napokat szinte végig rohamkocsin töltötte. Az akkor készült képek nagy része most látható először.
Tovább

Amerikai glamour, albán-magyar l’amour 1938-ból

január 6., 17:04 Módosítva: 2019-01-08 14:44
624
Zog albán király és gróf Apponyi Geraldine házassága a második világháború előtti évek szenzációja volt. A két kis ország politikai szövetség-keresése az évtizedes száműzetésben is kitartó szerelembe torkollt. A Fortepanon látható királyi esküvő eredetileg ismeretlen fotósáról kiderítettük: a Színházi Élet fotóriportere volt. A népszerű társasági lap László Henriket küldte Tiranába, hogy a helyszínről exkluzív képes riportban tudósítson. A Guthy Böske bennfentes értesüléseivel tarkított anyag két számban jelent meg 1938 tavaszán.
Tovább

Így nézett volna ki a szocialista Instagram

2018. december 29., 13:59 Módosítva: 2018-12-30 14:10
2069
Az ecseri piacról került elő az a közel négyszáz fotónyi kisfilmes tekercs, amiből most kiválogattunk néhányat. A képeket feltehetően a Sütőpor Gyár egyik dolgozója készítette, a fotókon a hatvanas évek mindennapjai elevenednek meg.
Tovább

Ajándékozzon Fortepan-fotókat karácsonyra!

2018. december 22., 20:23 Módosítva: 2018-12-23 23:43
237
A fotóarchívum ugyanis most csak erre a célra töltött fel egy hangulatos gyűjteményt, Szöllősy Kálmán fotográfus többnyire a harmincas években készült, nagy felbontású képeit. A válogatás nosztalgia a két világháború közti Magyarországról, de főképp Budapestről, a nagyvárosi lét kényelméről. Az egyik képen egy útszéli kávézó vendégei fürdenek a jólétben, egy másikon fiatal lányok napoznak vidáman a kocsiban. A Balaton-part szintén elengedhetetlen téma minden nagy huszadik századi fotósnál, ahogy a téli városkép is a maga hófödte, latyakos, jeges utcáival és korzóival. A Fortepan ötvenöt frissen felkerült képéből kedvére válogathat, és akár méteres méretben is kinyomtathat belőlük karácsonyra. Ingyen.
Tovább

Ezek a képek nem hagyhatják el az intézet falait

2018. december 15., 22:06 Módosítva: 2018-12-19 09:26
3819
Aszódi Javítóintézet, 1975. Urbán Tamás fotóriportert mindig a társadalmi probémák és annak színterei érdekelték: a börtönök, gyilkosságok és balesetek helyszínei, de készített anyagot az abortuszról, kábítószeres fiatalokról, mentősökről. És ő fotózott először javítóintézetben. Miközben az Ifjúsági Magazinnál dolgozott, 1972-ben elkezdte a MÚOSZ Újságíró Iskola fotóriporteri szakát, és vizsgamunkájának az aszódi intézet életét választotta. A magazin segítségével minden engedélyt megszerezve a következő hónapokban hetente többször járt ki a település dombon álló, múlt századi téglaépületeinek valamelyikébe. Az intézetis fiúkról készített anyagából 1975-ben csináltak egy kiállítást a helyszínen, végül felsőbb utasításra a fotók a következő negyven évben nem hagyhatták el az intézet falait. Urbán Tamás szintén fotográfus fiával, Urbán Ádámmal csak nemrégiben ment vissza Aszódra megkeresni a hetvenes években készült képeket, most pedig kiállítás nyílik belőle.
Tovább

Mama, az a gyapjúalsó azért most jól jönne!

2018. december 9., 13:26 Módosítva: 2018-12-10 07:25
790

Irgalmatlan nehéz felhúzni egy vitorlázógépet a Hármashatár-hegy tetejére a kavicsos úton. Hiába van alatta egy guruló bölcső, a kövekben mindig el-elakadtunk. Másfél órát küzdöttünk, hogy felgyötörjük valahogy. Először az öregcserkész Tibibá repült, és a fiúkkal azt beszéltük meg, hogy ha visszaértünk, majd itt, a csúcson sorsoljuk ki, ki lesz a következő pilóta. Hatan vagyunk, hónapok óta nem repült egyikünk sem. 1936 január van, nulla fok, szakad rólam a víz. Róluk is. Egy évet adnék az életemből, hogy én legyek a szerencsés. Ötöt!

