Tíz éve kezdődött a Fortepan története

FGZ121P023
A Fortepan története épp tíz éve, 2010 tavaszán kezdődött, amikor Szepessy Ákos barátommal, egy digitális fényképezőgép objektívére illeszthető „szkennerrel” elkezdtük feldolgozni a kisfilmes negatívjainkat. Ez egy jópofa adapter volt, amibe beilleszthetett az ember egy tekercset, vagy egy hatkockás filmcsíkot és napfénnyel átvilágítva lefotózhatta a kockákat. Ezzel készültek az első szkenjeink, például egy elsőáldozó kislány portréja a Teleki téren, kb. 1961-ből. Ugyanazon a tekercsen ugyanő úttörő egyenruhában is feltűnt egyébként, mindkét kép fölkerült a Fortepanra.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Fotót, negatívot gimnazista korunkban kezdtünk gyűjteni, jórészt lomtalanításokon. Ebből kerekedett mára a „nagy Fortepan legenda”. Valahogy nehéz elhinni, hogy az utcán lehetett fotókat találni. Most péntek délután van, ha nem esne, az Újlipótvárosban nézelődnénk ahol épp most van lomtalanítás. Két hete az ötödik kerületben voltunk, de nem találtunk semmit. Az utóbbi években általában már csak keretezett turista diákat találni, Nesszebár 1976-ban, sielés Donovalyban.

Az pár nap alatt kiderült, hogy a hozzánk került képek jórésze teljesen érdektelen, sőt, inkább nyomasztó fotóból áll. De minden tekercsen volt 1-2 kép, mint az elsőáldozó-úttörő kislány, ami egész érdekesnek tűnt. Ezeket próbáltuk megtalálni a negatívokon. Olyasmiket, mint ezek a fotók itt, Gulyás Zsuzsa családi képei, amiket három hete kaptunk és mostantól a Fortepanon is láthatóak. Több mint 8000 kép érkezett hozzánk, 336-ot választottunk ki. A Fortepanban az is jó, hogy csak mi látjuk, mi volt a többi kockán.

2010. nyár végére ezzel a kezdetleges adapterrel, meg egy lapszkennerrel beszkenneltük a képek jórészét és elindulhatott a honlap 5000 fotóval. Az első site végtelenül egyszerű volt. Abból indultunk ki, hogy képeket szeretnénk mutatni az olvasónak, jó nagy méretben. Idegesítő volt, hogy az interneten minden archív kép kicsi, legyen nálunk nagy. Már szkennelés közben elhatároztuk, hogy az egész olyan lesz mint egy hosszú képeskönyv. Regényszerűnek láttuk a fotókat, sokmindent beleképzelve a jelenetekbe. Szóval volt egy jó nagy kép a honlap közepén, meg egy időszalag alul. Ezen lehetett ugrálni az időben. Ez az időskála nem csak egy kereső-eszköz volt a Fortepanon. Saját magunkat emelhettük be vele a múltba, egy adott évbe, vagy korszakba. Megnyomtunk egy gombot és ott voltunk 1931-ben a biatorbágyi viaduktnál. Ezt az érzést megpróbáljuk majd visszahozni az új honlapra is.

Az új Fortepan ugyanis még nincs kész. Ezért lett a neve beta.fortepan.hu https://beta.fortepan.hu/

A következő hónapokban sokat fog alakulni. Gazdik Richárd web-tervező és Négyesi Károly szoftvermérnök, akik - látva a teljes szétesettségünket - pár hónapja nekiálltak a fejlesztésnek, tele vannak ötletekkel. Az új Fortepan már most egy igazi fotóarchívumra hasonlít, sokkal jobban használható és nagyon jól néz ki. Egy komoly dolog.

És végre új/régi képeket is tudunk mutatni, nem csak beszélünk a dologról. Az elmúlt fél évben – amióta tetszhalott állapotban voltunk - több mint ötven hagyaték került hozzánk, amiket folyamatosan szkenneltünk, válogattunk. Arra gondoltunk, hogy megismételve a 2010-es indulást, megint 5000 képpel indulunk, ebből 2000 már látható is.

Olyan fotók, amiket semmi nem köt össze, de helyük van a Fortepanban. Betesszük őket az emlékeinkbe, mintha mindig ott lettek volna.  

Hölgyeim és Uraim + Kedves Barátaink, fogadják szeretettel a megújult Fortepant!

Tamási Miklós