Tűzfalon, kerítésen, villamoson is hirdették a filmeket

boritokep
2020.02.09. 20:57
Abban az időben, amikor Budapesten még 200 mozi volt, az új filmekről hatalmas, vászonra festett plakátok készültek a Fővárosi Moziüzemeltetési Vállalat (Fömo) műhelyében, amiket tűzfalakra, építési palánkokra, gyárkerítésekre ragasztottak. A szocializmus korának mozipannói is felkerültek a Fortepanra.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

A Fővárosi Fotóipari Vállalat 1949-ben kezdte meg működését, túlélte a kilencvenes évek privatizációját, utóda, a Photo Hall 2011 táján ment csődbe. A Főfotó rengeteg cégnek készített fotódokumentációt építményekről vagy eseményekről, de az emberek is jól ismerték a vállalat nevét, mivel az egész fővárost behálózó üzleteikben hívatták elő a filmtekercseiket.

Az itt szereplő képeket az egykori Fővárosi Moziüzemeltetési Vállalat (Fömo) rendelte meg tőlük. A cég Budapesten 1970-ben 154 mozit üzemeltetett,

az évtized végén majdnem kétszázat.

A Főfotó archívumában a hetvenes évek legelejéről 400 negatív filmkocka maradt fenn közel 90 filmről. A képek moziépületeket, időnként mozibelsőket, de legfőképp kihelyezett mozihirdetéseket örökítettek meg. A fotózás elsődleges célja annak dokumentálása volt, hogy a megrendelt képes hirdetések valóban elkészültek és kikerültek rendeltetési helyükre.

A fényképeken látható mozifilmhirdetések fittyet hányva a technikai modernizációnak egészen a kilencvenes évekig nem nyomdai eljárással készültek, hanem kézzel festették őket a Fömo Reáltanoda utcai műhelyében. Az ilyen plakátokat pannóknak nevezték.

A mozivállalat a Mozgókép Dekorációs osztályt 1954-ben szervezte meg. A műtermükben a hatvanas évek végén tizenegy grafikus dolgozott a fővárosi mozikban bemutatott heti három-négy új film moziplakátján. A MOKÉP és a Fömo éves műsortervének megfelelően a bemutatók előtt már három hónappal elkészültek az óriás méretű plakátok, amelyeket a premier moziknál – vagyis ahol először játszották az új filmeket –, valamint „ideiglenesen” állandó falfelületekre helyeztek el.

A Fömo munkatársai folyamatosan keresték az olyan felvonulási-építési területeket, ahol hosszú ideig álló térelválasztó palánkokra és falakra felragaszthatták vásznaikat. Ahogy a képeken is látszik, az elhúzódó metróépítés a Kálvin téren vagy a Moszkva téren évekig biztosított a cégnek hirdetőfelületet, de

a gyárkerítések is kiválóan megfeleltek a célra.

Legtöbbször 2x4 méteres lepedőnyi vásznakon dolgoztak és ezt alakítgatták – egészítették ki mellékalakokkal. A műhelyben évtizedeket eltöltő Temesvári Ferenc, akit időnként megtaláltak az újságírók is, így foglalta össze munkájának lényegét: először megnézték a filmet, majd a kapott sajtóanyag és fotók alapján festették meg több méteres méretben az alakokat. Sokszor a vászonra vetítettek egy-egy arcot vagy figurát, és az lett a kompozíció alapja, bár ő igyekezett egyéni módon alkotni, a műfajnak megfelelően karikatúrát vagy éppen erőteljes, drámai színeket használni. Erotikus ábrázolással a nyolcvanas évek közepéig nem próbálkozhattak, ugyanakkor más ideológiai tabu évtizedek távlatából, a Népszabadságnak 1999 februárjában nyilatkozva nem rémlett neki:

Még Hitlert vagy a horogkeresztet is lehetett ábrázolni. És festettük is, például a Hétköznapi fasizmus című film esetében.

A professzionális, művészi ihletettségű nyomdai filmplakát és a mozifestmény a huszadik században egymás mellett léteztek, de ez utóbbiból már csak a festővásznak újrahasznosítása miatt is nagyon kevés maradt fenn.

Egy filmhez két-három vásznat gyártottak, és azokat cserélgették a moziknál. Egy plakát kidolgozása átlagosan egy munkanapba tellett, a négyzetméterár kilenc forint volt, a nyolcvanas években már 36 forintot is kaptak a mesterek. A kész alkotások legalább három-négy hétig lógtak különböző helyen, és bírniuk kellett a nagyváros időjárási és szennyezési ártalmait. A vásznakat rendszerint ötször festették újra, Deák Gábor, a Fömo propaganda csoportjának egykori vezetője ennél is magasabb számra emlékszik. Az ötödik kerületi Reáltanoda utca és a Felszabadulás tér sarkán lévő földszinti munkahely a feszítő és festőeszközeivel, nagy adag festékeivel sokkal inkább asztalosműhelyhez hasonlított, mint divatos, természetes fényben úszó műteremhez vagy grafikus stúdióhoz. (A műhelyhez tartozó raktár a mai Katona József Színház Kamra helyén volt.) Havonta 180-200 m vásznat használtak fel, és falfestők pemzlijeihez hasonló ecsetekkel dolgoztak. A festőműhely élete szerda este, a mozik műsorváltáskor élénkült meg igazán, a brigád ekkor fogta magát és a hajnali órákig (túlórapénzért) végigjárták a mozikat és cserélték a plakátokat.

A Fömo mozipannóiról hosszabb írás az 1956-os Intézet Alapítvány idei évkönyvében fog megjelenni. Köszönet a Fortepan fórum tagjainak a képek helyszíneinek megfejtéséért, illetve az Index olvasóinak, akik pontosították két kép helyszínét.

(Borítókép: A boldogság madara című 1953-as szovjet film hirdetése a 6-os villamos tetején – Fortepan)