Tovább

Az elfeledett Déli pályaudvar is szép volt

2018. december 2., 10:28 Módosítva: 2018-12-03 10:39
2447
A Déli pályaudvar Budapest talán legellentmondásosabb pályaudvara. Egyszerre volt reprezentatív és elhanyagolt, modern és elmaradott, fontos és felszámolásra váró közlekedési csomópont. A múltja sem olyan egyenes vonalú, mint a Nyugatié vagy a Keletié. Kevesen emlékeznek rá, hogy a jelenlegi, modernista épület elődje nem egy klasszikus vasúti csarnok volt. A 19. századi, és a mostani épület közt, rövid ideig ugyan, de létezett még egy modern Déli pályaudvar. Erről a letisztult, szép épületről, és annak építéséről kapott most egy sor sosem látott fotót a Fortepan.
Tovább

Így nem lett magyar találmány a szelfi

2018. november 25., 16:15 Módosítva: 2018-11-26 11:20
173
Néhány hónapja már bemutattunk egy csokorra valót Péterffy Istvánnak, a Pest Megyei Hírlap fotóriporterének hatvanas-hetvenes évek fordulóján készített képeiből. Ahogy akkor is írtuk: az anyaga azért is fontos, mert olyan témákat dolgoz fel, amikből a Fortepanon, de más fotós archívumokban is kevés kép található: a vidék Magyarországának, elsősorban a kistelepüléseknek az életét, mindennapjait.

A Fortepanra feltöltött képeiből ezúttal is 13-at válogattunk ki galériánkba. A sokszor groteszk képi világú fotókhoz – mint Péterffy előző sorozatához is – a hangulataikhoz és a Kádár-korszak mindennapjainak hangulatához is illeszkedő mininovellákat írtunk. Téesz és állami gazdaság, lázadó szobrok és innováció a csatornázási műveknél, táblafesztivál és űrháború keveredik valós képekben és fiktív történetekben.

Tovább

Élete és halála volt a tánc

2018. november 18., 11:12 Módosítva: 2018-11-19 10:31
311
„Magának mindene megvan, amit nem lehet megtanulni, és alig van valamije abból, amit meg kell tanulni”– mondta Nagy Etelről mozdulatművész tanárnője. Kassák Lajos nevelt lánya pár év alatt mégis a harmincas évek magyar kortárs táncművészetének megkerülhetetlen, mára elfeledett alakja lett. Az 1907-ben született Nagy Etelt egész életében traumatizálta, hogy anyja Kassák Lajosért elhagyta a családját. Simon Jolán, a sziniiskolát végzett munkásnő a Tanácsköztársaság bukása után követte Kassákot az emigrációba, Etel és testvérei intézetben, vidéki zárdában töltötték gyerekkorukat. Kassákék visszatérte után együtt laktak az angyalföldi lakásban, amely a Munka-kör egyik találkozóhelye volt. Itt látta meg őt először későbbi férje, Vas István, aki egész regényt szentelt kapcsolatuknak. A hatvanas években megjelent Nehéz szerelem Eti rövid életének szinte egyetlen forrása.

A Nagy Etel-hagyaték képeit unokahuga adományozta a Fortepannak. A valószínűleg különböző fotósoktól származó, a test és a tánc tűnékenységére emlékeztető képek egy része megjelent a róla szóló, Egy magyar táncosnő – Nagy Etel emléke című könyvben 1940-ben.

Tovább

Ha az Öbölben nem leszel aranyjelvényes, akkor marad a gatyafoltozó verseny

2018. november 11., 20:10 Módosítva: 2018-11-12 14:07
748
A Központi Sport Iskola 1963-ban alakult meg, és többek között kajak-kenu szakosztályt is indított. A vízitelepüket a Népszigeten alakították ki, az edzéseket pedig a Dunán, az Újpesti-öbölben tartották, illetve tartják a mai napig is. Az elmúlt évtizedekben több ezren fordultak meg a klubnál, ami rengeteg válogatottat, világbajnokot és kiváló szakembert adott a magyar kajak-kenunak. A Fortepan képeivel a kezdeti időszakba, az 1970-es évek elejére ugrunk vissza Simon Miklós és Karácsonyi Imre segítségével, akik akkor kajakoztak, kenuztak az egyesületnél.
Tovább

