Honnan importáljunk jegybankelnököt?

Egy kanadai jegybankár, egyenesen az ottani jegybank elnöke veszi át – miután lejár mostani mandátuma – a Bank of England, az angol jegybank vezetését. Oké, Kanada része a brit koronabirodalomnak, de Mark Carney ettől még bizony kanadai állampolgár, ha most kérvényezni is fogja a brit állampolgárságot is.

Ha az angoloknak, akik még mindig szeretik azt gondolni, hogy London ha már nem is a világ, de legalább Európa pénzügyi központja, és egyébként is kicsit több mint 300 éves a jegybankjuk, szóval ha ezeknek az angoloknak belefér, hogy külföldről szerezzenek jegybankelnököt, talán nekünk sem ártana körülnézni. Pláne, hogy az eddig hírbe hozott jelöltek (ő és ő) bizony még csak nem is súrolják alulról azt a szintet, amit az egyébként is az MNB kormányzati bekebelézésétől tartó piac elfogadhatónak tekintene.

Persze van egy kis gond, a jegybanktörvény szerint csak magyar állampolgár lehet az elnök. A kormány törvényalkotási tempóját látva azonban alkalmas jelölt esetén ez nyilván leküzdhető akadály, és feltehetően ez lenne az első olyan módosítás az elmúlt két évben, ami nem ütközik uniós jogba.

Pár jelöltet összeszedtünk, a cikk végén szavazzon, és ha jobbat tud, feltétlenül írja meg nekünk.

1. Jean-Claude Trichet

Az eredetileg mérnökként végzett, majd közgazdásszá lett francia szakember volt a francia jegybank elnöke, az IMF és a Világbank társelnöke, majd nyolc éven át az Európai Központi Bank elnöke volt, tavaly óta az egyik leghíresebb brüsszeli think tank-et vezeti, de biztos kihívásnak találná az itteni feladatot. Lehet, hogy nem lenne felhőtlen a viszonya a kormánnyal, de azzal nem lehet vádolni, hogy ne ismerné a hazai helyzetet. A már említett jegybanki törvénymódosítások kapcsán annyit foglalkozott az MNB-vel, hogy behunyt szemmel megtalálná a legeldugottabb vécét is a Szabadság téren. Ja, és nem csak mostanában vívott sokat a magyar jegybank függetlenségért, egy csörtéje már a Gyurcsány-kormánnyal is volt, amikor még Járai Zsigmond elnöksége alatt a monetáris tanács felduzzasztásával akarták megregulázni az MNB-t.

2. Soros György

Voltaképpen nem is sima import lenne, hanem reimport, azt pedig, hogy ért a pénzhez, senki nem vonhatja kérdésbe. Sőt, az állandóan nemzetközi helyzetre és spekulánsok támadására hivatkozó kormány igazán jól tenné, ha a frontvonal másik oldalán is tapasztalattal bíró jelöltet választana. És miért ne jönne Soros? Az csak nem tartja vissza, hogy van egy parlamenti párt, ami listákat készítene a zsidókról. És nyilván az sem, hogy néha kicsit visszamenőlegesen, ad hoc módon adóztató vagy felhalmozott megtakarításokat lenyúló kormányunk van – pedig micsoda ötlet lenne egy, az MNB-elnök személyére szabott vagyonadó. Soros nyilván már rég megbánta, hogy '47-ben lelépett ebből a kalandos országból.

3. Lámfalussy Sándor

Az euró atyjaként emlegetett közgazdász Soros után két évvel dobbantott, és ma belga állampolgár, de nyilván neki is egyszerűen visszajárna a magyar útlevél. Euróügyben a kormánynál is ortodoxabb, tuti csatlakozáspárti lenne, és várhatóan lenne képe azzal is érvelni, hogy a devizahitel-probléma megszüntetésének egyik ortodox, de nagyon hatékony módja, ha nem távolodunk, hanem közeledünk a zónához.

4. Bernie Madoff

Lehet, hogy közgazdászként, monetáris szakértőként nem mutatott eleget, külön gond, hogy éppen 150 éves börtönbüntetését tölti, de van valami, amiben zseniálisnak bizonyult: remekül átlát olyan rendszereket, és képes működtetni azokat, amik arra épülnek, hogy sok pénzt kicsaljanak és eltüntessenek legálisnak látszó tranzakciókkal. Persze ha úgy gondolja, hogy a közbeszerzések országában már bőven vannak ilyen szakértőink, akkor aligha Madoff lesz a választottja.

