Térey János: Átkelés Budapesten

További Fortepan cikkek

Hétfőn hajnalban, 48 éves korában meghalt Térey János költő, író. Alig ismertük egymást. Ha az utca túloldalán látom, biztos nem merek átkiáltani neki. Hogy valami közünk van egymáshoz, azt persze tudtam. Azt is gondolhattam talán, hogy előbb-utóbb csinálunk együtt valamit. Ezzel a cikkel azt a picikét szeretném megmutatni, ami valahogy – talán mindkettőnktől függetlenül, szinte véletlenül mégis megszületett.

Öt évvel ezelőtt János írt egy emailt, hogy a készülő könyvéhez fotókat keres Budapestről. Szokatlan helyszínek érdekelték: a Karthauzi utca a Svábhegyen, a Kőér utca Kőbányán, vagy a Diós árok. A legfurcsább a csepeli Háros-sziget volt. Alig tudtam neki segíteni, ezekről a helyszínekről nem voltak fotók a Fortepanon. De ő már eldöntötte, hogy az új könyv minden fejezete elé betesz egy fotót. A terv tetszett, csak nem voltak jó ötleteim.
Végül megjelent a kötet, Átkelés Budapesten lett a címe. Most hétfőn, a halála után pár órával levettem a polcról. Meglepve láttam, hogy a belső címlap szerint nem is versek vannak benne, hanem novellák. A hátsó borítója szerintem sokkal jobb, mint az első. Úgy emlékszem, kicsit próbáltam is győzködni őt, hogy ez a fotó legyen elöl. Egy öltönyös-szemüveges férfi egy repülőgépmodellt reptet valahol Budán. Most persze arra gondolok, hogy lehet-e ez a fotó több, mint ami? Szólhat-e ez a kép János haláláról és az elengedésről?
Az illusztrációk nem igazán sikerültek, sokkal ügyetlenebbek, mint a versek. Kezemben a könyvvel az jutott eszembe, hogy nekifutok a válogatásnak újra most, öt évvel később. Végignéztem a versekhez (novellákhoz) tartozó helyszíneket a Fortepanon, és a könyv fotóiból egy kép kivételével mindent lecseréltem. A Budafokhoz választott szőlős csendélet még mindig tetszik.
Ez kerekedett ki belőle. Hogy jobb-e mint az eredeti, nyomtatásban megjelent sorozat? Jobb. De még mindig nem olyan jó, mint a szöveg. Ez a rövidke részletekből is látszik majd.
Tamási Miklós

Térey János: Átkelés Budapesten (részletek)

Kádár utca

Fölhangzott a csilingelés. Előbukkant a kanyarból
A fifikásan kivilágított villamos.
Motorkocsi, pótkocsi, pótkocsi.
"Piros lámpa. Mesés minden helyzetfény,
Hiszen hó van!" Tudta az ív külső sínjét
Direkt magasabbra emelték, mint a párját,
A szerelvény úgy dőlt be a kanyarba,
Mint a Föld az ellipszis pálya fordulóján.

(Fotó: Barbjerik Ferenc / FORTEPAN)

Karthauzi út

Ott laknak, ahová más kirándulni jár,
Növényi környezetben: őskori
Kovakőbánya, kénes források fölött,
Vaddisznódagonyás őserdő helyén,
Lekopasztott szőlőhegyen. Meredek,
"Húszfokos" a lejtő, jelzi a tábla.
Favázas, hazafias stílusú villák között indulnak fölfelé
Cukrászdázni a rangos régiségbe,
Fényűző, krémes, hegyi létükben.

(Fotó: Hámori Gyula / FORTEPAN)

Háros

Bárány, az özvegy énektanár, bukdácsolva
Horgászbotjával, háromrétegű szerelésében,
Kikötött egy rozsdás vascölöp mellett.
Előre örült a szigetnek, a zöldnek.
A tompa magánynak a legjobban.
Jól fölpakolt hátizsákja
Elázott, meg a sátra is, majd megszárad.
Régóta foglalkoztatta ez az őserdővel benőtt földnyelv,
Amely összeér ugyan a szárazfölddel,
De szögesdrót, tankcsapda, muzeális lakat
Óvja az összes egykori átjárót,
Szekérutat és ösvényt.

(Fotó: Schmidt Albin / FORTEPAN)

Golgota utca

Regősnek a forgatás első reggelén
Eszébe jut egy este a kilencvenes évekből.
Ugyanitt, a szép nevű Golgota utcában,
Amikor ő még nem volt híres pornórendező,
Ám a Fekete Lyuk annál híresebb hely volt,
Tele jól szaturált fiatalokkal.
Mint egy kígyóverem legutolsó bugyra,
Olyan volt ez a külvárosi pince.

(Fotó: Urbán Tamás / FORTEPAN)

Gázgyár

Átnézve a fürdőszobai szíven
Várkastélyszerű, szürke épületet látott,
Három bádogfedelű, tömzsi, kerek tornyot,
Meg egy hangsúlyos, hegyes óratornyot is
Bensőséges kis lanternával a csúcson.
Az egyik letörött, erős a széljárás a folyó mellett.
Hepehupás meddőhányó az udvar,
A salak buckáit, a sittet benőtte a fű.