Nem fotóművész, fényképészmester

2018. november 4., 23:50 Módosítva: 2018-11-07 15:42
725
“Egész életem álmodozó nagy szerelem, boldogság, / küzdelem, sötétség, ahol megjelent a fénysugár” – írta egyik versében Balla Demeter, akinek fényképeiből hamarosan Csak képek címmel jelenik meg albumba rendezett fotóválogatás. A fotográfus halálának első évfordulóján a kötetben szereplő, Budapestről készített, korábban sosem közölt képek közül válogattunk.
Tovább

Bíbor képek a komódból: új fotók kerültek elő a forradalomról

2018. október 23., 07:57 Módosítva: 2018-10-24 08:39
2649
Az Index birtokába került egy eddig ismeretlen tekercs az 1956-os forradalomról, október utolsó napjainak Budapestjéről. A Fortepanra is felkerülő képeket két amatőr fotós készítette: a Körtér és környéke, barikáddá alakított kiégett villamos a Nagykörúton, könyvégetés, szovjet katona mésszel leöntött holtteste – megfakult színes képeken a forradalom arcai.

Hat évtized telt el, de még most is évről-évre kerülnek elő „új” felvételek az 1956-os forradalomról. Tavaly az ismeretlen 13. tekercs, amit valamiért nem vittek magukkal Nyugatra az Aranycsapat játékosai, előtte az amerikai hagyaték egy rejtélyes fotóstól, vagy azok a képek, melyek kivételes módon színesben mutatják a forradalmat. A mostani képek között szintén vannak színesek, ami igen ritka, hiszen akkor alig állt rendelkezésre nyersanyag.

 

9 kocka színes dianegatív és kisméretű, hatszor kilences papírképek: a fotókat Eleőd Miklós gépészmérnök, és a sógora, Blahunka László készítette. Valószínűleg a megbízható szovjet Leica-másolattal, egy ilyen ZORKIJ-1 (B) kamerával dolgoztak. A lelkes amatőr fotósok elkötelezettségét mutatja, hogy a fekete-fehér negatívok mellett színes diára is fotóztak, pedig ahhoz sok éves hiány után a forradalom előtt csak néhány héttel lehetett hozzájutni: az NDK-s Agfa diáit 1956 szeptemberében kezdték Magyarországra importálni – minden bizonnyal ezekre fényképezték az itt látható bíbor alaptónusú, megfakult felvételeket is.


A két amatőr fotós 1956-ban a Szentimrevárosban, a jelentős harcokat átélt Körtéren lakott. Ők is dokumentálták a forradalom eseményeit - a lakásuk ablakából is, de alapvetően a várost járva: Körút, Astoria, Nemzeti Múzeum, Citadella – a képeken a forradalom számos ikonikus helyszíne látható új perspektívából. Labor híján a lakás fürdőszobáját használták sötétkamrának, ott hívták elő a filmeket, és nagyították a papírképeket. A most következő felvételek több száz másik kép társaságában évtizedeken keresztül egy komód mélyén lapultak – most a leszármazottak juttatták el hozzánk és a Fortepanhoz, hogy 62 év után nyilvánosságot kaphassanak.

Tovább

Őrizetlen pénz: az 56-os forradalom művészi akciója

2018. október 21., 09:18 Módosítva: 2018-10-22 07:35
482
Képzeljük el, hogy Budapest legforgalmasabb sarkaira valaki kirak pár nyitott faládát, föléjük tűz egy plakátot egy könnyen kihúzható húszezressel, és ott hagyja. Az emberek pedig nem ellopják, hanem sorba állnak, hogy bedobálhassák az adományaikat. Akad, akit a szervezőknek úgy kell elküldeniük, hogy ne álljon önkéntesen őrt a ládára vigyázva, mert pont a pénz őrizetlensége adja az akció erejét. Két nap alatt kisebb vagyon gyűlik össze, amihez senki egy ujjal sem nyúl.
Tovább

