Ferenc, Olívia
-3 °C
2 °C

Újabb óriáscégeket zsebelhet be az állam

2012.12.01. 07:29 Módosítva: 2012.12.01. 07:43
Végéhez közelít az E.On gázüzletágának állami kézbe vétele. A vételárról egyelőre semmit nem mondott a kormány, de az előzetes kalkulációk szerint az nem lehet sokkal több 200 milliárd forintnál. A csomag egyik fele az évek óta veszteséges nagykereskedő, másik fele a nyereséges tározós cég. A gáz várhatóan nem ettől a vásárlástól lesz olcsóbb, de tovább duzzad tőle az állami energiaóriásnak szánt MVM.

Most már szinte biztosan megveszi az állam az E.On gázüzletágát, az erről szóló szándéknyilatkozatot Orbán Viktor miniszterelnök és Johannes Teyssen, a cég elnök-vezérigazgatója már alá is írta pénteken. A tervek szerint a tárgyalásokat 2012. december 15-ig lezárják, a szerződést pedig legkésőbb január 31-ig aláírják.

A kormánynak a szándéknyilatkozatról szóló, szűkszavú közleménye egy szót sem ejt a vételárról, mindössze annyit írnak, hogy „jóhiszemű, a felek érdekeit kölcsönösen szem előtt tartó tárgyalásokat” folytatnak majd. Hogy miért vesz az állam a nyakába két újabb energetikai céget, amelyikből ráadásul az egyik masszívan veszteséges, már önmagában is érdekes kérdés. De pillanatnyilag még izgalmasabb, hogy mennyiért szeretne vásárolni, és miből finanszírozná a vételt; a Népszabadság úgy tudja, hogy a 2008-ban felvett IMF-hitel maradékából és kötvénykibocsátással vagy hitelfelvétellel teremtik elő a szükséges pénzt.

Nem kerül annyiba?

Olcsóbb, mint a Mol-pakett

Az E.On gázüzletágának megvásárlása egy nagyságrenddel kisebb lesz, mint annak idején a Mol-pakett megvétele. A Szurgutnyeftyegaznál lévő 22 179 548 Mol-részvényt annak idején 1,88 milliárd euróból, vagyis nagyjából 510 milliárd forintból vette meg a kormány. Az ügyletre az IMF-től kölcsönkért pénz maradékát költöttük el, azóta a tőzsdei mozgások hatására majdnem százmilliárdot bukott az állam a vételen. Az akkori 22 400 forintos Mol-részvényárfolyam pénteken 18 370 forinton zárt.

Bár egy évvel ezelőtt még 800-1200 millió euró (225-337 milliárd forint) körüli összegről találgattak, pontosabban arról, hogy a német fél 1,2 milliárd eurónál nem adná olcsóbban a cégeket, forrásaink szerint a végső vételár ennél kevesebb lehet. Úgy tudjuk, korábban az MVM és az NFM is rendelt már felmérést nagy tanácsadó cégektől, hogy megtudja, mennyit ér a két kiszemelt cég, a tanulmányok pedig úgy kalkuláltak, hogy a betáplált gáz nélkül számolt E.On Storage és az E.On Földgáz Trade együttesen mindössze 40 millió euró és 300 millió euró (vagyis nagyjából 11 milliárd 85 milliárd) közötti összeget érhet.

Erre jöhet rá – ha azt is megveszik – a tározókban lévő gázmennyiség, de a végső számla érték is csak nagyon alulról közelítheti majd a 200 milliárd forintot, inkább a 150 milliárdhoz lehet közelebb, ez azonban csak a cégek felbecsült értéke, az E.On akár kicsit magasabb árat is kialkudhat. Korábban a Világgazdaság is arról írt, hogy a végső ár 800 millió euróhoz lehet közelebb, ez nagyjából 220 milliárd forintnak felel meg, és ezt erősítették meg később a Népszabadság forrásai is.

Államtól terhelt

A Mol és az E.On még 2004-ben állapodott arról, hogy megveszi a magyar olajcég gázkereskedő- és tároló vállalatait. Bár ez már akkor sem tűnt egyértelműen jó ötletnek, mivel a kereskedő cég az állandó kormányzati árcsökkentő nyomás miatt már akkor is jelentős veszteségeket okozott az anyacégnek, az E.On azonban akkoriban lendületes terjeszkedésben volt, fantáziát látott a gázpiaci jelenlétének erősítésében.

Akkoriban még nagyon más volt az iparági és a szabályozói környezet is, forrásaink szerint az E.On többek közt abban is bízott, hogy nagy multinacionális cégként nagyobb befolyást tud majd gyakorolni a Gazpromra és a magyar szabályozásra, mint a Mol, mérsékelni tudja a kereskedőcég veszteségét, miközben busás hasznot hoz a gáztározás.

