Hogy jön a Mol a gázoló miniszterhez?

A Sanader–Mol–INA-ügy megtorlásaként táltalták egyes horvát lapok Radimir Čačić szerdai ítéletét, amelynek értelmében a horvát kormány első miniszterelnök-helyettesét másodfokon jogerősen egy év, tíz hónap letöltendő fogházbüntetésre ítéltek halálos közúti baleset okozása miatt.

A Jutarnji list az ügyben név nélkül megszólaltatott egy budapesti ügyvédet, aki a lapnak úgy vélte, szokatlanul rövid idő alatt döntött a kaposvári bíróság Čačićról. A cikk azt sejteti, hogy a dolognak köze lehet a Horvátországban zajló Sanader-perhez. A lap szerint elképzelhető, hogy a kaposvári bíróság azért sietett a döntéssel, hogy azt még az INA-Mol korrupciós per befejezése előtt meghozzák, Magyarország így akarta elkerülni azt a feltételezést, hogy bosszúból ítélik el a miniszterelnök helyettest.

Ha ugyanis jövő héten Zágrábban úgy ítélik meg, hogy Hernádi Zsolt Mol-vezér valóban megvesztegette a volt horvát kormányfőt az INA menedzsmentjogainak megszerzéséért, Čačić elítélése úgy tűnhetett volna, mintha a magyarok revansot akarnának venni, így azonban – hogy a döntéssel megelőzték a jövő hét keddi ítéletet – ez a vád már nehezebben fogalmazható meg, vélekednek.

Ki vág vissza kinek?

Arról, hogy a két, politikailag is igen kényes ügy esetleg összefügghet, arról már magyar részről is lehetett találgatásokat hallani, eszerint a horvát bíró a Sanader ügyben keményebb lehet, miután a magyarok elmeszelték Čačićot, vagyis éppen a horvátok vehetnek revansot a kaposvári ítélet miatt.

De akad olyan horvát elmélet is, ami szerint a horvát politikusra azért szabtak ki börtönbüntetést, hogy nyomást gyakoroljanak Zágrábra. Ha felmentenék Sanadert, a magyar köztársasági elnök baráti gesztusként megkegyelmezhetne Čačićnak. Azt, hogy azeri baltás gyilkos kiadatása után nem lepné meg egy ilyen fordulat sem a horvátokat, alighanem magunknak köszönhetjük, ennek ellenére is meglehetősen merész feltételezés, hogy magyar részről a bíróság dönthetett volna másképp a horvát kormányfő-helyettes ügyében.

Nem váratlan az ítélet

A két halálos áldozatot követelő baleset 2010. január 8-án történt az M7-es autópályán. A politikus akkor még csak a Horvát Néppárt elnöki posztját töltötte be. Pere tavaly szeptemberében kezdődött. A vádirat szerint Radimir Čačić borús időben, vizes úttesten, de megfelelő látási viszonyok között, 145-150 kilométeres sebességgel haladt Budapest felé az M7-es autópályán, amikor nekiütközött egy vele azonos irányban haladó járműnek. A vétlen gépkocsiban utazók közül ketten meghaltak, egy ember súlyosan, egy másik könnyebben megsérült.

A horvát politikus korábbi nyilatkozataiban többször elismételte, hogy nem kíván élni a mentelmi jogával, kész bármiféle ítéletet elfogadni Magyarországtól a balesetért. Az első tárgyaláson azt mondta, emberileg felelősséget érez a baleset miatt, és sajnálja a történteket, büntetőjogi felelősségét pedig a bíróságnak kell eldöntenie. A közúti balesetet okozó Cacic büntetése összhangban van a magyar törvényekkel, sőt kimondottan szigorúnak sem mondható.

Korrupcióval vádolják Sanadert

Hernádi és a csúszópénzek ügye ennél kevésbé világos. Hogy mi történt valójában, arról jövő hét kedden hirdet ítéletet első fokon a bíróság. A vád szerint Hernádi Zsolt tízmillió eurót fizetett Sanadernek, hogy a Mol megkapja a horvát olajvállalat irányítási jogát, illetve úgy vehesse át a cég 47,26 százalékát, hogy a horvát állam leválasztja a cégről a veszteséges gázágazatot.

Horvát lapok korábban arról írtak, hogy a vesztegetési pénzt a Mol „két ciprusi offshore cége”, a Cerena Holding Limited és a Hungary Oil Product Limited fizette ki a horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Ježić svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Azt is tudni vélték, hogy az utalások első, 2,6 millió eurós részletét 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták. A Mol később cáfolta, hogy bármelyik cég a tulajdonában állna. Ivo Sanader volt horvát kormányfőt az Interpol elfogatóparancsa alapján Ausztriában tartóztatták le még télen.

Pénz sem kellett volna

Hogy történt-e vesztegetés, azt tehát egyelőre nem tudni, tény azonban, hogy elvileg csúszópénzekre sem lett volna szükség ahhoz, hogy az INA részvényesi megállapodását megkössék, a Mol alkuereje anélkül is elég nagy volt. A horvát kormány számára fontos volt, hogy a magyar olajipar cég visszarántsa a csőd széléről a horvát vállalatot, a Mol pedig a menedzsentjogokat kérte cserébe.

Egy évre rá a magyar vállalat már az operatív irányítást is átvette, 2009 január végén részvényesi megállapodást kötött arról, hogy az INA hatfős igazgatóságába három főt delegálhatnak a magyarok, köztük az elnököt, akinek a szavazata egyenlőség esetén dönt. A horvát kormány szintén három főt delegál a testületbe.

A 2009-es részvényesi megállapodásban rögzítették, a horvát államnak mindaddig vétójoga marad egyes stratégiai kérdésekben, és elővásárlási joga a Mol Ina-részvényeire, amíg 25 százalékos tulajdona van a cégben.