Amikor a diáklányok még derbit rendeztek az iskolaudvaron

2018. október 14., 09:57 Módosítva: 2018-10-15 10:24
424
A Fortepan hatalmas gyűjteményében több ezer lomtalanításon vagy ócskapiacon talált fotó is szerepel. Az évek során több olvasótól is érkeztek már hozzájuk ilyen talált képek, általában csak egy-egy kupac fotóról volt szó. Egy álnév mögé bújt adományozó most újra – már másodjára - egy tetemes gyűjteményt ajándékozott az oldalnak: több mint tízezer, főleg bolhapiacokon összeszedett, talán már rég elfeledett negatív került a fotóarchívumhoz.
Tovább

Barkácsország barkácsdivatja: ez volt az Ez a divat

2018. október 7., 20:00 Módosítva: 2018-10-08 13:07
189
Az ország egykor egyetlen divatmagazinja, az Ez a divat 1949-től 1993-ig működött. Eleinte a konfekciódivat népszerűsítése volt a fő cél, a háziasszonyok főként a korabeli csináld magad-ötletek miatt vették, de a szocializmus végére nemzetközi színvonalú lappá vált. Válogatás a Fortepan-kiállítás divatképeiből.
Tovább

Van olyan szám, amiben évtizedekig világelsők voltunk

2018. szeptember 30., 23:32 Módosítva: 2018-10-01 17:41
278
1968. az év, amikor megkezdődik egy sötét időszak Magyarországon: világelsők leszünk az öngyilkosságban. Évente több ezren vetnek véget életüknek, a hazai csúcson már közel ötezren, és még ennél is többen tesznek rá kísérletet. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Helyszínelő Részlege hosszú évekig a fiókban tartotta az öngyilkossági helyszíneken készített fotóit. A gyűjtemény az ötvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig, több mint három évtizeden át készült: sok tízezer, bűnügyi tetthely fotográfiája rendezetlen, feldolgozatlan negatívokon. A fotókat sokáig mi sem mertük megmutatni.

Ezek a képek szépek. De megdöbbentően és nehezen szépek. Vélhetőleg soha senki sem látta így a második világháború utáni évtizedek Magyarországát: a nyomort, a reményvesztést, a kietlenséget, a kilátástalanságot. Az OSA most száz fotót állít ki ezekből, kiválogatva azokat, amiken az áldozatok nem beazonosíthatók.
Tovább

Fölkoncoltatik, aki a SAS-behívót megtagadja

2018. szeptember 23., 23:26 Módosítva: 2018-09-28 13:24
673
A bognármester Miklós Lajos Kőbányán, édesapja kocsigyártó üzemében dolgozott, amikor kitört a második világháború. A férfi az ukrán frontra került, megjárta a Don-kanyart, és ahol csak katonatársaival együtt elvonult, ott fotózott: bajtársait, mindennapi pillanatokat, és ha épp eltávja volt, a családját. Négyszer hívták be rövidebb-hosszabb időre, az utolsóból négy éves szovjet fogság lett. Visszatérte után már alig nyúlt a fényképezőgéphez.

A Fortepanon nemrég felbukkant hagyatékából egy családemberből lett katona életét és környezetét ismerhetjük meg, amit remek kézügyességgel és hihetetlen arányérzékkel örökített meg. Néhány képen a fotós lánya is rajta van. Bíró Istvánné Márta ma 80 éves, vele beszélgettünk.

Tovább

Volt egyszer egy Badacsony

2018. szeptember 16., 22:05 Módosítva: 2018-10-02 21:56
1874
A Badacsony a Balaton-felvidék talán legjellegzetesebb hegye, amelyet idén is, mint már több száz éve minden ősszel, megtöltöttek a szüretelők és a csak egy korty borra vágyó kibicelők. És bár a hegy sokat változott az elmúlt évszázadban, a szőlő, a bor és a Balatonra nyíló csodálatos kilátás a 40-es, 50-es és 60-as években is ugyanúgy vonzották ide az embereket, mint most. A Fortepan képgyűjteményben megtalálható fotók segítségével most megmutatjuk, milyen is volt a szüret Badacsonyon akkor, amikor a szüleink és a nagyszüleink voltak gyerekek.
Tovább

Ma már temetik, régen démonként rettegték a rádiót

2018. szeptember 8., 23:55 Módosítva: 2018-09-09 19:10
294
“Kedves emlékem, amikor a rádiózás első esztendejében egy kis eldugott faluba mentem szabadságra, és vittem magammal egy rádióvevőkészüléket. A falusiak csak ujságból értesültek arról, hogy rádió is van a világon. (...) Este, mire a készülék megszólalt, vagy száz ember állt Borsos néni udvarán. A néne, amikor fejére tettem a fejhallgatót és meghallotta a zenét, ijedtiben keresztet vetett” – emlékezett vissza az éppen tízéves magyar rádiózás indulására a rádiótársaság egyik mérnöke a Rádióélet egyik 1935-ös számában.
Tovább