Az eredeti terv arról szólt, hogy az E.On 755 millió eurót fizet a két cégért, 25 százalék ugyanakkor a Mol kezében maradt volna. Ezt a változatot aztán az Európai Bizottság csáklyázta meg, a magyar olajipari vállalat nem tarthatta meg a 25 százalékos részesedést. Az ügylet vége az lett, hogy a gázhálózat a Molnál maradt, 2006 tavaszán viszont a tározós és a kereskedő cég is száz százalékban az E.Onhoz került. A német energiaóriás összesen 300 millió eurót fizetett a Mol leányaiért, de átvállalta a cégek 600 millió eurós tulajdonosi hitelét is.

Most úgy tűnik, a két leányvállalat új gazdához kerül, a kormányváltás óta a gázpiacon egyre erősítő Magyar Villamos Művek vetett szemet a cégekre. Bár az állami vásárlástól tulajdonképpen sem olcsóbb gáz, sem nagyobb ellátásbiztonság nem várható, az jól illeszkedik a terjeszkedő állami óriás ambícióiba, a vásárlás tervéről már évek óta lehet hallani, nyáron pedig Orbán Viktor hivatalosan is bejelentette, közel a megállapodás.

Hosszú távú szerződés

A Gazprommal kötött  szerződés 2015-ben jár le, az egész gazdaság szempontjából meghatározó, hogy milyen feltételekkel kötjük újra azt az oroszokkal. A következő évek hazai energiapolitikájának legfontosabb feladata az alkuerő növelése az oroszokkal szemben. Ha ez nem sikerül, újabb évtizedekre köthetjük gúzsba a gazdaságot. Ezt két módon tudjuk növelni, politikai háttéralkukkal és a beszerzési források diverzifikálásával.

Pénznyelőt vesz az állam

Az E.On Földgáz Trade egyetlen értékes része a Gazprommal kötött hosszú távú gázszerződés, ami azonban 2015-ben lejár, a cég egyébként komoly vagyonelemeket nem tartalmaz, 2011-ben alig több, mint 1 milliárd forintnyi befektetett eszköz volt a cégben, eközben a szabályozói változásoknak, az energiaszektort terhelő adóknak köszönhetően szinte folyamatosan veszteséges.

Abban egyébként, hogy most végül ők is az eladás mellett döntöttek, szerepe lehetett annak is, hogy a kormány az utóbbi időszakban nyilatkozataiban és új adótörvényeivel is egyértelművé tette, fontos költségvetési bevételi forrásként tekint az energiaszektorra. Jó példája ennek a főként az energiaszektort terhelő Robin Hood-adó, amit jövőre 8 százalékról 31 százalékra emelnek, de nagyrészt az energetikai cégeket érinti a méterenként 125 forintos közműadó is.

 E.ON Földgáz Trade Zrt. (milliárd forint)
   2006  2007  2008  2009  2010  2011
 Mérleg szerinti eredmény  -46,4  50,7  -12,6  -15,2  -6,5  -0,6
 Üzemi eredmény  -40,3  50,5  15,2  11,2  -9,9  32,9
 Árbevétel  825,5  784  947,4  795,5  679,8  793,3

Bár az E.On Földgáz Trade-nek az üzemi eredménye az elmúlt években csaknem mindig pluszos volt, 2006-os megvétele óta mindössze egyetlen évben tudott profitot termelni, az első évben 46 milliárd volt a mérleg szerinti mínusz, és még tavaly is 606 millió forint veszteséget könyvelhetett el, miközben több mint 300 millió forint adót fizetett be az államkasszába. Az E.On évek óta szívesen szabadulna kereskedőcégétől, annak idején már Bajnaiék is elővásárlási jogot kaptak a vállalatra, és a Trade megvételéről tárgyaltak, végül tudomásunk szerint az állami oldalon bukott el az üzlet.

Túl nagy vita így aligha folyhat azon, hogy mennyi pénzt kérjenek érte, a gáznagykereskedő cég megvásárlásával az állam csak egy újabb nagy pénznyelőt vesz a nyakába. Könnyen elképzelhető, hogy a Trade átadását inkább az E.On erőlteti, csak csomagban adja oda a két céget, ha az állam viszi a nyereséges tározós céget, vigye a veszteséges nagykereskedőt is, főleg, mivel éppen az állami szabályozás teszi veszteségessé. A cég egyik legnagyobb terhe azon túl, hogy az állami szabályozás miatt a drágán megvett orosz gázt olcsón kell értékesítenie, a Gazprommal élő hosszú távú szerződés néhány előnytelen kitétele.

Ebben az orosz fél többek közt például kikötötte, hogy a magyar nagykereskedőnek bizonyos minimális mennyiséget akkor is át kell vennie, ha arra nincs szüksége, vagy ha nem is veszi át, akkor is ki kell fizetnie. Ez egy darabig nem okozott problémát, a válság hatására megcsappant magyar gázfogyasztás miatt azonban az E.On már évek óta nem tud megfelelni a minimumelvárásnak, és kevesebb gázt vesz át az oroszoktól. Bár a szerződés értelmében az át nem vett gázt is ki kellene fizetnie, az utóbbi években a nagy német multi elérte az oroszoknál, hogy a több száz milliárd forintnyi kötbért egyelőre mégse kelljen kifizetnie. Ha az orosz fél egyszer benyújtja a számlát, a cég lényegében összeroppan.