(Fotó: CHUCKYEAGER TUMBLR / FORTEPAN)

Horváth Mihály tér

"Ma lesz a filmklub!" Ahová sosem ért rá elmenni.
Az utca szelíd görbéje, kétfelől nagy,
Mussolini-stílusú bérházakkal.
Ide tartott péntek este Binder.
"Egyetlenegyszer, ám legyen!",
Nem törölte automatikusan a körlevelet.
"De kitartóak! Örök érvény, úgy látszik.
Élek a meghívással, elvégre egy szimpatikus,
Ferdinánd bohóc-frizurás fickó
A házigazda, középen kopaszodik.
Finom arcú tagok,
Első osztályú értelmiség jár ide,
S hogyha szakadtak is, egytől egyig nagy koponyák."

(Fotó: UVATERV / FORTEPAN)

Szent János kórház

Apagyi kilesett a folyosóra. Derűs ez a kórház.
Ő szereti a légkört, a harmincas évek
Nagyvonalú formakezelését, a levegős tereket,
Az utcaszéles folyosókat. Ahogy
Áttűz a nyári nap az üvegtéglákon.
A színskálát együtt dolgozták ki a kollégákkal,
S ő óvta meg eredeti képében
A pepita padlócsempés lépcsőházat,
Ő, a tekintélyes ideggyógyász, személyesen
Csavarta ki a csákányt egy munkás kezéből, mielőtt még...

(Fotó: HORVÁTH MIKLÓS DR / FORTEPAN)

Kápolna tér

Ez a városi táj egy darab megmaradt,
Túlérett szocializmus. Sűrű, mint a méz.
A kopott, dülöngélő és bizonytalan kerítésű parkokkal,
Leharcolt, valaha színesnek álmodott panelekkel,
Amelyekben nyáron csak megsülni lehet.
"Már az a szó milyen, hogy majális!",
Így Auróra. Franci melankólikusan helyeselt:
"Milyen leülni a Csajkovszkij-parkban!
A kiserdőben oszló hús vagy egyéb meglepetések.
A fű alatt talán egy hajdani
Óvóhely szellőzője vagy lőállás betonsapkája lehet?...
A zeneszerző szobrának orra letörve."

(Fotó: Miklós Lajos / FORTEPAN)

Budafok

Minden borvidék közepén ott zöldellik egy öreghegy,
Amely présházak puha labirintusa
Árnyas szerpentinekkel,
Villáműző Szent Donát-kápolnával.
Igy van még a karcos bort adó tájakon is.
De errefelé nem őriz minket Donát:
A filoxéra kivéreztette a tájat,
S beépültek a kilyuggatott, meredek mészkőlejtők
A szegénység csúf változatosságával.

(Fotó: Mészáros Zoltán / FORTEPAN)

Törökvész

Emlékszik, amikor gimnazista volt, hogyan fürdette a fény
A menza parkettáját szeptemberben
És milyen hosszú volt a sor a földszinti, óriás hodályban.
"Taft Gabi?" "Hogy megváltozott!"
"De hát az egy sovány, izzadságszagú gyerek volt.
Az anyja karosszérialakatos, ami sokat nyomott a latban
A fölvételijénél. Utcáról nyíló szükséglakásban éltek."
"Nem használt dezodort...De amúgy is macerás fiú volt,
Két összefüggő mondatot se tudott kinyögni.
Mozgása alig koordinált:
Annyira remegett, hogy nem is feleltették soha."

(Fotó: Bauer Sándor / FORTEPAN)

Rákospalota

Háromnegyed óra, míg kiér a világ végére.
Rákospalota szabályos alföldi mezőváros
Budapest határain belül. A földszintes főutcán
Tanácstalan sínek futnak szerteszét,
Elvesznek a gazban, természetes aprólékban.
"Hány éve nem jártam ott, te jó ég!"
Vizsgálta a szívét: nem vert hevesebben az átlagnál.
Belegondolt a jó puha ágyában a Terézvárosban,
Hány átszállás volna kimenni.

(Fotó: MAGYAR RENDŐR / FORTEPAN)

Wekerle-telep

Aztán a kriptahideg novemberi hajnalban
Eldördült egy lövés.
Hirtelen torkolattűz a homályban!
Először a székelykapunál lőttek rá,
Talán a domb mögül. Aztán a templom előtt,
Padlásablakból? egy fakorlát mögül? Futni kezdett.
Harmadszor a zöld cserépkályhás,
Mestergerendás vendéglő előtt - mennyit ültek ott!
Összesen öt lövés.

(Fotó: Gali / FORTEPAN)

Benczúr utca

Zsiborással forgott a világ, s ha behunyta a szemét,
Vörös függönyként hullámzott
Szemhéja belső oldalán a vér.
A vihar elültével, lassan jött rá:
Ahogy az a hatalmas, öreg nyárfa
A szemközti ház előtt kecses ívben hajlik a szélben,
Gallyainak képe rávetül a mögötte lévő erkélyajtóra,
A gallyak árnyéka meg a laminált padlón inog odabent,
És a viharban hajladozó két ág
Szeretkező párra hasonlít - igazán
A megszólalásig. De csak ha erős szél hintáztatja az ágat.

(Fotó: Makovecz Benjamin / FORTEPAN)

Borítókép: MHSZ/FORTEPAN

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.