Gáz nincs, valóságot nyomokban tartalmaz

2018. szeptember 2., 14:58 Módosítva: 2018-09-03 12:32
182

A Fortepan ezen a hétvégén ismét különszámmal jelentkezik: Péterffy Istvánnak, a Pest Megyei Hírlap fotóriporterének a hatvanas-hetvenes évek fordulóján készített képeiből válogattak és digitalizáltak ezernél több felvételt. Péterffy anyaga azért is fontos, mert olyan témákat dolgoz fel, amiből a Fortepanon, de más fotós archívumokban is kevés kép található: a vidék Magyarországának, elsősorban a kistelepüléseknek az életét, mindennapjait. Különösen érdekesek a kismesterekről (kádár, kovács, köszörűs), vagy a kisipari KTSZ-ekről, üzemekről (biciklipedál-üzem, baromfi-telep) készült képei – írja róla Tamási Miklós, a Fortepan egyik alapítója és üzemeltetője.

Péterffy 14 évesen a Pest Megyei Hírlap Monor és Vidéke mellékleténél kezdett külsőzni, harmadikos gimnazista, tehát csak 17 éves volt, amikor megkapta a sajtótudósítói igazolványt. Érettségi után, 1968-ban a lap vidéki szerkesztőségeiben kezdett gyakornokoskodni. Nemcsak hivatásos fotós volt, hanem hivatása volt a fotózás: harminc évig, egészen 2000-ig minden fekete-fehér fotóját maga hívta és nagyította saját laborjában. Már gyerekkorában érdekelte a fizika és a kémia, a bátyja kezdett felszerelni egy saját fotólabort, ahogy meséli, előbb tanult meg laborálni, mint fényképezni.

A kiállítások sosem érdekelték, „a sajtóban napi megjelenésem kielégítette közlési igényem” – mondta erről. Igaz, minikiállításai mindig voltak, mivel „a legjobb képek nem jelentek meg, ezekből a szerkesztőség falán volt állandó kiállítás, minden betérő nagy örömére”. Sőt, néha nemhogy nem jelentek meg: egy 1970-es fotósorozata az Illés együttesről a kirúgás szélére sodorta. Erről így mesélt Tamási Miklósnak: „Budapesten betiltották őket, így a vidék legjobb zenekara lettek. Jól sikerült képriportot csináltam velük, leadtam. A főszerkesztő-helyettes magához rendelt, a szőnyeg szélén végighallgattam, hogy milyen szar alak vagyok, összetépte a képeimet és elém dobta, ’örüljön, hogy nem rúgom ki’ – mondta. Két évig emlegette, hogy ő mentette meg a lapot és engem a blamázstól.”

A Fortepan archívumába feltöltött anyagból 13 képet válogattunk ki galériánkba. A sokszor szürreális hangulatú képekhez – mint korábban már volt erre példa – hasonló stílusú mininovellákat írtunk.

Tovább

Rendőrségi akcióban leplezték le a feketéző időutazót

2018. augusztus 27., 00:01 Módosítva: 2018-08-27 22:28
131
Az ötvenes évek Magyarországának számlagyárosa a feketéző volt. A feketéző csencselt, megszerezte az árut, kerül amibe kerül, akár úgy, hogy betörtek érte a gyárba, boltba, akár csempészve, és mindig megtalálta a vevőket az árura. A Fortepan egy rendőrségi nyomozás során titokban készített fotósorozatát mutatjuk be ezen a héten. Mivel a BRFK nyomozati dokumentumaiban csak a képek vannak, és nem ismerjük a pontos eseménysort, ezért néhol a fantáziánkra hagyatkoztunk, bízva abban, hogy talán nem nagyon tér el egymástól maga a valóság és a képek mellé írt szöveg. A főszereplő G. A., a megalapozott gyanú szerint egy feketéző. Az ő története következik alább.
Tovább