A húsosabb falat

Bár nagykereskedőként az állam adott esetben nagyobb nyomást gyakorolhat a kereskedőcégekre, mint szabályozóként, valamint a 2015-ös új, hosszú távú gázszerződések megtárgyalásában is nagyobb súllyal léphet fel, nem kétséges, hogy jelenleg a német cég és a magyar kormány közti alkudozás, ártárgyalás fő tárgya kevésbé a Földgáz Trade, sokkal inkább az E.On Földgáz Storage.

 E.ON Földgáz Storage Földgáztároló Zrt. (milliárd forint)
   2006  2007  2008  2009  2010  2011
 Mérleg szerinti eredmény  0  0  13,8  0  0  0
 Üzemi eredmény  21,6  28,5  25,1  21,9  22,5  24
 Árbevétel  38,4  50,4  43,9  48  38,3  43,3
 Osztalék  11,2  17,8  0  8  13  12,8

A cég – amelynek 2011-es mérlegében megjelölt eszközeinek értéke durván 200 milliárd forint – több földalatti tárolóval rendelkezik Magyarországon, a honlapján fellelhető adatok szerint teljes mobilgáz tárolókapacitása 4,23 milliárd köbméter. A napi kitárolási csúcskapacitás hozzávetőleg 55,1 millió köbméter, amely a téli időszak napi csúcs gázigényének több mint 60 százalékát tudná fedezni.

Az E.On Storage folyamatosan nyereséges, a 2008-as évet kivéve minden évben fizetett osztalékot is, öt év alatt összesen 61,8 milliárd forintot. Egy ilyen vállalat nem csak egy erős bástya lehetne a gázpiaci babérokra törő állami MVM kezében, de üzletileg sem rossz beruházás, Magyarországnak különösen jó földrajzi adottságai vannak gáztározásban, megfelelő piaci feltételek mellett regionális elosztóközponttá válhatunk.

Gáztárolók Magyarországon:

Helyszín Kapacitás (millió m3) Tulajdonos Típus
Zsana 2140 E.On kereskedelmi
Hajdúszoboszló 1440 E.On kereskedelmi
Szőreg 1200 MMBF biztonsági
Szőreg 700 MMBF kereskedelmi
Pusztaederics 330 E.On kereskedelmi
Kardoskút 280 E.On kereskedelmi
Maros 130 E.On kereskedelm

Mi lesz a gázzal?

Kérdésünkre az E.On közölte, a tárolóiban jelenleg 1,837 milliárd köbméter gáz van, ami 43,4 százalékos töltöttségi szintnek felel meg. A napi kitárolás mennyisége jelenleg 1,5–2 millió köbméter között van, de ez a lehűlés miatt várhatóan emelkedni fog. A tárolt gáznak azonban csak egy része az E.On közvetlen tulajdona, tárol más piaci szereplőknek is.

Komoly kérdés, hogy az adásvételnél hogyan számolják el a tározóban lévő gázt. Technikailag persze akár el is lehetne szállítani Németországba, ezzel azonban az E.On feltehetőleg nem számol, minden bizonnyal együtt szeretné értékesíteni a tározót a gázzal. Másik kényes terület, hogy hogyan, milyen áron számolják el a tárolt gáz mintegy 15 százalékát jelentő, úgynevezett párnagázt, amely a rendszerben lévő nyomásért felelős. A párnagáz ugyanis nem vehető ki és adható el, nélküle összeomlik a rendszer.

A következő hetekben a technikai részletkérdések megvitatása folyik, az árról pedig néhány héten belül mondania kell valamit a kormánynak és az MVM-nek, legalábbis ha tartani akarják magukat a kitűzött dátumokhoz. A vásárláshoz szükséges pénznek az IMF-hitelből származó részét előreláthatólag tőkeemeléssel kapja majd meg az MVM.

Mi változik?

Az állam akár néhány tízmilliárdért, akár százmilliárdokért vesz energiacéget, alighanem magyarázattal tartozik majd az adófizetőknek a vásárlásért: hogyan növeli mindez az energiabiztonságot, és hogyan csökkenti az árakat. Azzal ugyanis, hogy az állami óriáscég veszi át a német óriáscég helyét, önmagában csak a tulajdonos változik, a hétköznapokban nem érezzük meg a hatásait.

Más lenne a helyzet, ha a kormány egy egészen új típusú modell létrehozását ígérné. Néhány héttel ezelőtt még a fejlesztési minisztérium is honlapján reklámozta azt a REKK tanulmányt, amely lényegében a domináns nagykereskedői modell fenntartása ellen érvelt, és alternatív, versenyző modelleket vázolt fel a 2015 utáni időszakra. Most azonban még kérdés, hogy az állami bevásárlás az ebbe az irányba tett első lépésnek tekinthető-e, egyelőre a jelek inkább arra mutatnak, hogy nem.