5. Jelasity Radovan

Vezette a szerb jegybankot, magyar állampolgár, most éppen az Erste első embere itthon, pár évet nyugaton is bankárkodott – nyilván annyira alkalmas, hogy komolyan fel sem merülhet a neve. Az importlistára is csak azért tettük, mert finom utalással igyekszünk a kormány figyelmét felhívni arra, hogy az idegenszívű bankárok listázását mi ha támogatni nem is, ellenezni sem nagyon tudjuk. Jelasity főnöke egyébként is az a labanc, akinél durvábban kevesen szóltak be az elmúlt években a kormánynak.

5. Alan Greenspan

Tíz évig vezette az amerikai jegybankot, a Fedet, ráadásul széles körben a 2008-as, vagy akkor kezdődött válság egyik első számú felelősének tekintik az alacsonyan tartott kamatokkal felfuttatott hitelezés miatt. Na de miről is álmodik ma a kormány? Igen, alacsony kamatokkal felfuttatott hitelezésről, ehhez pedig tényleg kevesen értenek Greenspannél jobban. Kommunikációs szempontból egyébként is egy áldás, ha bármi félresiklik, mindent a nyakába lehet varrni, ráadásul túl van élete hibáján, meg se érezne egy kicsit szurkálódást itthonról.

6. Masaaki Shirakawa

A név elsőre talán kevéssé ismerős, pedig Shirakawa szán a Newsweek listáján pár éve a 6. helyen szerepelt, Ben Bernake jelenlegi Fed-elnökkel és Triche-vel megosztva a világ legbefolyásosabb-erősebb pénzügyi vezetőiről szóló összegzésben. De mi nem is ezért szeretjük, és még csak nem is azért, mert devizaadósaink egy része jenben ítélte halálra pénzügyeit a következő X évre. Mit is kell tudni Japánról? Nem, nem a szusit, és nem is azt, hogy őrült válságban vannak az óriáscégeik. Nekünk most sokkal fontosabb, hogy a gazdaságuk recesszióban van, az államadósságuk a GDP 200 százaléka felett van, és mégis 0 százalékos kamattal maradnak a felszínen. És a trükk egyik összetevője a lakosságnak eladott állampapírokban rejlik, amit egyébként a magyar kormány is erőltetne, és akkor még a piros pöttyről, ami remélhetőleg Shirakawa fenekén is ott van, nem is beszéltünk.

7. Egy görögöt

Az IMF-tárgyalásokkal ugyan éppen a török kártyát játszotta ki a kormány (azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy a törököknek sikerült stabilizálniuk a gazdaságukat, és utána mutattak ajtót az IMF-nek a tárgyalások hosszú lebegtetése után), de nem férhet kétség hozzá, hogy nekünk egy görögre van szükségünk. Nincs értelme külön neveket kiemelni, bárki jó, aki az elmúlt tíz évben részt vett valamilyen szinten a gazdaságirányításban (és épp talán emiatt most nincs is  állása): az uniós előírások semmibe vételében és Brüsszel átverésében a görögök történelmileg jegyzett tettekkel bizonyították rátermettségüket. Egy nyamvadt, hazug IMF-kampány ehhez képest semmi, tessék felkötni a gatyát, és komolyan megmutatni az EU-nak, hogy ha tovább keménykednek, úgy átverjük őket a palánkon, hogy tíz év múlva is csak elemezgetik, hogy nem jöttek rá mi folyik itt.

8. Jan Rostowski

Sajnos éppen elég elfoglalt, ő ugyanis a bezzegországgá lett lengyelek pénzügyminisztere. Azon túl, hogy némileg ortodox módon ugyan, de nálunk sokkal sikeresebben átmenedzselte országát a válságon és az elmúlt éveken, óriási előnye, hogy duplán idegenszívű: apja a lengyel emigráns kormánynak dolgozott Londonban, majd nem tért haza, így Jan már brit állampolgárként született. Ugyanakkor a CEU professzoraként élt Budapesten is.

9. Egy kínait. Egy kazahot. Egy üzbéget. Egy szaúdit.

Vagy a keleti nyitás jegyében bárkit, aki egyrészt rokonunk, másrészt hajlandó komolyabban megszponzorálni a magyar csapatot. Mármint az országot. Letelepedési engedély, állampolgárság néhány tízmillió, jegybanki tisztség néhány százmillió, elnöki tisztség néhány milliárd. Hangsúlyozzuk: a befektetésért állampolgárságot/letelepedési engedély ötletnek nagy hívei vagyunk, egy nyitott, befogadó ország – pláne a jelenlegi gazdasági és demográfiai helyzetben – bölcsen dönt, ha gazdag külföldieket édesget ide.