Ott, ahol a tábori posta lassan, a golyó gyorsan járt: hadisírok a fronton

2018. augusztus 19., 23:34 Módosítva: 2018-08-20 16:27
649
Miklós Lajos kocsigyárosnak Kőbányán volt műhelye, a második világháborúban az ukrán fronton katonáskodott és fotózott. A Fortepanon újabban felbukkant hagyatékában (mellyel később részletesen is foglalkozunk majd) több fotó szerepel második világháborús hadisírokról, rajtuk néhány jól olvasható névvel, születési és halálozási dátummal. Felvetődött a kérdés: vajon megtudható-e több ezekről a katonákról, apákról és fiúkról, nagyapákról, akik szinte minden családból hiányoztak a nagyjából 360 ezer magyar katona életét követelő második világháború után.
Tovább

A Balaton állandó, csak mi öregszünk

2018. augusztus 11., 19:23 Módosítva: 2018-08-12 20:29
2267

Lehet, hogy idén történt a legkedvesebb balatoni emléke, de az a jelenet megtörtént már tavaly előtt is. Sőt, megtörténhetett a szüleivel, nagyszüleivel is, ugyanabban a környezetben. A Balatonnak van egy sajátos állandósága, ami akkor a leginkább szembeötlő, ha régi képeket nézegetünk a tóról és az épített környezetéről. A Fortepan archívumában kétezernél is több régi fotót talál a Balatonról, és lesz köztül legalább száz, aminél megállva biztosan felkiált:

jé, ez ma is pont így néz ki!

Chripko Lili, a Balaton Camino túra stábját kísérő fotós kiválogatott néhány helyszínt, és útközben elkészítette a képeket a mai állapotokról. A képeinek legnagyobb tanulsága: a Balaton állandó, csak mi öregszünk körülötte.

Tovább

Az edzőlegenda színesben örökítette meg a forradalom utáni olimpiát

2018. augusztus 4., 21:45 Módosítva: 2018-08-05 13:10
119
Az 1956-os forradalom utáni olimpiát Hencsei Pál sporttörténész a magyar sport Trianonjának nevezte. A játékokat november 22. és december 8. között rendezték Melbourne-ben, a magyar küldöttségnek minden esélye meglett volna arra, hogy a négy évvel korábbi rekordszereplést (16 arany) megközelítse. Nem így lett, a forradalom közbeavatkozott. A kiutazás nehézségei, az itthon hagyott családtagokért való aggódás nehezítette a koncentrációt. Végül negyvenen nem érkeztek vissza Magyarországra, köztük az ausztrál városban ötszörös olimpiai bajnokká váló Keleti Ágnes tornász. Nem tért haza a négy évvel korábban már aranyérmes, akkor 23 éves Gyenge Valéria sem, aki pillanatnyilag Torontóban él, fotókiállítása is volt már. Őt kértük meg arra, hogy segítsen egykori edzője, Sárosi Imre képeinek azonosításában. A Mesti becenévre hallgató mesteredző tanítványa volt - Gyenge mellett - Székely Éva is.
Tovább

Cukorrépaföldből park: hol történt ilyen Budapesten?

2018. július 29., 09:55 Módosítva: 2018-07-30 08:32
306
Ha archív fotókat nézegettünk a régi Budapestről, talán fel sem tűnik, hogy az igazi változás nem a házakban történt az évtizedek alatt. Az akkor már álló épületek jó része áll még ma is. Ami gyökeresen megváltozott, az a parkok, fasorok, közkertek, ligetek, játszóterek képe. Egy virágágyás akár minden évben más lehet, de egy utcabútort vagy játszótéri eszközt sem évtizedekre terveztek. Új parkok születtek , régieket építettek be, de a megszokottak is észrevétlenül alakultak át. Ami ma gyönyörű, árnyas liget, az lehet, hogy néhány évtizede egy frissen rendezett placc volt tele facsemetékkel.
Tovább

A múlt század legszebb elrontott képei

2018. július 22., 23:35 Módosítva: 2018-07-23 22:05
526
Megdöbbentő, hogy amikor ezek a művészire sikeredett képek készültek, még a Paint sem létezett. Képszerkesztőnk a Fortepan kettős expozíciós képeiből csodálatos darabokat válogatott össze, amiket elemezve egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy ennyire erős mögöttes tartalommal, hatással bíró, elgondolkodtató, de a képzeletünknek is teret adó képeket direkt csak a legnagyobb művészek tudnának készíteni. Pedig ezek mind csak átlagos, beállított fotók lettek volna, maximum kordokumentumok, de a technika ördöge művészetet kreált belőlük. A Photoshop előtti időkben a kettős expozíció nem egy szerkesztési lehetőség volt a képszerkesztő programban, hanem egyszerű hiba: olyan filmkockára exponáltak új képet, amin már volt egy másik fotó. Elrontott fotókról van szó, amik pont azért kerültek felszínre, mert elrontották őket. Nézzük, milyen remekműveket sikerült így létrehozni az 1930-as, 40-es, 50-es vagy 70-es években.
Tovább

Arcok a telepről

2018. július 14., 22:21 Módosítva: 2018-07-15 14:11
169
„A fényképeknek árt az újságpapír, a fény és az árnyék elolvad az apró pontokon, de reméljük, azért magukra ismertek” – írta Urbán Tamás fotói mellé Tamás Ervin a Pest Megyei Hírlapban, amikor 1970-ben fotóriport-sorozatot készítettek a nemrég alapított szentendrei új művésztelepről. Tizenkét nap alatt ugyanennyi házat kerestek fel, hogy a lakókat faggassák, ablakba, néha tükörbe állítsák. Szobrászok, festők, keramikusok, grafikusok. Fiatalok, nagy öregek. Elkötelezettek és útkeresők. Volt, aki segédmunkásból lett festő, volt, aki téeszelnökség helyett.
Tovább

Óriás söröskorsót rajzol az esőbe az este

2018. július 7., 10:54 Módosítva: 2018-07-08 11:21
312

Fák, tetők, kémények fölé fémvázak emelik
a csönd állatfényvirágait,
az éj pillanat-lényeit,
elektromosság-szörnyeit.
[...]

És piros, sárga, zöld
fényvonalakkal
óriás söröskorsót
rajzol az esőbe az este.

Megszületik az elmúlásba esve.
Aranykorsóban aranysör pezseg,
aranykorsó okád villany-fürtöket.
Csurog a nyálkás kövezetre a foszforhab,
villanyfoszfor.

– többek között így ír az Oktogon neonreklámjairól Juhász Ferenc nagyszerű versében ( Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb ). Az 1956-os forradalom utáni elkeseredett, majd a helyzetbe egyre jobban beletörődő hangulatot hátborzongató érzékletességgel ábrázoló, hipnotikus vers vibráló színekkel festi le a neonszocializmus világát, azt a korszakot, amiben minden korábbinál több neonreklám árasztotta fényét a főváros utcáin. A neonok persze nem a kommunista, szocialista tervgazdaság találmányai, a budapesti éjszakákat bevilágító fényreklámok az I. és II. világháború között élték első virágkorukat, de tény, hogy a puha diktatúrának köszönhetjük a legszebb, legszínesebb korszakát Budapestnek. 


Az Oktogon, mint a főváros egyik legfontosabb tere mindig is hű lenyomata volt az adott kor politikai-gazdasági viszonyainak. A tér nevében is gyakran változott: a XIX. században még Nyolcszög tér, a XX. század elején Oktogon, 1936-45 között Mussolini tér, 1945-50 között ismét Oktogon, 1950-90-ig November 7. tér, majd 1990 óta ismét Oktogon. Ezzel párhuzamosan nemcsak a neve, de a tér arca is folyamatosan változott, a neonreklámok állandó cserélődését mutatják be a Fortepan alábbi képei.

Tovább

Mi a fenét csináltatok, amíg nem létezett internet?

2018. július 1., 23:14 Módosítva: 2018-07-02 20:02
1887
Mivel telt az idő, amíg nem volt okostelefon? Amikor még wifi sem volt, és a tévében sem ment semmi? Furcsa idők voltak, se sírva nevetős szmájlit, de még egy nyamvadt lájkot se lehetett dobni semmire. Se gépezés, se kütyüzés, mintha élet sem lett volna. És mit csináltak munka után az emberek? Ültek otthon az ágy szélén, és csak bambultak maguk elé boldogtalanul? Vagy valahogy mégis sikerült örömteli elfoglaltságot találni maguknak? A Fortepan képei között keresgéltünk, hogy megtudjuk, mivel múlatták az időt a szocializmusban.
Tovább